A helyzet már csak azért is pikáns volt, mert Cintulát még 1966-ban szervezte be ifjúságvédelmi vonalra „hazafias alapon” – ahogy a 6-os kartonján olvasható – tartótisztje, Bándi Ferenc rendőr hadnagy. Az 1944-es komáromi születésű Cintula akkoriban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója volt, és megkapta a Kurucz Tibor fedőnevet. Az állambiztonsági hálózat tagjaként 1967. március 2-án Poór István közgazdász negyedéves egyetemi hallgatóról jelentett, aki a Táskarádió című műsor külső munkatársa volt. Ebből kiderül, hogy a célszemély egy klubot szeretett volna létrehozni a II. kerületben (közelebbről nem nevezte meg a helyszínt), ahol fiatal művészek szerepeltek volna, utána pedig a hallgatóság táncolhatott is volna, ahogy az akkoriban szokás is volt. Egyszer maga az informátor – aki szintén indított klubot a Liszt Ferenc téri könyvklubban, és ő is segédkezett Komjáthy György mellett a Magyar Rádió könnyűzenei műsorainak szerkesztésében – volt ott előadást tartani, és negatív felhanggal állapította meg, hogy a fiatalok leginkább a tánc reményében látogatnak a klubba, az előadások annyira nem érdeklik őket. Furcsa kijelentésnek ítélhetjük meg ezt éppen a közismert lemezlovas Cintula részéről.
„Kurucz Tibor”, mielőtt katonának vitték, nagylelkűen felajánlotta az általa megfigyelt Poór Istvánnak, hogy viheti tovább a klubjait, és amikor leszerel, akkor ezek közül kettőt, valamint az ez idő alatt felgyülemlett hanganyagot megtarthatja – derül ki 1967. november 14-i jelentéséből. „Kurucz Tibor” ennek jegyében el is vitte Csepelre ifjú kollégáját, akinek háromszor megmutatta, hogyan üzemelteti a klubját, és azt ígérte neki, hogy ha jól veszi át tőle a stafétabotot, akkor csinálhatja abban a két évben is, amikor ő katonaként szolgál. Arról is szólt „Kurucz Tibor”, hogy az FMH-ban működő magnós klubba is meghívták Poór Istvánt dolgozni az informátor helyére, ami nem is csoda, hiszen Cintulát ezt megelőzően zárták ki onnan. A jelentés alapján arra is megkérték Poór Istvánt, hogy segédkezzen Komjáthy Györgynek a műsorok összeállításában, szintén Cintula helyett. Poór István egyúttal a II. kerületi KISZ-klub szervezője is volt, és dőre módon még azt is megpendítette az informátornak, hogy ezen a vonalon távollétében könnyedén kiszoríthatja őt az idők folyamán Komjáthy mellől a rádiós munkájából, ráadásul erre még a csepeli KISZ-klubot is felhasználhatja, mert nekik is fontos, hogy propagálják őket a rádióban. Az informátor azonban erre a megjegyzésre rá sem hederített, hanem azt mondta neki, nyugodtan végezze mindkét megbízatását. A jelentés szerint Poór István elintézte, hogy a magnós klubot kéthetente reklámozza a rádió, és sikerét – amelyet „Kurucz Tibor” korábban nem tudott elérni – állítása szerint azt az állapotot kihasználva érte el, miszerint a rádió zenei főosztályán „nem tudja a bal kéz, hogy mit csinál a jobb kéz”. Az ügynök jelentett Poór István azon tervéről is, hogy szeretett volna bejutni a televízióhoz, vagy a rádiónál főállásban dolgozni, megfigyeltje ennek kapcsán egy olyan munkatársat emlegetett segítségeként, aki a Táskarádió című műsoron is dolgozott.