Barangolni a rock panoptikumában

Radics Bélának élete során nem adatott meg, hogy munkája gyümölcsét hivatalos hanghordozó formájában learathassa. Tavaly év vége felé a GrundRecords kiadó a Sakk-Matt, míg a Moiras Records a Taurus ex-T: 25-75-82 formáció koncertanyagát jelentette meg vinil lemezen.

Aztán évtizedekkel később, amikor senki sem számított rá, 2003-ban előkerült egy hangszalag. Harmath Albert, a Sakk-Matt alapító-énekese által három és fél évtizeden keresztül őrzött hangzóanyag végül a Radics Béla RB. Emléktársaságnál kötött ki, amely nekik köszönhetően CD- n látott napvilágot. A GrundRecords ennek alapján bocsátotta útjára 2021-ben a Sakk-Matt koncert ’68 -’69 című vinil lemezét – amennyire lehetséges, technikailag feljavítva. Rozgonyi Péter hangmérnök heroikus munkát végzett, hogy a csaknem öt évtizedes felvétel elfogadható módon megszólaljon. Nyilván sosem lesz hifi-minőségű, ám ennek is örülnünk kell: tényleg a maximumot hozta ki belőle.

Az eredeti, a Danuvia Művelődési Házban házilag rögzített koncert anyaga kiegészült egy Radics Bélával és Miklóska Lajossal készült rövid interjú részlettel, továbbá demó anyaggal (ezeken már Váradi „Vadölő” László üti a bőröket), valamint egy pontosan dokumentált, 1968. december 19-i – a feloszlás előtti, ugyanott készített – koncertfelvétellel (Sunshine of Your Love). A Cream NSU-ja Miklós Tibor fordításában magyarul szólal meg (Van, aki fél, van, aki nem) amelyet három, hamisítatlan beat stílusban megírt saját opusz egészít ki: a tempósabb Két barna szem, illetve a Hosszúhajú lány és Visszajár néha a múlt. Kezdeti szárnypróbálgatások, amelyet Radics veretes gitározása dob fel valamelyest. Nem véletlen, hogy a gitárfenomén-zenekarvezető aligha lelkesedett a saját szerzeményekért akkoriban…

A Cream-, illetve Hendrix interpretációk érezhetően jobban feküdtek a Radics Béla mellett Csuha Lajos ritmusgitáros, Miklóska Lajos basszusgitáros, Hőnig Rezső dobos, valamint Harmath Albert énekes alkotta csapatnak: közülük is kiemelkedő a Purple Haze, a Foxy Lady, a Fire, valamint a Cat’s Squirrel, ez utóbbit a Jethro Tull is műsorra tűzte anno. Nagyot üt még Bill Haley rock and rollja, a Shake Rattle and Roll, amely mintegy visszaigazolása Radics akkori integrációs törekvéseinek. 

Négy évvel később a gitárkirály saját szerzemények tekintetében mégiscsak hajlott a kompromisszumra. Igaz, ekkor példaképei zenéjéről lemondva már nem a Sakk-Matt élén, hanem Balázs Fecó billentyűs (Hammond-orgona), Som Lajos basszusgitáros, valamint Brunner Győző dobos társaságában nyűtte foggal-pengetővel a legendás bíbor Gibson húrjait. Magyarország második szupergruppja a Taurus ex-T: 25-75-82 1972. május 1-én a Budai Ifjúsági park színpadán mutatkozott be a nagyközönség előtt. Akár négy évvel korábban a Sakk-Mattra, az új produkcióra ezúttal is tízezres, tomboló tömeg volt kíváncsi, a szép számmal kint rekedtek pedig jobb híján a környező fák ágairól, vagy épp a gyepen ücsörögve hallgatták végig az első magyarországi, teljes egészében hard rock koncertet.  Amely épp egy nagylemez anyaga lehetett volna… De nem lett. Mindössze két kislemezre futotta a korábbi ígéretekből. 

