Adott egy istenadta tehetséggel megáldott muzsikus, kivételes képességű gitáros, aki korát megelőzve már a hatvanas évek végén céltudatosan igyekszik valóra váltani álmait. Az általa alapított Sakk-Matt zenekarban, Jimi Hendrix és Eric Clapton (Cream) bűvöletében még az ő muzsikájukat interpretálja szinte megszállottan, a szupergrupp Taurusban viszont – a négy zenész megállapodásához híven – már első saját szerzeményeit énekli és pengeti. Mindkét zenekar négy év különbséggel történő bemutatkozását tízezres tömeg ünnepli, ám az is kevésnek bizonyul az áhított nagylemez felvételéhez.
„Az új kedvenceink Jimi Hendrix és a Cream. Eric Clapton a legnagyobb gitáros a világon” – hangzik el a kulcsmondat Radics Bélától egy interjúban. Hát igen. Jöhettek trendek, változhattak divatok, ám a tragikus sorsú gitárfenomén, ha a Taurusban és az Aligátorban nem is játszotta, de mindvégig kitartott mindkét példaképének muzsikája mellett.
1968. május 1. Budai Ifjúsági Park. Teltház, azaz tízezer néző előtt mutatkozik be az szupercsapat, amely magyar viszonyok között elsőként, koreografált színpadi show-val színesítve kiválóan egyesíti a Bill Haley fémjelezte klasszikus rock and rollt illetve az angolszász beatet a már említett Hendrix és Cream képviselte rhythm and blues-zal. „Szeretnénk ezt a fajta zenét magyaros ízzel játszani” – jelölte ki az év elején alakult Sakk-Matt irányvonalát a jövőbe vetett töretlen hittel Radics.
Azonban hiába a frenetikusra sikeredett ifiparkos bemutatkozás, majd egy esztendővel később, ugyancsak május 1-én, harminc-ezres közönség előtt celebrált megakoncert tomboló sikere a Gellérthegy oldalában, a szocialista kultúrpolitika felkent döntéshozói nem hajlandók tudomást venni a feltörekvőben lévő bandáról. Miként a monopolhelyzetével visszaélő Magyar Hanglemezgyártó Vállalat sem. Pedig 1967-ben már megjelenik az első beat nagylemez az Ezek a fiatalok filmzenéjével, egy évvel később pedig a Sakk-Mattnál szalonképesebbnek ítélt Omega, majd az Illés. Ebben a körben – a döntéshozók szerint – nem lehetett helye a lenézett, lesajnált, ráadásul kevés saját szerzeménnyel rendelkező „külvárosi” zenekarnak.
Aztán évtizedekkel később, amikor senki sem számított rá, 2003-ban előkerült egy hangszalag. Harmath Albert, a Sakk-Matt alapító-énekese által három és fél évtizeden keresztül őrzött hangzóanyag végül a Radics Béla RB. Emléktársaságnál kötött ki, amely nekik köszönhetően CD- n látott napvilágot. A GrundRecords ennek alapján bocsátotta útjára 2021-ben a Sakk-Matt koncert ’68 -’69 című vinil lemezét – amennyire lehetséges, technikailag feljavítva. Rozgonyi Péter hangmérnök heroikus munkát végzett, hogy a csaknem öt évtizedes felvétel elfogadható módon megszólaljon. Nyilván sosem lesz hifi-minőségű, ám ennek is örülnünk kell: tényleg a maximumot hozta ki belőle.
Az eredeti, a Danuvia Művelődési Házban házilag rögzített koncert anyaga kiegészült egy Radics Bélával és Miklóska Lajossal készült rövid interjú részlettel, továbbá demó anyaggal (ezeken már Váradi „Vadölő” László üti a bőröket), valamint egy pontosan dokumentált, 1968. december 19-i – a feloszlás előtti, ugyanott készített – koncertfelvétellel (Sunshine of Your Love). A Cream NSU-ja Miklós Tibor fordításában magyarul szólal meg (Van, aki fél, van, aki nem) amelyet három, hamisítatlan beat stílusban megírt saját opusz egészít ki: a tempósabb Két barna szem, illetve a Hosszúhajú lány és Visszajár néha a múlt. Kezdeti szárnypróbálgatások, amelyet Radics veretes gitározása dob fel valamelyest. Nem véletlen, hogy a gitárfenomén-zenekarvezető aligha lelkesedett a saját szerzeményekért akkoriban…
A Cream-, illetve Hendrix interpretációk érezhetően jobban feküdtek a Radics Béla mellett Csuha Lajos ritmusgitáros, Miklóska Lajos basszusgitáros, Hőnig Rezső dobos, valamint Harmath Albert énekes alkotta csapatnak: közülük is kiemelkedő a Purple Haze, a Foxy Lady, a Fire, valamint a Cat’s Squirrel, ez utóbbit a Jethro Tull is műsorra tűzte anno. Nagyot üt még Bill Haley rock and rollja, a Shake Rattle and Roll, amely mintegy visszaigazolása Radics akkori integrációs törekvéseinek.
