Both Miklós: A reneszánsz egy „revival” volt, népi kultúránk megőrzése is az

– A népi kultúra intézményesülése azért elengedhetetlen, mert már nem a családok adják át ezeket a zenéket, táncokat, egyéb tudásokat, hanem az oktatási rendszerek – mondta Both Miklós zeneszerző, zenész. A Hagyományok Háza új főigazgatójával a terveiről, Tóth Gabi népi fordulatáról és a népzene-karaokéról is beszélgettünk.

20211109 budapest both miklos hagyomanyak haza uj igazgatoja havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

– Tudná ezt szemléltetni egy mindennapi példával ?

– Persze. Például – karácsonyhoz közeledvén – ha egy téli néphagyományokat bemutató program szerveződik a házban, most ugyanaz az ember találja ki szakmailag az egész koncepciót, majd szervezi meg, írja meg a szerződéseket, intézi a számlákat, végül megveszi a pogácsákat az öltözőbe. Ezt a működést sok művelődési házban ismerhetjük, azonban egy kétszáz fő feletti állományú intézménynél, mint a Hagyományok Háza, létezik jobb szervezeti, működési konstrukció.

– Hány embert érnek el a különféle tevékenységeikkel?

– Ha az összes tevékenységünket vesszük, az elérésünk milliós nagyságrendben mérhető éves szinten, színpadi programjainkon, előadásainkon, táncházainkon, kézműves képzéseinken, kiállításainkon keresztül, de megemlíthető a jelenlétünk számos nyári fesztiválon, vagy a Fölszállott a páva népzenei tehetségkutató műsor kapcsán.

– Tervezné kiterjeszteni még többre?

– A növekedés kapcsán fontos a minőségi szempontok figyelembe vétele. Gyakori jelenség, hogy a mennyiség érdekében feladják a küldetésnek olyan elemeit, amelyek nélkül már megkérdőjeleződik a munka értelme. Célunk, hogy minél jobban tudjuk tematizálni a kultúra területeit, de nem mindegy, hogy milyen minőségben tesszük ezt. A Hagyományok Háza-hálózat kiterjed az egész Kárpát-medencére, online közvetítéseink és műhelymunkáink, a Fölszállott a páva televíziós népzenei és néptáncos tehetségkutató verseny, a Folkstúdió műsorai az egész világba, a diaszpóra magyarságához is eljutnak. Így érzékelhetjük, hogy a Hagyományok Háza programjainak milliós elérése van éves szinten.

– Közhelyes kérdés, de a fiatalokat hogyan próbálják elérni?

– A népművészet egy nagy szimbolikus tér. Mindenki mást keres és lát benne. Hogyha a néptáncra gondolunk, akkor a fiatalok leginkább ismerkedni, szórakozni szeretnének, az idősebbeknek más céljai vannak. A mi szempontunkból talán mindkét esetben az a fontos, hogy legyenek terek, ahol találkozhatnak egymással, és együtt lehetnek, ahol azt érezhetik, hogy jó ehhez a közösséghez tartozni a népi kultúra megélése által. Éppen ezért a szakemberképzés a kulcskérdés. A szakembernek megvan a módszere arra, hogy átadja szaktudását, de ez nem kommunikációs, hanem inkább pedagógiai technika, hogy meg kell tudnia szólítani a fiatalokat, éreznie őket, és úgy adagolnia a készségbeli tudást, hogy azok át tudják törni a fiatalok ingerküszöbét, és bevonódjanak a tevékenységbe. A közművelődési részünkben ezért váltás történik, elsősorban a képzők képzői szeretnénk lenni. Persze lesznek később is táncházak és nyílt programok, de oly kevés a szakember, hogy el kell kezdenünk azokat képezni és módszertani segédanyaggal ellátni, akik Kárpát-medence szerte vagy bárhol a világon ezt oktatni fogják.

– Tehát a hús-vér emberekben bízik?

