– jegyezte meg a művészettörténész, aki felvázolta a festő-grafikus-díszlettervező életútját.
A Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly osztályába járt. Ottani tanulmányait megelőzően karikaturistaként dolgozott olyan élclapokban, mint a Borsszem Jankó, a Szamár vagy a Fidibusz. Mivel több plakátot tervezett a tanácskormánynak, annak bukása után, 1920-ban emigrációba vonult. Bécsben ismerkedett meg a feleségével, s együtt döntöttek úgy, hogy szerencsét próbálnak Párizsban, amely végül új hazájuk lett.
– Nem puszta rajongója, de kiváló utánzója volt Toulouse-Lautrecnek – mesélte Csizmadia Krisztina, majd felidézte az anekdotát, amely szerint készített egy Toulouse-Lautrec-stílusú képet, amelyet nem szignózott. Felkereste az egyik neves galériát, ahol a galerista nagy örömmel futott a tulajdonoshoz, elújságolva, micsoda kincsre akadt. A tulajdonos annak rendje és módja szerint komoly összeget fizetett Vértes Marcell munkájáért.
A Dancing album indította el nemzetközi karrierjét, amely után számos illusztrátori felkérést kapott, Franciaországon kívül az Egyesült Államokból is. Ide menekültek aztán a német megszállás elől feleségével, s itt számos díszletet tervezett.
1952-ben, a Toulouse-Lautrec életéről szóló, John Huston rendezte film látványtervéért Oscar-díjat kapott.
– Vadász Miklóst sokan Molnár Ferenc barátjaként ismerik. Ő illusztrálta A Pál utcai fiúkat – mondta el Szűcs György, áttérve a másik két kiállító művészre. – Párizsi képein szintén tetten érhető a karikaturisztikus szemléletmód, amely egyáltalán nem jellemzője Vaszary János munkáinak. Ő kívülálló érdeklődőként alkotott. Mindhárman érzékletesen ragadták meg azt a világot, ami a második világháborúval örökre véget ért.
Borítókép: A Dancing 1925 című kamarakiállítás egy részlete (Fotó: Bach Máté)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!