Az eltökéltség és a hitvesi szeretet gyümölcse a kommunizmusban

Nem volt egyszerű élete a Kádár-rendszerben azoknak, akiknek nyugati rokonai voltak: állandó belügyminisztériumi megfigyelés alatt álltak, leveleiket felbontották, elolvasták, telefonjaikat – ha volt nekik – a rutinosan végrehajtott „betechnikázás” után lehallgatták, a személyes kapcsolataikat is szorosan ellenőrizték. Hasonlóan jártak, akiknek rokonai, ismerősei disszidáltak, őket még nagyobb gyanúval őrizték a legvidámabbnak hazudott barakkban. Ebbe a problémába pedig a táncdalénekesek is belefutottak, amikor nyugati fellépéseket vállaltak el, annak ellenére, hogy őket a pártállami monopolcég, a Nemzetközi Koncertigazgatóság engedte ki szerepelni, sőt még a tízszázalékos sápot is beszedte a gázsijaik után.

Dékány Sarolta egy interjúban kitért erre az ügyre:

Megfellebbeztem a Belügyminisztérium Útlevél Osztályának döntését, és végül hosszas procedúra után megkaptam az útlevelet és kimehettem Kanadába, de ott csak János énekelhetett, én nem. Mivel a gyerekek még nagyon kicsik voltak, a nagymamájuk, az én anyukám vigyázott rájuk itthon, de ott volt velük az apukám is. Egyébként amikor itthon messzebbre mentünk fellépni, akkor is a nagymama őrizte őket.

Ez az eset jól megvilágítja a Kádár-rendszer lényegét: az alattvalókkal (állampolgárokkal) tudatta, hogy igenis figyelik őket, 

ez ha máskor nem, 1977-ben a Dékány–Koós házaspár számára is világossá vált. Ismerőseik, barátaik révén arról is értesülhettek, hogy miként jártak azok, akik nem teljesítették a hatalom követeléseit, és bizonyára belátták, hogy nem érdemes a párttal packázni. Ezt fordított előjellel úgyis megtették helyettük – éppen velük szemben – a pártállami hivatalnokok. A korabeli énekesek azonban fel voltak vértezve az efféle kicsinyeskedésekkel szemben. Koós János azt mondta ezzel az üggyel kapcsolatban: „A végén minden rendeződött, tehát minden jó, ha a vége jó, és ez a lényeg, nem?” Utólag nézve azt azonban hozzá kell tennünk: ahhoz, hogy ez a történet jól végződjön, kellett Dékány Sarolta leleményessége, eltökéltsége és hitvesi szeretete, ami akkor éppen szerencsés módon találkozott az egyik pártapparátcsik – akkoriban nem megszokott – rugalmasságával.

Borítókép: Bágya András zeneszerző, Koós János és Dékány Sarolta táncdalénekesek (Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán)