Hisztérikus fenevadak világa

A lét perifériájára taszított embereket mutat be egy háborús konfliktus közepén Pálfi György legújabb alkotása, a Mindörökké, amely Tar Sándor A mi utcánk című kötetének El, valahová című novellája alapján készült. Pálfi filmjének mélyén nem a háború van, hanem egy erkölcs és következmények nélküli világ pokla.

Pálfi György kegyetlen kritikával él korunkkal szemben. Azt mondja ugyanis filmjével, hogy életképtelen egy olyan világ, amelyben nincsen önfegyelem. Életképtelen egy olyan világ, amelyben a férfi nem tiszteli a nőt, amelyben a fér­fiak már nem tudják, mi a dolguk. A nőket és a családjukat védelmező, munkájuk gyümölcsével tápláló férfiak helyett a filmben se embert, se Istent nem tisztelő, végtelenül önző és valójában mindentől rettegő, lelkük mélyén újra kisfiúvá váló erőszakos férfia­kat látunk. Hisztérikus fenevadakat.

Mindebben a legszomorúbb az, hogy a jövő építgetésén dolgozó nyugati társadalommérnökök és félelemgyárosok férfiprototípusát rajzolta a vászonra a rendező.

Polgár Tamás remekül alakítja azt a férfit, aki mindent csak látszólag csinál, de igazából hit, szeretet és lélek nélkül létezik. Zombiként. Építeni nem képes, csak rombolni tud. Nincs gyökere, múltja, így jövője se lehet.

Borítókép: Jelenet a filmből – minden egyes ember lelkében háború dúl (Fotó: Vertigo Média)