– Ezen a kapun – úgy nézd meg – nemcsak a mi népünk, családunk történetje van rajta, de az egész világé es. A kapu határ a külső világ és az ember saját belső világa közt – árulja el Zete és Rika nagyapja a székelykapun lévő titokzatos faragott mintázat magyarázatával kapcsolatban Fazakas Szabolcs Legendárium – Mesék Székelyföldről című animációs filmjében. Ez a mese igencsak hiánypótló. Ha belegondolunk, egészen döbbenetes, hogy éppen a legkisebbek kapnak a legkevesebbet népünk legfontosabb hagyományából, ősi legendáinkból. Úgy látszik, ezt az animációs film alkotói is látják, épp ezért nemcsak az ősi legendák elevenednek meg, nemcsak néhány történelmi eseményt mesélnek el, hanem a film kerettörténetében azt tanítják meg a gyermekeinknek, hogy ha elvész a múlt ismerete, ha senki nem ismeri már népünk hagyományait, akkor nem lesz jövő sem, illetve pokoli évek várnak az emberekre.
Mi is az, amit az ördög a mesékkel, legendákkal el akar venni tőlünk? Fazakas Szabolcs alkotásában választ kapunk erre is. Elhangzik ugyanis, hogy a mesékben mindig a jó győz, és ez azért van, mert a szereplők megtanulnak jól, erkölcsösen élni, cselekedetüket önzetlenség vezérli, szívük pedig tiszta. Mindezt ráadásul akkor hallják ebben a mesében a legkisebbek, amikor azt látják (előbb vagy utóbb) a világban, hogy éppen az ellenkezője, önzőség tombol, azt akarják elhitetni mindenkivel korunk forradalmárai, hogy az erkölcstelenség trendi, miközben mindent ki akarnak dobatni velünk, ami régi, hogy elfelejtsük, honnan jöttünk, mi a múltunk. A nagyapa elmondja Zetének és Rikának, hogy az ördög azért nem szereti a legendákat, régi történeteket, mert erkölcsös életre tanítanak, hagyománytiszteletre. Ez már inkább csak közvetve hangzik el, de tegyük csak hozzá, hogy olyan ősi tudásokra is tanítanak ezek a legendák, amelyek az élet legfontosabb kérdéseire mindig segítenek helyes választ adni, temérdek kísértéssel teli világunkban biztos iránytűvel szolgálnak.
– Amit a világon a legjobban szeretnek, az a heccelődés. Ha egy nap valaki eszén nem tudnak túljárni, az a nap tiszta heába telt el. Csodálatos hely ez, ahol még jó gyermeket és szép vénasszonyt senki se látott – hallhatjuk a mesélőtől a székelyekről, miközben hecceket látunk és nevető vénasszonyokat, mert a hosszú élet legnagyobb titka az, hogy minden nap nevessen az ember, ha más nem is jut, akkor legalább magán egy csöppet. A gyermek pedig legyen eleven és érdeklődő a világ titkai iránt, ebben sincsen vita. A világ legősibb titkai pedig a legendákban vannak, nem is kell igazán érteni őket, elég, ha érzi az ember az igazságtartalmukat.
