– Nem Ádámtól és Évától szeretném kezdeni, de ön valaha a Vágtázó Halottkémekben gitározott.
– Ez még kamaszkori történet. Meghívtak gitározni, mert tudták, hogy kísérletezem a népzenei formavilággal. Próbáltunk, de koncertig nem jutott a dolog el, hisz nemsokára felbomlott a zenekar. Jobban hatott rám a Barbaro zenekarban való részvétel, ők a VHK-val egyidős veteránok, izgalmasan keverték a bartóki és népzenei elemeket a nyugati innovációkkal. A 70-es években kezdődött táncházmozgalomban gyökerezik mindkét zenekar stílusa, akárcsak a Hagyományok Háza.
– Kelemen László leköszönő főigazgató hívta dolgozni másfél évvel ezelőtt a Hagyományok Házába. Lényegében kiválasztotta az utódját?
– Nem egészen, hisz nyílt pályázat volt. Ám a vezetőség szeretett volna egy belső embert is elindítani rajta, aki ismeri a ház működését, és mindenre kiterjedő szakmai koncepciója van. Kelemen László azért hívott ide, hogy kipróbáljam magam, látni akarta, elfogadnak-e lehetséges utódaként a többiek.
– Mennyire hungarikum a Hagyományok Háza? Más országban van hasonló intézmény?
– Ennyire sokoldalú, alkalmazott népművészettel foglalkozó intézmény mindenképpen különlegesnek számít, ezért is fontos, hogy ezt ki tudjuk használni. Az intézményi szaktudás értékét nemcsak az egyes szereplők jelentik, hanem az itt dolgozók szaktudásának sokrétűsége is.
– Mik a legfontosabb tervei, mivel kezdi a működését?
– Sok megoldandó feladatunk van. Kezdem a legkevésbé látványossal. Mint említettem, a Hagyományok Háza a táncházmozgalomból nőtte ki magát, és amikor elindult az intézményesülés útján, lényegében a mozgalom legfontosabb emberei működtették, egyfajta mindenesként. Egymaguk találtak ki programokat, szervezték meg ezeket, majd zenéltek is bennük. Ám amikor elkezdett nőni a rendszer, egyre több megkeresés és szakfeladat érkezett, melyekre a ház nem tudott elég dinamikusan reagálni. Ennek elsősorban a jelentős szakemberhiány volt az oka. Ahhoz, hogy ezt már rövid távon orvosolni tudjuk, egy új szervezeti struktúrára kell áttérnünk, melynek lényege, hogy a szakemberek szakmai munkát végezzenek, és legyen külön szervezői meg adminisztratív részleg, a különféle szakfeladatokat pedig munkacsoportok oldják meg. Ezzel jelentős kapacitást tudunk nyerni. Azonban egy ekkora rendszernél egy ilyen átszervezés komoly kihívást jelent.