Nehéz sokszor eldönteni az életben, főleg ha szerelmi ügyekről van szó, hogy ami történik, az dráma vagy vígjáték. Az esetek többségében ez nézőpont kérdése. Herczeg Ferenc azok közé a szerzők közé tartozik, akik nagyon sokat tudnak a férfiúi és női gondolkodásról. És ilyen esetekben tényleg a nézőpont határozza meg a hangulatot. A Kék róka című műve arról szól, hogyan látja ugyanazt az élethelyzetet a két nem. Mind a drámai helyzetek, mind a vígjátéki szituációk abból adódnak, hogy igencsak különbözően gondolkodnak ugyanazokról a dolgokról. Ha némi félreértés miatt egy férfi úgy érzi, hogy veszélybe kerülhet egy nő tisztessége, akkor bár jelzi a nőnek, hogy nincsenek teljesen rendben körötte a dolgok, de mégis megtesz mindent, hogy megvédje egy nő tisztességét. Egy nő viszont szereti kétségek között hagyni a férfit, mert tudja jól, hogy a kétségek között vergődő férfi szenvedélye napról napra csak nő.
Pacskovszky József filmje a 30-as évek Magyarországába vezet, egy olyan időszakot mutat be, amikor a polgári világban még vigyáztak arra, hogy egy nő tisztessége megmaradjon.
Akkor is fontos volt, ha jogosan, de akkor is, ha jogtalanul merült fel némi tisztességtelenség. A film nézése közben a néző mélyen elgondolkozhat azon, hogy mennyire könnyű, felszínes és erkölcstelen lett a korunk. Manapság ugyanis a férfiak kicsit sem törődnek egy nő tisztességének a megvédésével, de még a nőknek se fontos sokszor, hogy mit gondolnak róluk.
Pedig ennél nincsen fontosabb. Pacskovszky alkotása nemcsak azért figyelemre méltó, mert egy olyan színes polgári világot mutat be a televízió nézőinek, amelyben jó volt élni, amelyben a férfi és a nő közötti kapcsolat a kölcsönös tiszteleten alapult, hanem egy olyan világot is, amelyben pontosan tudta egy férfi, hogyan kell udvarolni egy nőnek.
Ám a Kék róka mostani filmes feldolgozása annyiban korunk szellemiségét is megidézi, hogy finoman lavíroznak az alkotók a szituációk drámaisága és komédiája között.
Mert nincs annál drámaibb élethelyzet, mint amikor egy nő házassága után találja meg élete legnagyobb szerelmét egy másik férfi személyében. Viszont ha egy házasság nem a tomboló szenvedélyre épül, akkor valószínű a férj se tud maradéktalanul boldog lenni. A Kék róka érdekessége, hogy a darabban minden férfi azon dolgozik, hogy a főszereplő nő, Cecília, boldog legyen, ez pedig inkább a vígjáték felé tereli a cselekményt.
Zsigmond Emőke játékában nemcsak bemutatja egy nő érzékenységét, szenvedélyes pillanatait, hanem megmutatja, mennyire fontos az, hogy okosan irányítsa saját életének hajóját egy nő.
A filmben Száraz Dénes alakítja a férfit, akit Cecília igazán szeret. Az alkotók jó érzékkel választották ki a két főszereplőt, mert minden közös jelenetükben vibrál körülöttük a levegő. Szenvedélyes szerelmük épp annyira hiteles, mint azt a nézők az igazán jelentős és emlékezetes romantikus filmek esetében megszokták. Látjuk, érezzük: ez a két ember arra született, hogy együtt éljék le az életüket. Gózon Francisco kamerája széppé varázsolja őket, beleértve a világot, amelyben élnek.
Herczeg Ferenc műve tehát nemcsak azért különleges, mert minden szereplő azon munkálkodik benne, hogy megóvja a női tisztességet, hanem azért is, mert a férj is azt szeretné, hogy felesége boldog legyen (bár tudja, nem vele lesz boldog), és a barát is azon munkálkodik, hogy boldoggá tegye a nőt, bár ő még nem igazán jött rá, mi annak a módja. Ez a mű arról szól, hogy egy igazi nő pontosan tudja, mi teszi őt boldoggá. És az a szép benne, hogy a nézők láthatják, volt egy olyan kor, amikor még rend volt a világban, és minden (előbb vagy utóbb) a helyére került.
Egy nő ugyanis akkor a legszebb, ha mosolyog.
Borítókép: Zsigmond Emőke Cecília szerepében (Forrás: Megafilm)
