időjárás 9°C Aurél 2022. október 5.
logo
Három alkotó, három világlátás, egy téma a Magyar Nemzeti Galériában

Egy letűnt világ utolsó hírmondói

Ditzendy Attila
2022.04.30. 07:45 2022.05.01. 13:16
Egy letűnt világ utolsó hírmondói

Mától látogatható a Dancing 1925 című kamarakiállítás a Magyar Nemzeti Galériában (MNG). A tárlat legfőbb szándéka megismertetni a látogatókat Vértes Marcell művészetével, lévén a nemzetközileg számontartott alkotóról itthon vajmi keveset tudunk.

A Dancing 1925 a nagyszabású Art deco Budapest kiállítás kísérőtárlata. Alapkoncepcióját Földi Eszter, az MNG grafikai osztályának főmuzeológusa dolgozta ki.

– A címadó témakört mélyítették el a kurátorok, azaz a húszas évek jellemző életérzését képviselő tánc hatását, Vaszary János és Vadász Miklós alkotásaival

– fogalmazott Szűcs György tudományos főigazgató-helyettes.
– A három képzőművész ismerte egymást, mindannyian haditudósító-parancsnokságon szolgáltak az első világháborúban – magyarázta az egyik kurátor, Drienyovszki Zsófia művészettörténész, figyelmeztetve: ezek a művek nem art deco munkák, korszakukban kapcsolódnak a főkiállításhoz.
Szűcs György megjegyezte:

a középpontban Vértes Marcell 1925-ben megjelent Dancing című albumának grafikai lapjai állnak,

amelyeket a kiadás évé­ben az Ernst Múzeumban mutattak be, így azonnal megismerhették a Párizsban kiadott munkákat Magyarországon.
– A korban számos magyar művész élt, alkotott Párizsban, közülük kettőt választottunk, Vaszary Jánost és Vadász Miklóst, akik szintén elmélyült rajzokon örökítették meg a kultúra fővárosának éjszakai életét

– árulta el a főigazgató-helyettes, hozzáfűzve: más-más generáció alkotói ők hárman, közös élményük az első világháború, amely világnézetüket, művészetüket áthatotta. Szűcs György rámutatott, hogy Vértes Marcell 1920-ban, bécsi emigrációjának idején jelentette meg Rajzok a magyar pokolból című mappáját, bemutatva a nagy háború utáni kusza állapotokat.
– Azért fontos ez, mert felületesen szemlélve a Dancing litográfiái a varieték felhőtlen világát mutatják be, azonban tüzetesebb vizsgálat után észrevesszük az alakok karikaturisztikus megformálását, a csillogó felszín fonákjának megörökítését – magyarázta a főigazgató-helyettes.
Csizmadia Krisztina művészettörténész, a kiállítás másik kurátora a címmel kapcsolatban elmondta: az a korra jellemző táncőrületet, a felfokozott hangulatot tükrözi, amellyel az emberek kitombolták magukból az első világháború borzalmait.

– Vértes Marcellt külföldön sokkal jobban ismerik, mint Magyarországon

– jegyezte meg a művészettörténész, aki felvázolta a festő-grafikus-díszlettervező életútját.
A Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly osztályába járt. Ottani tanulmányait megelőzően karikaturistaként dolgozott olyan élclapokban, mint a Bors­szem Jankó, a Szamár vagy a Fidibusz. Mivel több plakátot tervezett a tanácskormánynak, annak bukása után, 1920-ban emigrációba vonult. Bécsben ismerkedett meg a feleségével, s együtt döntöttek úgy, hogy szerencsét próbálnak Párizsban, amely végül új hazájuk lett.
– Nem puszta rajongója, de kiváló utánzója volt Toulouse-Lautrecnek – mesélte Csizmadia Krisztina, majd felidézte az anekdotát, amely szerint készített egy Toulouse-Lautrec-stílusú képet, amelyet nem szignózott. Felkereste az egyik neves galériát, ahol a galerista nagy örömmel futott a tulajdonoshoz, elújságolva, micsoda kincsre akadt. A tulajdonos annak rendje és módja szerint komoly összeget fizetett Vértes Marcell munkájáért.
A Dancing album indította el nemzetközi karrierjét, amely után számos illusztrátori felkérést kapott, Franciaországon kívül az Egyesült Államokból is. Ide menekültek aztán a német megszállás elől feleségével, s itt számos díszletet tervezett.

1952-ben, a Toulouse-Lautrec életéről szóló, John Huston rendezte film látványtervéért Oscar-díjat kapott.
– Vadász Miklóst sokan Molnár Ferenc barátjaként ismerik. Ő illusztrálta A Pál utcai fiúkat – mondta el Szűcs György, áttérve a másik két kiállító művészre. – Párizsi képein szintén tetten érhető a karikaturisztikus szemléletmód, amely egyáltalán nem jellemzője Vaszary János munkáinak. Ő kívülálló érdeklődőként alkotott. Mindhárman érzékletesen ragadták meg azt a világot, ami a második világháborúval örökre véget ért.

Borítókép: A Dancing 1925 című kamarakiállítás egy részlete (Fotó: Bach Máté)

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.