Az Edda viszontagságos történetében Zsöci talán a leginkább pártatlan résztvevő. Pataky Attila előszavából is kiderül, hogy a basszusgitáros az énekessel kitűnő kapcsolatot ápol, ahogyan az is egyértelmű, hogy sem őt, sem másokat nem kárhoztat a múlt terhesebb közösebb fejezeteiért.
És erre nincs is semmi szükség. Az Edda Művek sikersztori, Zsöci azt válaszolja a riporter kérdésére, hogy büszkeség tölti el, ha arra gondol, részese lehetett a mítosznak. A zenekar egyre növekvő jelentőségét az eltelt idő hitelesíti, a régi hang- és filmanyagból mára egyértelmű, hogy az erőtől, ötletektől duzzadó miskolci banda valamit nagyon eltalált a hetvenes évek végén, amikor élő klasszikusként járták körbe a Kárpát-medencét. A könyv két apróbb fogyatékosságáról is ejtsünk szót röviden. Jobb lett volna még olvasni ezt a remek memoárt, úgy érezzük, a terjedelmével szűken bánt a szerző. Másfelől túlzottan sok a fotó a könyvben, és ez még akkor is igaz, ha páratlanul egyedi, jórészt ismeretlen anyagról beszélünk. Ezzel együtt a képek olykor agyonnyomják a szöveget, ami életrajznál nem feltétlenül hasznos körülmény.
Bálint Csaba és Zselencz László kitűnő közös műve mérföldkő, hiszen bárki kutatja majd az Eddát, ezt a könyvet aligha kerülheti meg. Alapmunka született.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!