Tizenkét nagy méretű tabló vezet be Nemes Nagy Ágnes alkotói világába a Nemes Nagy Ágnes 100 – Lélegzetnyi végtelen című szabadtéri kiállításon, amelyet egy kiadós, tavaszváró séta alkalmával érdemes felkeresni. Pataky Adrienn kurátor az életmű legfontosabb momentumait emelte ki, illetve a jól ismert és kevésbé ismert fekete-fehér fényképeken és verseken túl megismerhetjük pályatársainak véleményét a verseiről.
Az első tabló oldalán vázlatos formában jelenik meg életrajza, majd időrendben követik egymást az érdekes leírások, idézetek. Megtudjuk, hogy tizenhat éves korától Babits Mihály volt a kedvenc költője. Később róla írta doktori disszertációját és A hegyi költő (1984) című könyvét. Sőt pályája során mindvégig Babits minőségeszményét tartotta követendő példának. Korai verseiről Szerb Antal írt elismerő, biztató szavakat. A következő tabló a Lengyel Balázzsal való megismerkedésről és házasságkötéséről számol be, s itt van az emblematikus szerelmes vers, A szomj (1944), amely felülírta a szerelmi költészet addig ismert jellemzőit. Olvashatunk az Olaszországban és Franciaországban töltött hónapokról és az 1946-ban alapított, a Nyugat és Babits nyomdokaiba lépő Újhold folyóirat indulásáról, majd megszűnéséről. De feltűnik Ottlik Géza neve is, aki évtizedeken át jó barátságot ápolt Nemes Nagy Ágnessel, s aki 1945-ben próbálta újraindítani a Babits halálával megszűnt Nyugatot. Ez nem sikerült, 1957-ig nem is publikálhatta műveit, de az utókor által „negyedik Nyugat-nemzedéknek” is nevezett Újhold szellemiségével azonosult, a lap újjáéledésének tekinthető Újhold Évkönyvekben (1986–1991) többször publikált. Az ötvenes években, a cenzúra és a tiltások idején Nemes Nagy Ágnes sem publikálhatott, jobbára csak fordításai és gyerekversei jelentek meg, s pedagógiai munkát végzett – részben kényszerből.
Arról is értesülünk, hogy Lengyel Balázstól való válása után munkakapcsolatuk és barátságuk életük végéig megmaradt. A tabló másik oldalán pedig egy fotót látunk, amelyen Nemes Nagy Ágnes gitározik. Ugyan nem vált profi zenésszé, de hobbiszinten gitározott, illetve a költészetben is hasznát vette zenei ismereteinek, ritmusérzékének. Fentebb bepillantást nyerünk Nemes Nagy Ágnes és Szabó Magda barátságába, illetve kiderül, hogy mi köze a Védd meg (1956 és 1958 között) című költeménynek a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon fődíjat nyert Testről és lélekről (2017) című filmhez.
A Napforduló (1967) kötet fordulópont volt Nemes Nagy Ágnes életében, a szakma a tárgyias líra kiteljesedéseként tekint rá. Itt Lator László elismerő szavait és a verseskötet ikonikus, Madár (1960) című darabját érdemes elolvasni. A költeményben szereplő madár többféleképpen értelmezhető: a lélek, a tudat, a lelkiismeret, a morál, az ősi tudás és a kimondás szimbóluma is lehet. Ám a kéziraton ez olvasható a költemény mellett a szerző tollából:
Ez a madár különben nem a költészet, hanem a felelősség. Vagy ez mindegy? Mi a fenéért érzem magam örökké felelősnek? Ki kérdezett?
Az utolsó tabló pedig magában hordozza a tárlat üzenetét, ami az, hogy a művek tovább élnek emlékezetünkben. Akár más nyelven is. A korábbi angol fordítások mellett új fejlemény a német Sonnenwenden (Napfordulók) és Mein Hirn: ein See (Agyvelőm: tó), s idén adják ki az első francia Nemes Nagy Ágnes-kötetet Les chevaux et les anges (A lovak és az angyalok) címmel.
A kiállítás április 8-ig tekinthető meg a Várkert Bazár déli panorámateraszán.
Borítókép: A szabadtéri tárlat egy részlete, Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs (Fotó: Bach Máté)
