Még véletlenül se folytatják hagyományos értelemben, tehát lineáris cselekményvezetéssel a Mátrix-trilógia történetét az alkotók, hanem elkészítették az első rész egy újabb variációját. Egy hétköznapibbat. Egy olyat, amelyben Neo (Keanu Reeves) szakállat növeszt és dolgozni jár. A filmnek ezen a pontján azért csak felkacagnak a nézők, ennyi azért kijár a szuperhősöknek is. Miközben keresik magukban, hogy merre hány méter és leginkább azt, hol van az igazság (amúgy nem bonyolult: odaát van), aközben csak be kell járni gürizni, dolgozni kell, nincs mese. Illetve mese az van, tulajdonképpen az alkotók arra húzzák fel a negyedik részt, hogy kultúránk lényege a mese révén ragadható meg. A történet mesélése, ha úgy tetszik, a műalkotás, a túlélésünk záloga.
Ha az ember ki akar szabadulni a digitális társadalmunk monotonitásából, akkor vagy mesét (novellát, regényt) kezd el olvasni, vagy ha késztetést érez magában, akkor írni (festeni, eljátszani, leforgatni, eltáncolni vagy elénekelni). Ez a Mátrix-rész nem kifejezetten a mátrixlétről szól, mármint arról, hogy az emberek energiáit használják a gépek, így mindannyian laposelemként tengetjük az életünket, bár kétségkívül benne van ez is. Ez a rész arról szól, mennyire nehéz alkotni. Igen: művészi nyavalygásról van benne szó. Kétféle művészi nyavalygást ismerünk. Az egyik halálosan fárasztó és unalmas, a másik szintén halálosan fárasztó, de kicsit sem unalmas. A Mátrix: Feltámadások ez utóbbi csoportba tartozik.
Amióta a világ a világ, minden történet férfiról és nőről szól, valamint teremtésről és pusztításról. Nő és férfi szerelme nélkül nincsen élet, mármint emberi élet a Földön.
Ezt deklarálja a Mátrix: Feltámadások. Ádámnak és Évának akkor is egymásra kell találnia, ha ötvenes éveiket tapossák. A film azt mondja, hogy a szerelemnél, a szeretetnél nincsen nagyobb erő, minden pokoli ármánnyal szemben győzedelmeskedik. Feje tetejére állhat a teljes IT-szektor minden otthon ücsörgő programozójával, ha megjelenik a nő, aki tud bánni a női energiáival – aki mindegy, hogy húsz- vagy ötvenéves, esetünkben ötvenes éveit tapossa –, akkor kő kövön nem marad, mert az élet él és élni akar, a férfi életének motorja a szeretett nő, akiért megtesz mindent. Ez az a történet, amit a népmesék többségében látunk, ahogy a férfi legyőzi a sárkányt, meg kiállja a három próbát, amely általában a testét, a szívét és az eszét teszi próbára, de ez a műsor pereg az ősi mítoszokban is.