Hogy 2021 év vége felé mégiscsak elkészült az áhított Taurus LP, az úgyszintén egy előkerült kalózfelvételnek (Szaghmeiszter Ödön), valamint a Moiras Records kiadónak köszönhető. A vinil hangzásán ezúttal sem lehetett sokat javítani, Virányi Attila hangmérnök azonban mégis megpróbálkozott a lehetetlennel, elfogadhatóvá téve a fél évszázados hangzóanyagot.

A koncert, illetve a hangzó anyag hangulatán átsüt, hogy a négy muzsikusnak esze ágában sincs versenyre kelni egymással. Noha a névszerinti bemutatáskor Radics Béla tudhatta magáénak a leghangosabb ovációt, ez mit sem befolyásolja a közös zenélés örömét. A kilenc elhangzott dal csaknem felét Balázs Fecó jegyzi (Szólíts meg vándor; Akire szerelemmel nézhetek; Szép lányok jönnek; Anyám, vigasztalj engem), Radics hárommal (Lángszívű lány; Királyi madár; Zöld csillag) Som Lajos két (Éjszakai vonat; Hosszú éjjel, hosszú nap) szerzeménnyel járul hozzá a mindent elsöprő sikerhez. De ne feledkezzünk el Horváth Attila telitalálatos szövegeiről sem, amelyek nélkül a Taurus nem lehetett volna az, amivé lett.  Legendává. 

A később alakult rock formációktól eltérően a Taurus kvartett felállásban, frontember-énekes nélkül állt színpadra, az adott dal a szerző énekhangjával, valamint a többiek többszólamú rásegítésével, illetve vokálkísérettel szólal meg.  A koncert sikerét nem bízták a véletlenre. Kidolgozott vokálok, virtuóz hangszerszólók, megjegyezhető dallamok, veretes dalszövegek árulkodtak a jól kitalált koncepcióról, a temérdek befektetett munkáról, a lelkesedésről – és a reményről. Amellett, hogy a négy zenész mestere a hangszerének, énekben egyik sem kiemelkedő, ám a jól kitalált összhangzás e hiátust képes feledtetni. Szerzeményeikben a korszak olyan nemzetközi sztárbandáinak stílusjegyei jelennek meg, mint a Uriah Heep, a Santana, vagy a Free, ám a produkciót ettől még nagyonis a magunkénak érezzük. Mert magyarul, nekünk, rólunk szól. Az álmainkról, a szerelemről, a békéről, a szeretetről. És persze az új őrületről, a rockról. A dalok mindegyike első hallás után megjegyezhető, énekelhető, a Radics Béla fémjelezte pörgősebbek mellett Balázs Fecó nyugisabb tempójú szerzeményei is azonos súllyal esnek latba; a kiváló hangszerelésnek, az ízes Hammond-, illetve gitárszólóknak köszönhetően még ez utóbbiak sem mennek át szentimentálisba. És persze ott a biztos alapokon nyugvó, illetve dolgozó ritmusszekció, amely nélkül a produkció egyből szétesne. 

A Taurus 1972-ben a Budai Ifjúsági Parkban történelmet írt. Hazánkban elsőként – rocktörténelmet. Sorsa azonban már születésekor bekódoltatott pályafutásába: nyugati szupergruppos társaikhoz hasonlóan csupán rövid ideig (1973) működött. A tiltott és a tűrt kategória mezsgyéjén egyensúlyozó szupercsapat a hetvenes évek sajátos kultúrpolitikája ellenére is kitörölhetetlen nyomokat hagyott a kortárs generáció lelkében. 

A GrundRecords, illetve a Moiras kiadók jóvoltából Radics Béla zenekarai, a Sakk-Matt, illetve a Taurus ex-T: 25-75-82 koncertalbumainak kapcsán kicsit barangolhattunk a rock panoptikumában. Amely az akkori fiatal, még élő rocknemzedéknek szívmelengető emlék, az azt követő, igényes zenére fogékony fiatalabbaknak, akik mindezt csupán hírből ismerték, pedig a rácsoldálkozás.

A sors keserű fintora, hogy a vinil korong megjelenését a Taurus eredeti felállásnak négy muzsikusa közül egyik sem érhette meg.

Borítókép: Radics Béla 1981-ben vendégként a Korál egyik koncertjén (Fotó: Fortepan/Urbán Tamás)