– Igen, de a szaktudást nem csak hús-vér emberek adhatják át, olyan tananyagot is kell készítenünk, amit nélkülük is tudnak használni a közösségek és az egyének. A Hagyományok Háza, az LFZE népzene tanszék és a Zenetudományi Intézet egy közös programon, egy honlapon dolgozik, melyen a legkorszerűbb eszközökkel mutatunk be népzenéket. Ezen például egy népdal tanulása közben ki lehet kapcsolni az énekest, tehát csak a vonósok kísérőzenéje hallatszik, és közben lehet énekelni, karaoke­sze­rűen, és ezt meg lehet tenni a zenekar minden hangszerével is. Ez a módszer mindenre alkalmas, egy énektanár is használhatja, a fiatalok pedig sokkal auten­tikusabb, hagyományosabb közegben ismerhetik meg a népzenét.

– Ön A dal zsűritagjaként is ismertté vált. A Hagyományok Háza tervez felépíteni fiatal, tehetséges zenekarokat?

– Van már egy portfóliónk, nyolc zenekar tartozik bele. Őket segítjük különböző szaktudással nemzetközi és magyar területen. Mentorprogramban vesznek részt, hazai szakemberek segítik őket abban, hogy sikeresen mozoghassanak a nemzetközi zenei színtéren, tanácsot adunk és felkészítjük őket arra, hogy a nemzetközi piacon is megállják a helyüket. A Hagyományok Házában működik az ország legrangosabb hivatásos néptáncegyüttese, a Magyar Állami Népi Együttes, amely éppen angol és amerikai turnéra készül. Ez azért nagyon fontos, mert a világszerte elért sikereik által nagyban hozzájárulnak hazánk jó hírnevének emeléséhez. A Muzsikás együttes tevékenységének köszönhetően sokan ismerték meg Magyarországot, a népzene, a néptánc lehetőség arra, hogy kulturális kapcsolatba kerüljünk más országokkal is.

– Jó ideje divatos népies elemeket keverni a könnyűzenébe. Tóth Gabi egy interjúban önnek mondott köszönetet, hogy elindult ebbe az irányba. Sok támadás érte, hiteltelennek tartották az irányváltást. Mit gondol erről?

– Természetesen örülök annak, hogyha minél több embert megihletnek ezek a kultúrelemek. Tóth Gabi egy ponton nagyon érdeklődött, és egyszerűen elkezdett foglalkozni a hagyományos népzenével. De bárki is érdeklődik a téma iránt, segítenünk kell neki ebben a folyamatban. A népművészet területén kellenek ezek a terek, itt olyan emberek dolgoznak, akik tényleg az autentikus népi kultúra világában élnek reggeltől estig, olyan rendszert hoznak létre, amely csak akkor működik, ha segítjük őket fejleszteni a szaktudásukat. És van egy külső réteg, egy kreatív tér – zeneszerzők, énekesek – őket érdekli a népzene is, használnak bizonyos elemeket belőle, integrálják. Ilyen a kultúra természete.

– A szegénység konzerválja a népi kultúrát, sok helyen ezért maradt meg. De ez egyirányú utca? A gazdagság szükségszerűen lerombolja azt?

– Nemigen tud másképpen történni. A rádió és a tévé megjelenésével annyira kinyílt a kommunikációs tér, annyira összekapcsolódott a világ, hogy ez a folyamat megállíthatatlannak tűnik, és manapság már a világ legszegényebb részein is vannak okostelefonok. Mit tehetünk mi? Az értelmiség feladata, hogy a számára értékes jelenségeket dokumentálja, értelmezze az utókornak. A reneszánsz is egy „revival” volt, az antik kultúra feltámasztása, mindamellett, hogy hozzátették a magukét. Bachot, Mozartot is elfelejthettük volna, de egy értelmiségi közeg olyan jónak tartotta, hogy megőrizte az életművét. A népi kultúra intézményesülése azért elengedhetetlen, mert már nem a családok adják át ezeket a zenéket, táncokat, egyéb tudást, hanem az oktatási rendszerek. Ha ma zenét akarunk hallgatni, csak megnyomunk egy gombot, a tudás ki van helyezve, mindez teljesen más készségeket feltételez. Korábban ha zenét akartak hallgatni, énekeltek, tudniuk kellett a dalt, a szöveget, a zenét. El kell fogadnunk, hogy a világ változik, az új körülmények között kell megtalálnunk azokat az elemeket, melyek az életünket segítik, melyek által teljesebb életet élhetünk.

Borítókép: Both Miklós a Hagyományok Háza lépcsőházában (Fotó: Havran Zoltán)