Neo és Trinity visszatér a Mátrixba

Mikor híre ment, hogy készül a folytatása a Mátrix-trilógiának, a többség úgy reagált, hogy nincs rá szükség. Sokan (leginkább a lányok) azt is mondták, hogy a kemény tekintetű, ám mély érzésű és a férfiban fenntartások nélkül hívő Trinity (Carrie-­Anne Moss) nélkül nem ér fabatkát sem az egész (ő ugyanis meghalt a végén). Úgy látszik, a film készítői ezt pontosan tudták.

Kultúrkörünkben mindig újra és újra ugyanazt a történetet látjuk különböző variációkban. Nem véletlenül juthat eszünkbe Luigi Magni Legyetek jók, ha tudtok (1983) című filmje, amelyben nemcsak metaforikusan, de konkrét alakban is megjelenik az ördög (néha lány képében), hogy ellehetetlenítse a szerelmet. Hát, ez van itt is. Egyébként most is temérdek bravúros filmformanyelvi megoldás kápráztat el (mert nagyon nem mindegy, hogyan meséljük el újra és újra ugyanazt a történetet). A filmkritikus egyik kislánya például mindig részletesen elmondatta az esti mese során, milyen ruhát visel a hercegnő (utána is kellett olvasnia apának a könyvtárban, hogy miket hordtak). Ezt tudják a Mátrix alkotói is. Káprázatosan kidolgozott részleteket tárnak elénk. Arról már nem is beszélve, hogy még a filmjüket gyártó holly­woodi óriás­nak is beszólnak: kényszer szülte a folytatást. Csakhogy, és itt jön az igazi csavar, mindig kéri valaki a mesét. Egy mese pedig akkor lesz igazán élvezetes, ha belekerülünk mi is, mint Neo és Trinity – újra és újra.

Borítókép: Jelenet a filmből (InterCom)