Márványtestű aktok a Lónyay–Hatvany-villában

Ha volna a hányatott sorsú gyűjteményeknek rangsora, akkor Hatvany Lajos lenyűgöző műkincskollekciója bizonyosan előkelő helyezést érne el. A báró évtizedeken át gyűjtötte a maga korának legkiválóbb festményeit, főleg francia impresszionisták, spanyol avantgárd festők, olasz reneszánsz mesterek és neves magyar alkotók vász­nait, klasszikus szobrokat, értékes kerámiákat, porcelánokat, különleges szőnyegeket, s persze a maga festményeit, mert a világhírű gyűjtemény tulajdonosa maga is neves alkotó volt. Ezek közül került most vissza néhány a közelmúltban megnyílt villába.

20220408 budapest Lónyai-Hatvany villa kiállítás nyílt az egykori tulajdonos festményeiből havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

A nyolcszáz darabból álló világhírű kollekció tragédiája a zsidótörvényekkel és a háború közeledésével kezdődött. A báró a legértékesebb darabokat budapesti bankok széfjeiben helyezte el. Előérzete beigazolódott, hiszen az 1944-es német megszállás után műkincseinek javát Németországba szállították. Ezek egy részét az ameri­kaiak megtalálták és lefoglalták. A képek többsége ma is különböző amerikai mú­zeumok falán látható. A gyűjtemény más darabjai – köztük a bankszéfekben őrzött festmények – a szovjetek birtokába jutottak, akik el is vitték azokat, s idővel kiállították a maguk képtáraiban. Néhány festmény fel-feltűnik a világ aukcióin, mások talán úgy díszítik a hajdani amerikai és szovjet katonák otthonát, hogy örököseik nem is sejtik, milyen értéket őrizgetnek. Ha maradt valami az egykori Lónyay–Hatvany-villában, az örökre elveszett, mert az épületet porig rombolta a Budapestet ostromló Vörös Hadsereg.

Vannak azonban festmények, amelyek megmenekültek vagy szerencsésen visszajutottak Budapestre, s most a Nemzeti Galériában, a Szépművészeti Múzeumban, illetve egy részük az újjáépített Lónyay–Hatvany-villában található.
Hadd tegyek itt egy kis kitérőt, mert a budai Vár alatt álló lenyűgöző épület megérdemel néhány sort. A házat az ezredforduló után építették fel ismét, mégpedig úgy, hogy homlokzatai az eredeti Ybl-féle koncepciót kövessék, belső terei azonban korunk igényeire feleljenek, egyebek mellett azzal is, hogy az építkezés előkészítése során feltárt középkori, kora újkori falmaradványokat láthatóvá tették a villa földszinti tereiben.

A palotácskát 2021-ben vette birtokba a szerteágazó közéleti-kulturális tevékenységet folytató Batthyány Lajos Alapítvány, mely egyéb céljai mellett azt is feladatának tekinti, hogy méltó módon őrizze meg az egykori tulajdonosok, a politikus-közíró gróf Lónyay Menyhért és a festő-műgyűjtő báró Hatvany Ferenc emlékét. Mindketten meghatározó alakjai voltak koruk szellemi-kulturális közéletének. A Hatvany család a kor legjelentősebb alkotóival tartott kapcsolatot, gyakori vendégük volt Ady Endre, József Attila, Bródy Sándor, Hunyady Sándor, Czóbel Béla és Modok Mária, Szmrecsányi Ödön, Lesznai Anna, Bajor Gizi és Petrovics Elek. Thomas Mann –, aki ugyancsak járt a villában, s megcsodálta a hírneves gyűjteményt – a Doktor Faustus egyik szereplőjét a műgyűjtő testvéréről, Hatvany Irénről mintázta.

Ilyen hagyományok formálják a Batthy­ány Lajos Alapítvány munkáját. A házban ismét rendszeresek a közéleti, kulturális események. Tartottak itt koncertet, könyvbemutatót, bel-, kül-, gazdaságpolitikai elemző beszélgetést, kulturális tanácskozást és természetesen kiállítást is.

Ezzel el is érkeztem oda, ahova indultam: a minap megnéztem a házban az egykori tulajdonos néhány alkotásából összeválogatott aprócska tárlatot. Hatvany Ferenc festményei közül tucatnyi kép került most vissza a villába. A három hónapos időszaki tárlatot szakértői kerekasztal-beszélgetéssel nyitotta meg Molnos Péter művészettörténész, a két világháború közötti legnagyobb magyar műgyűjtőket és gyűjteményeiket bemutató Elveszett örökség című kötet szerzője, és Szücs György, a Szépművészeti Mú­zeum főigazgató-helyettese. A beszélgetésből kiderült, hogy a franciás ízlésű művész egyedi stílusban alkotott, de korának vezető stílusirányzata, az impresszio­nizmus egyértelműen azonosítható a képeken. Hatvany egyébként Fényes Adolfnál és Bihari Sándornál tanult, megfordult Nagybányán, végül Párizsban, a Julian Akadémián fejezte be tanulmányait. A Kieselbach Galéria és Aukciósház weboldalán ezt olvashatjuk róla:

Ingres művészetének hatása fedezhető fel szoborszerű, zárt körvonalú aktkompozícióin, ahol a plasztikus jellegű figurákat laza, impresszio­nisztikus környezetbe helyezte. Később a posztimpresszionizmus hatása érződik figurális képein, enteriőrjein és különleges szépségű, bársonyos felületű csendéletein.

Mások úgy tartják, művészetében fontos törekvés volt a női szépség megragadása. A most megnyílt kiállításon is dominálnak az aktok, a női portrék. Kritikusai szerint a női testeket szoborszerű plaszticitással formálta meg, kompozíciói klasszikus eleganciát sugároznak, színei visszafogottak, témáihoz szerető gyengédséggel közelített. Nekem azonban inkább hűvösnek, távolságtartónak tűntek ezek a képek, ­hiányzik belőlük az intimitás, az elkötelezettség. És éppen ezért van bennük valami nagyon emelkedett, letisztult hétköznapiságon túli szépség, az esszenciális nőiség megragadásának és megmutatásának igénye.

Ez a tárlat bizonyára nem az utolsó az egyre tartalmasabb programokkal jelentkező központ eseményei­nek sorában, hiszen az újjáépült villára a Magyar Nemzeti Galéria művészeti kapuként tekint az időszakos kiállítások megrendezésével. A most látható képanyagot is a múzeumtól kapta kölcsön a Batthyány Lajos Alapítvány.

Borítókép: A kiállításon dominálnak az aktok, a női testeket szoborszerű plaszticitással formálta meg a művész (Fotó: Havran Zoltán)