Hogy nagyon leegyszerűsítsem: nekünk Dobó István esküje az Egri csillagokban, a Gladiátor, a Passió, a Rettenthetetlen című filmek torokszorító jelenetei, vagy mondjuk a Nemzeti Színház Vitéz lélek című előadása jelenti a valódi katartikus élményt. A ti katarzisotok mi volna, Schilling? Netán a színpadon pohárba vizelés? Vagy az, amikor egyik nagyívű darabodban anyaszült meztelenül, egy szál falloszban hajkurászod kisszámú közönséged tagjait, kezedben alkoholos filccel, azt követelve, írjanak bármelyik testrészedre üzenetet Orbán Viktornak?
– tette fel a költői kérdést Rákay Philip Schilling Árpádnak, utalva annak hírhedt meztelenkedő jelenetére. Ezeket az erős mondatokat Schilling nyilvános támadása váltotta ki, az utóbbi évtizedek – megelőzve a Kincsemet és a Sorstalanságot – legnagyobb mozifilmes gyártási támogatását kapta meg ugyanis a Most vagy soha! című történelmi kalandfilm, ami a márciusi ifjak sorsfordító napját követi.
A Petőfi és a márciusi ifjak 24 óráját bemutató mozifilm készítésére négy és fél milliárd forintos támogatást szavazott meg az NFI filmszakmai döntőbizottsága,
melyből kétmilliárd forint egyedi kormányhatározat alapján nyújtott támogatás Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójához kapcsolódva (összehasonlításképpen a filmalapos időszak legnagyobb projektje, a Herendi Gábor rendezésében készült Kincsem 2,9 milliárdból készült el, amiből 2 milliárd 78 millió forintot állt a Nemzeti Filmintézet elődje). A történelmi mozi Kis-Szabó Márk, Rákay Philip és Szente Vajk forgatókönyvéből készül; Rákay Philip ráadásul producerként is részt vesz a projektben.
Mindezt nem hagyta szó nélkül Schilling Árpád rendező, az Orbán-kormány egyik legelszántabb kritikusa, a nyílt társadalom eszméiért rajongó direktor, aki Franciaországba emigrált a számára „elviselhetetlen diktatúra” elől.
Schilling a közösségi oldalán támadta meg Rákay Philipet, többek között azt állítva, hogy
Rákay Philip soha életében nem forgatott filmet, nem hozott létre semmiféle művészeti produktumot, most mégis annyi pénze lett hirtelen vágyai kielégítésére, amennyit még soha egyetlen magyar filmes sem kapott az elmúlt 100 évben
Schilling Árpád mérget venne arra, hogy a Most vagy soha! című film fércmű lesz, mely hamar kihull az idő rostáján. Az ultraliberális rendező szerint
ebből a pénzből legalább tíz normál [sic!] költségvetésű magyar film készülhetne el. Tíz magyar rendező, író, operatőr, látványtervező, vágó [alkotói csapat] sokszínű munkája helyett készül el ez az egyetlen gigafilm, amely majd pontosan ott végzi majd, ahol hasonló indíttatású elődei – a Hídember vagy a Sorstalanság – a kultúrtörténet nagy süllyesztőjében
Ehhez hasonló stílusban még hosszan támadta a nagyszabású történelmi filmprojektet és Rákay Philip személyét. Az érintett nem hagyta szó nélkül a vádakat, és A színpadra vizelés liberális esztétikájáról és a valódi katarzisról című, hosszú nyílt levélben kontrázott a jelenleg Franciaországban élő rendezőnek. Rákay szórakoztatónak tartja Schilling jóslatát, miszerint fércmű lesz a film, miközben még egy percet sem forgattak le belőle. Szerinte nem az ő produceri alkalmassága vagy épp alkalmatlansága a tét ebben a méltatlan diskurzusban, ezért nem is tér ki arra, hogy harmincéves pályafutása alatt hány tucat tévéműsort talált ki – köztük milliós nézettségű szórakoztató show-műsorokat –, s nem részletezi azt sem, hány száz résznyi kulturális és történelmi sorozat fűződik a nevéhez. Rákay szerint Schillinget egészen másvalami zavarja.
„Köztudott, hogy minden, valamire való kultúrával és történelemmel rendelkező ország – a világ bármely szegletében – menetrendszerűen filmre viszi történelme legnagyobb tablóit, diadalait és kudarcait is – sokszor ennél nagyságrendekkel nagyobb összegeket is elköltve –, s teszi mindezt azért, hogy erősítse az adott társadalom kulturális szövetét, a nemzeti identitást és persze az egészséges patriotizmust. Megérkeztünk, Schilling. Éppen az ilyesmit nem bírjátok ti, haladárok, s éppen ezért fasisztázol – vállalhatatlanul ócska módon – már az első mondatodban.
Mert a hozzád hasonló, kibillent lelkek számára minden, ami magyar, minden, ami a nemzeti érzületről, páratlanul színes történelmünkről szól, s mindaz, ami katartikusan felemelő, ami az előttünk itt járt nemzedékek nagyszerűségét ünnepli, az bántóan fájó, s kizárólag mucsaiság lehet csak, giccses árvalányhajazás…
– írta Rákay Philip.
A Most vagy soha! producere szerint Schillingék elhitették egymással, hogy világhírű zsenik, most pedig „megsértődve a világra, önkéntes száműzetésetekben – ott Franciaország külsőn – deliráltok a magyar demokrácia haláláról, bárkit következmények nélkül bugrisoztok, náciztok infernális stílusban”. Rákay szerint nem az ő sértődöttségük a lényeg, hanem az, hogy
készül már a film Petőfiékről, Hadik András huszárairól, az Aranybullát kiadó II. András koráról, a rendszeváltoztatás idején lezajlott taxisblokádról, s a magyar történelem megannyi érdekes, feldolgozásra váró alakjáról, epizódjáról. S ha április 3-án a magyarok jó része újra a patrióta normalitás mellett teszi le a voksát, a »nyílt társadalom« életellenes abnormalitásával szemben, akkor ez a folyamat bizony nem szakad meg. Kívánom, hogy még sokáig élvezzétek Franciaországot, Schilling!
Borítókép: Rákay Philip portréja (Forrás: Facebook)
