A Puskás atmoszférája magával ragadott
Eddig csak sztorizások alkalmával hallottam azt is, hogy milyen volt a Népstadionban a koncertélmény. Eddig csak korabeli, archív fotókon láttam, hogy milyen volt a legendás épület. Most átélhettem azt az atmoszférát, amelyről az ismerősök meséltek a Népstadionos koncertek kapcsán. Mert a közel hatvannyolcezer ember befogadására alkalmas, 2019-ben átadott létesítmény valóban megőrizte a múltat és egybegyúrta a modern megoldásokkal. Szó szerint, hiszen a korábbi épület maradványait is beépítették a Puskásba. S nem csak a fények vagy a múltat idéző kültéri elemek miatt tartalmaz nyomokban retró-elemeket is. A szellemiségből is sikerült átültetni valamelyest a modern jellegbe. Még ha akkoriban nem is volt a büfében plazmatévé a széles italválasztékot kínálva és talán nem is kellett egy órát sorban állni a frissítőért, ahogyan most. Szereztem közben turnépólót is, amelynek ára 15 000 forint körül mozgott, de lehetett 28 000-ért is merchandise-venni. Közel telt ház mellett is kényelmesen tudtam élvezni az eseményeket, pedig picit féltem, hogy elsodor majd a tömeg. De láthatóan mindenkit kulturáltan ragadott magával a hatalmas stadion atmoszférája és a koncert élménye.
Can’t Stop nem, de Californication-dal volt bőven
Túlsúlyban voltak az új lemez, az Unlimited Love nótái. A zenekar már a turné kezdetén hangsúlyozta, hogy nem akarnak a múlt sikereiből élni. Új lemezt készítettek friss hangzású dalokkal. Nem csak a jól bevált sémákra építkeztek, ahogyan tették ezt a Californication lemez után, amikor továbbvitték a By the Way-re a dallamos hangzásvilágot. A Stadium Arcadium-dalok és az idei korong nótái is jól simultak a budapesti setlistbe, de érezhetően mindenki a nagy favoritokat várta igazán.
Magára találó hangzás és szédítő színpadkép
A Snow ((Hey oh)) volt az első igazi gigatalálat az este folyamán, már jócskán a koncert felénél. Nem volt tökéletes a hangzás Puskásban. Az Around the World-nél még alig hallottam Kiedis-t, de a zenekar teljesítményére nem lehet panasz. Hiába a kezdésre jellemző gyengébb hangzás, vagy hogy másfél óra alatt tizenhét dalt kaptunk és csak egy ráadást, a több mint ötvenezer emberrel közösen megélt pillanatok jórészt feledtették a gyengébb momentumokat.
Vizuál. Úgy éreztem magam, mintha koncertfelvételt néznék VHS-ről, persze a szó pozitív értelmében, némi nosztalgikus felhanggal. Ledből nem volt hiány és magával ragadó, már-már szédítő volt a látvány, amelyet a világkörüli turnéra pakoltak össze. A siker mélységei és magasságai, amelyet ezek a zenészek megéltek a zenekar közel negyvenéves pályája alatt, validálják azt a pszichedéliát, amely a teljes koncertet jellemezte.
