Zsúfolt vonatok, részeg katonák

Zselencz László életrajza fontos mérföldkő az Edda Művek történetének kutatásában.

Az Edda Művek bakancsos korszakának főszereplői olyan sok mindent elmondtak már örömükről, bánatukról, civódásaikról, muzsikájukról, hogy azt hihetnénk, a lassan fél évszázados történetben alig akad kutatnivaló. Szerencsére Bálint Csaba, aki remek rocktörténeti könyveivel régóta jeles értékteremtő, megkereste Zselencz Lászlót, alias Zsöcit, a zenekar egykori basszusgitárosát. 

A muzsikus emlékezései két szempontból is pótolhatatlanok: egyrészt ott volt, minden látott, mindent tud, másrészt abszolút hiteles karaktere a nyolcvanas évek eleje legnagyobb magyar rockszenzációjának – amit mond, minden bizonnyal igaz és megalapozott.
A Zsöci komoly és alapos tényfeltárás, mondhatnánk hiánypótló munka. Persze nemcsak az Eddáról, hanem a zenész más munkahelyeiről is bőségesen eligazít bennünket, feltárul a P. Box, a Boxer és más zenekarok története. A múltból pedig elemi erővel felmerül a Kádár-korszak. Zsúfolt vonatok, részeg katonák, meg ahogyan a keresztútig minden nap eljutsz és időnk kevés – minden pontosan úgy történt, ahogyan az Edda megénekelte. De ennél is izgalmasabb, ahogyan Zsöci beavat minket az Edda dalainak megírásába, a tagok közös ötletelésébe. Hasznos információkat kapunk arról, hol lappanganak az értékesebb és honnan türemkednek elő a kevésbé értékes darabok.

Az Edda viszontagságos történetében Zsöci talán a leginkább pártatlan résztvevő. Pataky Attila előszavából is kiderül, hogy a basszusgitáros az énekessel kitűnő kapcsolatot ápol, ahogyan az is egyértelmű, hogy sem őt, sem másokat nem kárhoztat a múlt terhesebb közösebb fejezeteiért. 

És erre nincs is semmi szükség. Az Edda Művek sikersztori, Zsöci azt válaszolja a riporter kérdésére, hogy büszkeség tölti el, ha arra gondol, részese lehetett a mítosznak. A zenekar egyre növekvő jelentőségét az eltelt idő hitelesíti, a régi hang- és filmanyagból mára egyértelmű, hogy az erőtől, ötletektől duzzadó miskolci banda valamit nagyon eltalált a hetvenes évek végén, amikor élő klasszikusként járták körbe a Kárpát-medencét. A könyv két apróbb fogyatékosságáról is ejtsünk szót röviden. Jobb lett volna még olvasni ezt a remek memoárt, úgy érezzük, a terjedelmével szűken bánt a szerző. Másfelől túlzottan sok a fotó a könyvben, és ez még akkor is igaz, ha páratlanul egyedi, jórészt ismeretlen anyagról beszélünk. Ezzel együtt a képek olykor agyonnyomják a szöveget, ami életrajznál nem feltétlenül hasznos körülmény.
Bálint Csaba és Zselencz László kitűnő közös műve mérföldkő, hiszen bárki kutatja majd az Eddát, ezt a könyvet aligha kerülheti meg. Alapmunka született. 

Jó olvasni, jó merengeni a régmúlton, és jó érzés átélni egy hiteles ember és nagyszerű zenész életének kalandos fordulatait. Kötelező olvasmány a magyar rockzene híveinek.

Borítókép: Zsöci (Zselencz László) EDDA Művek (Forrás: rockdiszkont.hu)