Márványtestű aktok a Lónyay–Hatvany-villában

Ha volna a hányatott sorsú gyűjteményeknek rangsora, akkor Hatvany Lajos lenyűgöző műkincskollekciója bizonyosan előkelő helyezést érne el. A báró évtizedeken át gyűjtötte a maga korának legkiválóbb festményeit, főleg francia impresszionisták, spanyol avantgárd festők, olasz reneszánsz mesterek és neves magyar alkotók vász­nait, klasszikus szobrokat, értékes kerámiákat, porcelánokat, különleges szőnyegeket, s persze a maga festményeit, mert a világhírű gyűjtemény tulajdonosa maga is neves alkotó volt. Ezek közül került most vissza néhány a közelmúltban megnyílt villába.

20220408 budapest Lónyai-Hatvany villa kiállítás nyílt az egykori tulajdonos festményeiből havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

Ilyen hagyományok formálják a Batthy­ány Lajos Alapítvány munkáját. A házban ismét rendszeresek a közéleti, kulturális események. Tartottak itt koncertet, könyvbemutatót, bel-, kül-, gazdaságpolitikai elemző beszélgetést, kulturális tanácskozást és természetesen kiállítást is.

Ezzel el is érkeztem oda, ahova indultam: a minap megnéztem a házban az egykori tulajdonos néhány alkotásából összeválogatott aprócska tárlatot. Hatvany Ferenc festményei közül tucatnyi kép került most vissza a villába. A három hónapos időszaki tárlatot szakértői kerekasztal-beszélgetéssel nyitotta meg Molnos Péter művészettörténész, a két világháború közötti legnagyobb magyar műgyűjtőket és gyűjteményeiket bemutató Elveszett örökség című kötet szerzője, és Szücs György, a Szépművészeti Mú­zeum főigazgató-helyettese. A beszélgetésből kiderült, hogy a franciás ízlésű művész egyedi stílusban alkotott, de korának vezető stílusirányzata, az impresszio­nizmus egyértelműen azonosítható a képeken. Hatvany egyébként Fényes Adolfnál és Bihari Sándornál tanult, megfordult Nagybányán, végül Párizsban, a Julian Akadémián fejezte be tanulmányait. A Kieselbach Galéria és Aukciósház weboldalán ezt olvashatjuk róla:

Ingres művészetének hatása fedezhető fel szoborszerű, zárt körvonalú aktkompozícióin, ahol a plasztikus jellegű figurákat laza, impresszio­nisztikus környezetbe helyezte. Később a posztimpresszionizmus hatása érződik figurális képein, enteriőrjein és különleges szépségű, bársonyos felületű csendéletein.

Mások úgy tartják, művészetében fontos törekvés volt a női szépség megragadása. A most megnyílt kiállításon is dominálnak az aktok, a női portrék. Kritikusai szerint a női testeket szoborszerű plaszticitással formálta meg, kompozíciói klasszikus eleganciát sugároznak, színei visszafogottak, témáihoz szerető gyengédséggel közelített. Nekem azonban inkább hűvösnek, távolságtartónak tűntek ezek a képek, ­hiányzik belőlük az intimitás, az elkötelezettség. És éppen ezért van bennük valami nagyon emelkedett, letisztult hétköznapiságon túli szépség, az esszenciális nőiség megragadásának és megmutatásának igénye.

Ez a tárlat bizonyára nem az utolsó az egyre tartalmasabb programokkal jelentkező központ eseményei­nek sorában, hiszen az újjáépült villára a Magyar Nemzeti Galéria művészeti kapuként tekint az időszakos kiállítások megrendezésével. A most látható képanyagot is a múzeumtól kapta kölcsön a Batthyány Lajos Alapítvány.

Borítókép: A kiállításon dominálnak az aktok, a női testeket szoborszerű plaszticitással formálta meg a művész (Fotó: Havran Zoltán)