Itt forgott – Főszerepben Magyarország 5. rész

Fábri Zoltán másodszor készített Sánta Ferenc regényéből filmet. Ám ezúttal a Húsz óra földosztással foglalkozó emberközpontú drámáját egy olyan történetre cserélte fel, ahol a gonoszság különböző arcait látjuk viszont. A középpontban természetesen itt is, mint majd minden Fábri-filmben, a kisember esendősége áll. A városi közegben élő polgárok úgy élik hétköznapjaikat, hogy közben alig vesznek tudomást a világ szörnyű zajáról. 

 Budapest, Zugló, Ilka utca. Jelenet a filmben 01:41:16-tól 01:42:02-ig             Fotó: Basa Balázs/Názer Ádám

Budapest rejtett arca azért persze megjelenik a filmben. A VIII. kerület egyes részein a 70-es évek közepén még sok, nyomorúságos környezetre utaló utcával lehetett találkozni.

Bár Béla kolléga kocsmáját teljes egészében műteremben építették fel, az ivó külső bejáratára mutató ajtót a forgatás után még sokáig látni lehetett a Nap és Futó utca sarkán a Józsefvárosban.

A macskaköves falanszter képe akkor is látható, amikor a megalázott, lelkileg is megkínzott és végleg megtört Gyuricza hazafelé vánszorog. A Magdolna és Karácsony Sándor utca találkozásánál jár, amikor megkezdődik Budapest bombázása. Legalábbis a történetben. Mert a valóságban Fábri ügyesen kihasználta azt a lehetőséget, hogy a kerületben amúgy is bontásra ítélt házakat kellett felrobbantani. Az itt felvett jelenetekhez is fűződik egy anekdota. A robbantás előtti pillanatban, az operatőr Illés Györgynek jutott az eszébe, hogy a már előbb említett rendezőasszisztens még az egyik házban tartózkodik. Az utolsó percben sikerült megelőzni a balesetet. A jelenet folytatásában feltűnik a kerület egyik ikonikus jelképe, a pléhkrisztus feszülete, a Koszorú és Tavaszmező utca sarkán.

A nyilasház celláit és a lépcsős hallt műteremben, az utcára nyíló kapuit a Városligethez közeli Ilka utca egyik házában rendezte be a stáb.

Itt lépett ki a fénybe az önmagával meghasonlott órásmester a halál torkából.

Budapest, Józsefváros, Koszorú utca. Jelenet a filmben:  01:44:06-tól 01:45:01-ig      Fotó: Basa Balázs/Názer Ádám

Az ötödik pecsét egy nagy erkölcsi terhet cipelő film. Ezt a súlyt magának a nézőnek kell elviselnie és egyben feloldania, amikor szembesül a film mondanivalójával. Embernek lenni az embertelenségben, vagy inkább, ha a helyzet úgy kívánja, célként szentesíteni az eszközt? A döntés mindig a mi kezünkben van, és ehhez nem is kell feltétlenül bekerülni történelmünk tragédiákkal teli vészkorszakába.

Felhasznált források: Filmkultúra, Filmvilág, Filmkultúra, 

Az ötödik pecsét elérhető a Filmio kínálatában. A filmhez kapcsolódó DVD elérhetősége pedig ITT.

Borítókép: Jelenet a filmből – a hatalom képviselője (Latinovits Zoltán) és a bajba jutott asztaltársaság  (Fotó: Nemzeti Filmintézet))