1944 decemberében a nyilasterror tartja rettegésben a pesti embereket, de hőseink igyekeznek úgy tenni, mintha minden rendben lenne. A történetben a cinikus Gyuriczát Őze Lajos, a kisiparos Kovácsot Horváth Sándor, a könyvügynök Király karakterét Márkus László, a fillérjeit számolgató Béla kollégát, a kocsmárost pedig Bencze Ferenc játszotta. Esténként összegyűlnek egy szürke kiskocsmában, és megbeszélik, hogy miként válhatna jobbá a világ. Moralizálnak, filozofálnak, és próbára teszik a másik érzékenységét. Az asztaltársaságukba becsöppent váratlan vendég érkezése azonban olyan láncfolyamatot indít el, melynek végkifejlete kategorikusan ad választ a felvetett súlyos kérdésekre. Zsarnok vagy áldozat, diadal vagy szenvedés? A film kulcsszavai ezek, melyek egyre nyomasztóbb formában és a realisztikus valóságban mutatják a feltört ötödik pecsét metaforikus képét.
A film forgatásához Fábri, aki maga is gyakorlott díszlettervező volt, precízen megtervezte a történet látványvilágát.
A film belső jeleneteit kivétel nélkül stúdiódíszletekben forgatták.
A beállításoknál észrevehető, hogy az átlagnál sokkal több a kistotál és a közeli kép. Fábri ezzel a cselekmény növekvő feszültségét szerette volna még jobban kiemelni. Az arcok különböző bevilágítási struktúrája még hangsúlyosabbá tette az elhangzott szavakat és mondatokat. Különösen akkor lehet ezt érezni, amikor a fiatal nyilas tiszt (Nagy Gábor) és idősebb mentora (Latinovits Zoltán) beszélget egymással. Az akkurátus előkészítés érintette a történet fontos helyszínét adó kocsma képi világának ideális megteremtését. Ilyen volt például az a zenegép a háttérben, melyet állítólag egy citadellai éjszakai bárból kellett kikölcsönöznie a stábnak. Az ilyen, látszólag egyszerű kellékek sokszor fontos motívumokat jelentettek. A forgatás annak ellenére, hogy alig vettek fel jelenetet külsőben, nagyon lassan haladt. Az éjszakai kocsmai jelenet beszélgetését több napon át forgatták. A pontos dialógusok betartására Fábri most különösen odafigyelt. Amikor vége lett az aznapi munkának, a díszletből tilos volt bármit is megmozdítani, arrébb tenni. A rendező szigorúan figyelt a látszatra. Semmi nem változhatott meg, még véletlenül sem. Az elnyomott cigarettacsikknek vagy az asztalon lévő poharaknak fix helyük volt. Tamási János rendezőasszisztens visszaemlékezésében megemlíti, hogy egyszer mégis hiba történt, és a kellékes kolléga véletlenül elkezdte pakolni a felvétel végén ott maradt tárgyakat. A félig elbontott szettet végül sikerült emlékezetből jól visszarendezni, de a jövőbeli nagyobb bajt elkerülve, a szakember ezután állandóan fotókat készíttetett a film standfotósával, az aktuális berendezett szettről vagy díszletről. A színészek is kellő koncentráltsággal dolgoztak. Cserhalmi György, aki az agyonvert kommunista figuráját alakította, annyira beleélte magát jelenetének szerepébe, hogy a forgatási szünetekben is kikötve maradt.
