– Ezen a kapun – úgy nézd meg – nemcsak a mi népünk, családunk történetje van rajta, de az egész világé es. A kapu határ a külső világ és az ember saját belső világa közt – árulja el Zete és Rika nagyapja a székelykapun lévő titokzatos faragott mintázat magyarázatával kapcsolatban Fazakas Szabolcs Legendárium – Mesék Székelyföldről című animációs filmjében. Ez a mese igencsak hiánypótló. Ha belegondolunk, egészen döbbenetes, hogy éppen a legkisebbek kapnak a legkevesebbet népünk legfontosabb hagyományából, ősi legendáinkból. Úgy látszik, ezt az animációs film alkotói is látják, épp ezért nemcsak az ősi legendák elevenednek meg, nemcsak néhány történelmi eseményt mesélnek el, hanem a film kerettörténetében azt tanítják meg a gyermekeinknek, hogy ha elvész a múlt ismerete, ha senki nem ismeri már népünk hagyományait, akkor nem lesz jövő sem, illetve pokoli évek várnak az emberekre.
Mi is az, amit az ördög a mesékkel, legendákkal el akar venni tőlünk? Fazakas Szabolcs alkotásában választ kapunk erre is. Elhangzik ugyanis, hogy a mesékben mindig a jó győz, és ez azért van, mert a szereplők megtanulnak jól, erkölcsösen élni, cselekedetüket önzetlenség vezérli, szívük pedig tiszta. Mindezt ráadásul akkor hallják ebben a mesében a legkisebbek, amikor azt látják (előbb vagy utóbb) a világban, hogy éppen az ellenkezője, önzőség tombol, azt akarják elhitetni mindenkivel korunk forradalmárai, hogy az erkölcstelenség trendi, miközben mindent ki akarnak dobatni velünk, ami régi, hogy elfelejtsük, honnan jöttünk, mi a múltunk. A nagyapa elmondja Zetének és Rikának, hogy az ördög azért nem szereti a legendákat, régi történeteket, mert erkölcsös életre tanítanak, hagyománytiszteletre. Ez már inkább csak közvetve hangzik el, de tegyük csak hozzá, hogy olyan ősi tudásokra is tanítanak ezek a legendák, amelyek az élet legfontosabb kérdéseire mindig segítenek helyes választ adni, temérdek kísértéssel teli világunkban biztos iránytűvel szolgálnak.
– Amit a világon a legjobban szeretnek, az a heccelődés. Ha egy nap valaki eszén nem tudnak túljárni, az a nap tiszta heába telt el. Csodálatos hely ez, ahol még jó gyermeket és szép vénasszonyt senki se látott – hallhatjuk a mesélőtől a székelyekről, miközben hecceket látunk és nevető vénasszonyokat, mert a hosszú élet legnagyobb titka az, hogy minden nap nevessen az ember, ha más nem is jut, akkor legalább magán egy csöppet. A gyermek pedig legyen eleven és érdeklődő a világ titkai iránt, ebben sincsen vita. A világ legősibb titkai pedig a legendákban vannak, nem is kell igazán érteni őket, elég, ha érzi az ember az igazságtartalmukat.
Manapság a gyermekeink sok mesét néznek. Ha tetszik, ha nem, a dinamikus, képi humorral dolgozó, gyors vágásokkal teli, kalandos meséket szeretik. Fazakas Szabolcs alkotásában úgy van meg a modern mesék képi világának minden fontos jellegzetessége, hogy közben minden kockájában igyekszik a hagyományőrzés kívánalmának is megfelelni. Elhiheti mindenki, nem könnyű mutatvány ez, épp ezért is dicséret illeti az alkotókat, akik igazán színvonalas animációs filmmel álltak elő, amely a gyermekeket is leköti. Ráadásul egy részeiben is élvezhető, de egész estés filmként is nézhető műről van szó. Nem sok egész estés magyar animáció készült az elmúlt harminc évben, olyan egész estés mozi, amely teljes egészében a székely néphagyományból táplálkozik, pedig egyáltalán nem. De nemcsak ezért érdemes családostul elmenni a moziba erre a filmre, hanem azért is, mert gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt elgondolkodtató magyar animációs filmről van szó, olyanról, ami minden generációnak segít helyesen élni. Arra ugyanis nagyon nagy szüksége van ma mindenkinek, hogy érezze, mi a helyes út, és akkor is képes legyen járni rajta, ha hangos kórusban kiabálják az ördög cimborái, hogy ne menjen senki arra.
Borítókép: Jelenet a filmből (Fotó: ADS Service Kft.)
