Fogorvosból slágergyáros

Nem mindennapi sorozatban szólítják el földi pályafutásuktól az égiek a magyar könnyűzenészek egész sorát, most éppen Dobos Attilán volt a sor. A nyolcvanéves slágergyáros és énekes a hatvanas évek második felének emblematikus alakja volt, egy ország énekelte dalait, miközben még fogorvosi diplomát is szerzett. Aztán derült égből villámcsapásként hatott a hír 1970-ben: elhagyta az országot feleségével, Mary Zsuzsával együtt – akkoriban úgy mondták, disszidált. Onnantól átmenetileg, hazatértéig megtört a karrierje, amelyben utóbb mégis voltak még felemelkedő periódusok.

Fotó: Teknos

A Vörösmarty Színházban a Made in Hungary tánczenei bemutatón 1969-ben       Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

Valószínűleg a hatalom minden lépésüket ellenőrző volta is közrejátszott abban, hogy a Dobos–Mary házaspár 1970-ben úgy döntött, elhagyja hazánkat. Az agilis, egyúttal kalandvágyó előadóművészek sokszor tettek így a Kádár-rendszerben, melynek során még azt is vállalták, hogy távollétükben börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélik őket (általában átlag három év szabadságvesztést szabtak ki ilyen esetekben). A szélesebb körű személyes és alkotói szabadság mellett a művészek nagyobb anyagi biztonságra törekedtek, és mivel a kettő együtt Nyugaton volt meg, a vállalkozó kedvűek különböző úton-módon igyekeztek elérni céljukat. Mivel Dobos Attiláék a közvélemény figyelmének a középpontjában álltak, emigrálásuk nagy port vert fel a társadalom széles köreiben, de külön fejezetet jelentett az állambiztonsági jelentésekben is. Érdekes módon a környezetük, ideértve a táncdalénekeseket is, mit sem tudtak arról, hogy tervezik a disszidálásukat, ami a kor viszonyainak megfelelő konspiráció volt, hiszen nem akarták magukat előre lebuktatni. Az ügy pikantériája, hogy Dobos Attila húgának, Dobos Zsuzsának a bizalmas barátja jelentette titkosügynökként a disszidálásukat úgy, hogy az voltaképpen hivatalosan még be sem következett. A „Rátkai András” fedőnévre hallgató – civil nevén Vizi-Makkay Ákos –, 1969-ben politikai terhelő adat alapján beszervezett túlbuzgó besúgó ugyanis már szeptember 2-án arról számolt be felettesének, Cecó Imre rendőr őrnagynak, hogy úgy tudja Dobos Attila húgától, hogy noha az 1970. augusztus 19-én az országot elhagyó házaspár szeptember 17-ig kapta meg a kiutazásukhoz szükséges engedélyt, nem szándékozik hazatérni. Azt is elmesélte tartótisztjének, hogy a XII. kerületi Dániel úti lakásukból, amit csak lehetett (televízió, bútorok, zongora) előzetesen eladtak vagy elajándékoztak, amiről a család mit sem tudott. Az egész számukra csak úgy derült ki, hogy átugrottak hozzájuk megöntözni a virágokat, amíg ők távol vannak, de jóformán már csak a csupasz falakat találták. No és egy levelet, amit Dobos Attiláék nekik írtak búcsúzóul. Pár nappal később telefonáltak is Cannes-ból a hozzátartozóknak, hogy megnyugtassák őket. A belügyi jelentés alapján annyira ügyesen előkészítették emigrálásukat, hogy feltűnésmentesen sikerült lemondaniuk a fellépéseiket is. Ennek az ügynek az is volt még a pikantériája, hogy Dobos Attila édesanyja is éppen akkoriban várta a Belügyminisztériumból az Amerikába szóló útlevelét, ahol egy évre varrónőként szeretett volna elhelyezkedni az ottani húga segítségével, de ilyen előzmények után „természetesen” nem kapta meg. Dobos Attilát elérte az ilyenkor szokásos mentrendben érkező retorziók sora: betiltották a lemezeit, amin szerzőként vagy előadóként szerepelt, a rádió nem játszotta számait, és úgy általában sem volt szabad róla hivatalosan beszélni. 