Négy évvel később a gitárkirály saját szerzemények tekintetében mégiscsak hajlott a kompromisszumra. Igaz, ekkor példaképei zenéjéről lemondva már nem a Sakk-Matt élén, hanem Balázs Fecó billentyűs (Hammond-orgona), Som Lajos basszusgitáros, valamint Brunner Győző dobos társaságában nyűtte foggal-pengetővel a legendás bíbor Gibson húrjait. Magyarország második szupergruppja a Taurus ex-T: 25-75-82 1972. május 1-én a Budai Ifjúsági park színpadán mutatkozott be a nagyközönség előtt. Akár négy évvel korábban a Sakk-Mattra, az új produkcióra ezúttal is tízezres, tomboló tömeg volt kíváncsi, a szép számmal kint rekedtek pedig jobb híján a környező fák ágairól, vagy épp a gyepen ücsörögve hallgatták végig az első magyarországi, teljes egészében hard rock koncertet. Amely épp egy nagylemez anyaga lehetett volna… De nem lett. Mindössze két kislemezre futotta a korábbi ígéretekből.
Hogy 2021 év vége felé mégiscsak elkészült az áhított Taurus LP, az úgyszintén egy előkerült kalózfelvételnek (Szaghmeiszter Ödön), valamint a Moiras Records kiadónak köszönhető. A vinil hangzásán ezúttal sem lehetett sokat javítani, Virányi Attila hangmérnök azonban mégis megpróbálkozott a lehetetlennel, elfogadhatóvá téve a fél évszázados hangzóanyagot.
A koncert, illetve a hangzó anyag hangulatán átsüt, hogy a négy muzsikusnak esze ágában sincs versenyre kelni egymással. Noha a névszerinti bemutatáskor Radics Béla tudhatta magáénak a leghangosabb ovációt, ez mit sem befolyásolja a közös zenélés örömét. A kilenc elhangzott dal csaknem felét Balázs Fecó jegyzi (Szólíts meg vándor; Akire szerelemmel nézhetek; Szép lányok jönnek; Anyám, vigasztalj engem), Radics hárommal (Lángszívű lány; Királyi madár; Zöld csillag) Som Lajos két (Éjszakai vonat; Hosszú éjjel, hosszú nap) szerzeménnyel járul hozzá a mindent elsöprő sikerhez. De ne feledkezzünk el Horváth Attila telitalálatos szövegeiről sem, amelyek nélkül a Taurus nem lehetett volna az, amivé lett. Legendává.
A később alakult rock formációktól eltérően a Taurus kvartett felállásban, frontember-énekes nélkül állt színpadra, az adott dal a szerző énekhangjával, valamint a többiek többszólamú rásegítésével, illetve vokálkísérettel szólal meg. A koncert sikerét nem bízták a véletlenre. Kidolgozott vokálok, virtuóz hangszerszólók, megjegyezhető dallamok, veretes dalszövegek árulkodtak a jól kitalált koncepcióról, a temérdek befektetett munkáról, a lelkesedésről – és a reményről. Amellett, hogy a négy zenész mestere a hangszerének, énekben egyik sem kiemelkedő, ám a jól kitalált összhangzás e hiátust képes feledtetni. Szerzeményeikben a korszak olyan nemzetközi sztárbandáinak stílusjegyei jelennek meg, mint a Uriah Heep, a Santana, vagy a Free, ám a produkciót ettől még nagyonis a magunkénak érezzük. Mert magyarul, nekünk, rólunk szól. Az álmainkról, a szerelemről, a békéről, a szeretetről. És persze az új őrületről, a rockról. A dalok mindegyike első hallás után megjegyezhető, énekelhető, a Radics Béla fémjelezte pörgősebbek mellett Balázs Fecó nyugisabb tempójú szerzeményei is azonos súllyal esnek latba; a kiváló hangszerelésnek, az ízes Hammond-, illetve gitárszólóknak köszönhetően még ez utóbbiak sem mennek át szentimentálisba. És persze ott a biztos alapokon nyugvó, illetve dolgozó ritmusszekció, amely nélkül a produkció egyből szétesne.
A Taurus 1972-ben a Budai Ifjúsági Parkban történelmet írt. Hazánkban elsőként – rocktörténelmet. Sorsa azonban már születésekor bekódoltatott pályafutásába: nyugati szupergruppos társaikhoz hasonlóan csupán rövid ideig (1973) működött. A tiltott és a tűrt kategória mezsgyéjén egyensúlyozó szupercsapat a hetvenes évek sajátos kultúrpolitikája ellenére is kitörölhetetlen nyomokat hagyott a kortárs generáció lelkében.
A GrundRecords, illetve a Moiras kiadók jóvoltából Radics Béla zenekarai, a Sakk-Matt, illetve a Taurus ex-T: 25-75-82 koncertalbumainak kapcsán kicsit barangolhattunk a rock panoptikumában. Amely az akkori fiatal, még élő rocknemzedéknek szívmelengető emlék, az azt követő, igényes zenére fogékony fiatalabbaknak, akik mindezt csupán hírből ismerték, pedig a rácsoldálkozás.
A sors keserű fintora, hogy a vinil korong megjelenését a Taurus eredeti felállásnak négy muzsikusa közül egyik sem érhette meg.
Borítókép: Radics Béla 1981-ben vendégként a Korál egyik koncertjén (Fotó: Fortepan/Urbán Tamás)
