Nagy várakozással indult a budapesti Marriot Hotel dísztermében a Kieselbach Galéria és Aukciósház által rendezett festményárverés, miután előző nap a Virág Judit Galéria hasonló aukcióján Csontváry-Kosztka Tivadar Titokzatos sziget című képe 460 millió forintért kelt el, megdöntve minden eddigi hazai árverési rekordot.
A Kieselbach-csapat ugyancsak rendkívül erős árverési anyagot tudott a karácsonyi aukcióra felvonultatni, amiről már a hatszáz oldalas, tanulmányokkal teletűzdelt katalógusból értesülhetett a nagyérdemű. A felfokozott érdeklődés miatt ülőhelyből csak az idejében érkezőknek, a felszolgált pezsgőből azonban mindenkinek bőven jutott. De a hangulat aligha ettől forrósodott fel, sokkal inkább a briliáns időzítéstől és nem mellesleg a licitet vezető Kieselbach Ákos és munkatársai professzionalizmusától.
A képek kikiáltási sorrendje már önmagában egy dramatikai mestermű, amely tematikusan is rendezett sorrendet határoz meg, egyfajta lüktetést is adva a négyórás rendezvénynek. Ahogy halad az árverés a kisebb becsértékű képektől a legnagyobbak felé, úgy fokozódik a feszültség, míg el nem jutunk az első, negyven-ötven millióról induló licitig, ahol egy idő után lélegzet-visszafojtva figyeli a publikum a csillagászati ajánlatok versenyét. Kétszázmillió fölött már húszmilliós lépcsőnként ugrik az ár, miközben az ilyen nagyságrendnél is ugyanúgy másodpercek alatt kell dönteni, mint amikor még csak ötezres licitlépcsőkön tipegünk. Ez a lépték akkor is hátborzongatóan izgalmas, ha egy számunkra ismeretlen pénzéről van szó. Mert hogy ezen a szinten már hiába is keresnénk a teremben számozott tárcsát emelgető versenyzőt. A nagypályások többnyire telefonon vagy interneten keresztül, kilétüket nem felfedve küzdenek a képért. De akárki is a szerencse fia (vagy lánya), amikor koppan a kalapács, a terembéli közönség heves tapssal jutalmazza a győztest.

A hétfő esti árverésen legalább nyolc leütés váltott ki ovációt. Első alkalommal Vaszary János Art deco nő című képének leütésénél, ahol 44 milliónál állt meg a licit. Vaszarynak egyébként több képe is szerepelt az aukción (például a Labdázók a tengerparton című, amely nyolcvanmillióért kelt el), mint ahogy Scheiber Hugónak, Schönberger Armandnak, Batthyány Gyulának vagy Kádár Bélának is. Ennek prózai oka van – adja meg a választ kérdésünkre Kieselbach Tamás: vannak termelékenyebb, könnyebben és többet alkotó művészek, és vannak olyanok, mint Csontváry Kosztka Tivadar vagy Galimberti Sándor, akitől kevés kép maradt fenn. Az egyes képek megítélésben mindez, ha nem is mellékes, de nem is döntő szempont. Rippl-Rónai Józseftől például rengeteg művet találunk múzeumokban, az árverés szenzációja mégis egy magángyűjtemény féltett műve, a Fésülködő nő című 1909-es, olaj-karton alkotás, amelyért 280 millió forintig menetelt fel a licit, ami egyben életműrekord a magyar piacon.