Az MTV stúdiójában 1969 telén        Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

„Rátkai András” becsületére legyen mondva – ha egyáltalán lehet ilyenről beszélni egy kádári titkosszolga esetében –, kicsit mentegette a családot azzal, hogy azt is jelentette főnökének, hogy szerintük ostobaságot csinált a fiuk. 1972-ben is született belügyi jelentés Dobos Attiláról, amelyben arról tudósítottak, hogy Mary Zsuzsa elhagyta férjét egy másik férfi miatt, aki sokkal gazdagabb volt Dobos Attilánál, és aki énekesnői karriert ígért neki. Ennek a dokumentumnak azonban az a legnagyobb újdonsága az addigiakhoz képest, hogy az állambiztonság az ügynökön és a családon keresztül is azt akarta erősíteni Dobos Attilában, hogy nyugodtan hazajöhet, nem lesz bántódása, amiben vastagon benne volt az is, hogy meglehetősen szégyellnivalónak tartották azt, hogy előzetesen nem szereztek tudomást 1970-ben Dobos Attiláék disszidálási szándékáról, valamint az is, hogy a dalszerző-énekes nagyon népszerű volt itthon. Valami olyasmi történhetett vele is, mint Szécsi Pállal, akit szintén visszaengedtek hazájába, csak Dobos Attila vargabetűje jóval tovább tartott. Mindenesetre miután visszajött, tényleg rehabilitálták, sőt 1985-ben még újabb nagylemezt is készíthetett. A hatalom látszólag elfelejtett mindent, ami Dobos Attila számlájára volt írható az ő szemszögükből, de azért még mindig rajta tartották a szemüket.

Koós János egy korábbi interjújában a számos zeneszerző közül Dobos Attilát is kiemelte, mint akinek slágert köszönhet. Szántó Erzsi táncdalénekesnő is meleg szívvel emlékezik Dobos Attilára, így fogalmazott:

Attila is sok dalt írt nekem, többek között a Tépd szét az emlékek láncát! címűt. Amikor ő feljárt hozzám, volt egy kis pianínóm is, ahol meg tudta mutatni a dallamokat, sőt én is beszálltam a komponálásba. Attila nagyon jól ráérzett arra, hogy melyik szerzeményből lehet nagy sláger.

Bencze Mártának is van emléke Dobos Attiláról:

Voltam magyar delegációval is a Szovjetunióban, akkor a nagy befolyású Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke vezetett minket, a táncdalénekesek közül pedig Dobos Attila tartott velem. Taskentbe mentünk, ahol mi adtuk a gálaműsort, és kivételesen – nyilvánvalóan a magasrangú magyar vendégre való tekintettel – engedélyezték nekünk a városnézést, valamint adtak a tiszteletünkre egy fogadást is.

Poór Péter egy olyan, fiataloknak tartott rendezvényen ismerte meg Dobos Attilát, amelyen mindketten énekeltek, akkor Dobos Attila húsz, Poór Péter tizenhét éves volt. Annyira jól sikerült a műsor, hogy megbeszélték: Poór Péter felmegy Dobos Attila lakására, hogy szemezgessenek a dalai közül. Ennek az lett az eredménye, hogy egész délután zenéltek, és három-négy dalt oda is adott Dobos Attila Poór Péternek. Ez még néhányszor megismétlődött, többször Harangozó Terivel együtt mentek hozzá. Poór Péter pedig sikert sikerre aratott a Dobos-dalokkal, olyannyira, hogy a Magyar Rádióban és az MHV-ben is készítettek ezekből felvételeket. Ezek közül kiemelkedik az Egyedül az éjszakában és a Mindenkinek van egy végzet asszonya. Az 1966-os első Táncdalfesztiválra is Poór Péternek írt dalt Dobos Attila Annyi ember él a Földön címmel, aminek az az érdekessége, hogy az énekes betegsége miatt nem tudta elvállalni az előadást, s így került végül a dal Koós Jánoshoz, aki egészen a harmadik helyig jutott vele. Poór Péter úgy fogalmazott:

Dobos Attila jó modorú, nagyon intelligens ember volt. Jól érezte a slágerzenét, olyan dalokat írt, amiket könnyű volt dúdolni, fütyülni.

Disszidálásából visszatérve az is előfordult, hogy ő kísérte az énekeseket, többi között Harangozó Terit és Poór Pétert is, akikkel az utóbbi időkben elszaporodó nosztalgiaműsorokban is sokat találkoztak. A gyümölcsöző kollegiális kapcsolat eredményeként még az idén lemezre kerül egy Dobos Attila-szerzemény, a Kísértet twist újragondolt változata, Poór Péter és Rózsás Viktória előadásában. A vérbeli slágerek ugyanis túlélik szerzőiket, Dobos Attila pedig egy egész sor ilyen dalt írt, bizonyítva ezzel azt, hogy az igazán jó zene örök, még ha a test halandó is.

Borítókép: Dobos Attila (Fotó: Teknős Miklós)