Fájó hiányt pótol a hazai teátrumok sorában a Magyar Drámák Színháza, mivel – néhány fővárosi kőszínház által tehetségesnek bélyegzett szerzőn kívül – kortárs író alig-alig kap színpadot. – A Nemzeti Színház, komoly ellenszélben, támadások kereszttüzében igyekszik feléleszteni azt a hagyományt, amely még a kommunizmusban sem szűnt meg, hogy kortárs szerzők történelmi darabjait műsoron tartsa – mondta Benedek Gyula, a Magyar Drámák Színháza igazgatója, akivel legújabb premierjük, a Bolond Istók kapcsán beszélgettünk. – A Magyar Drámák Színháza 2014-ben azért született, hogy bemutassa a színházi lehetőségeket kereső kortárs alkotók műveit. Néhány író kivételével, akik budapesti színházak mondhatni házi szerzői, nem játsszanak kortárs magyar színdarabokat – fejtette ki Benedek Gyula, hozzátéve: leginkább piaci okokra hivatkozva, miszerint nehéz eladni a jegyeket.
– Tulajdonképpen valóban keveseket érdekelnek a kortárs magyar művek, de van egy jól körülhatárolható közönségréteg – árulta el a direktor, aki megjegyezte: első bemutatójuk, Nagy Zoltán Mihály A sátán fattya hetedik évada szerepel a műsorukon, ami jelzi a valós nézői igényt.
Színre vitték már Tóth Máté Miklós három darabját, Hegedűs László 1956-os művét, a Rongylabdát, ezek mellett Kányádi Sándor Kétszemélyes tragédia című drámáját, Hedry Mária Zrínyi Ilonáját.
– Rendkívül értékes alkotások ezek, amik történelmünket mutatják be
– magyarázta Benedek Gyula. – Tóth Máté Miklós Nagyra hivatottja Dózsa György és Bakócz Tamás közös történetét meséli el, amikor 1514-ben az iszlám hódítás megfékezésére szerveztek kereszteshadjáratot, amely had élére az esztergomi érsek Dózsát nevezte ki. Magyarországnak kellett a határon megállítania az Európára törő muszlim áradatot. 2014-ben mutattuk be a darabot, rá egy évre migránsok vonultak keresztül Magyarországon. Döbbenetes volt.
Az igazgató a történelmi témákkal kapcsolatban megjegyezte:
egy nemzetnek szüksége van arra, hogy büszke legyen önmagára.
A Bolond Istókról elárulta: az igazi kihívás az volt, miként lehet ezt a tágas szereplőgárdát szűkíteni. A produkció nagyon komoly munkát kíván a játszóktól.
– Hárman játsszuk el az összes szerepet – avatott be Pásztor Edina Jászai Mari-díjas színművész, hozzáfűzve: szép festett maszkok segítik őket.
– Ez egy tömörített változat, de azért az ív természetesen megmarad, s kiragadott jelenetek mesélik el a történetet, amit nem rejtünk véka alá, pontosan lehet azt követni – fogalmazott a színművész. – Az első rész a gyermekkort eleveníti fel, hogyan lett Istók Bolond Istókká, a második a felnőtt koráról szól. Éppen olyan az élete, mint bármelyikünké. Eleinte nagy vágyakkal, reményekkel telve, míg a végén belehelyezkedünk az élhető mindennapokba. Életünk adott szakaszában mindannyian bolondok vagyunk, fiatalon mindenféle őrültséget elkövetünk. Így arról is szól az előadás, hogyan válunk letisztulttá, ha tetszik: hétköznapivá.
– Naiv kérdés: egyetlen szerepet nehezebb eljátszani vagy sokat? – érdeklődtem.
– Egész más a követelmény. Ebben az esetben nem Sztanyiszlavszkij-féle, aprólékosan kimunkált mélylélektannal kell a figurákat megformálni, inkább a vásári komédiára hajazó markáns gesztusokkal. Ebben sokat segítenek a maszkok, hiszen ahány figura, annyi maszk – adott választ Pásztor Edina.
Benedek Gyula szerint azért nem vitték eddig színpadra a művet, mivel rendkívül sok benne a leíró rész. Zalán Tibornak és Ákosi Árpádnak sikerült akciódús, dramatikus jelenetekké adaptálniuk Arany János szövegét, megtartva a költő nyelvezetét, szellemiségét.
– Nagyon nagy segítséget nyújt a Déryné-, illetve újabban a Köszönjük, Magyarország! program – mutatott rá a színházigazgató, majd kifejtette: az ország kulturális szempontból gyengébben ellátott részeire színvonalas előadásokat lehet általuk eljuttatni úgy, hogy a közönség jelképes, maximum ötszáz forintért vesz azokra jegyet. A Déryné-programba válogató bizottság nagy körültekintéssel és jó ízléssel választja ki a produkciókat.
Borítókép: Jelenet a Bolond Istók című előadásból (Fotó: Bach Máté)
