Az időjárás is kedvezett a szabadtéri eseményeknek, a nyitónapon, péntek este több ezren vonultak fel zeneszóval a város lakói a színház művészeivel – köztük Módri Györgyivel és Kőrösi Csabával –, hogy hirdessék az V. Veszprémi Rátonyi Róbert Operettfesztivált, illetve utcáról utcára népszerűsítsék a hungarikum rangjára emelt műfajt. A nagyszabású nyitóceremónián ebbe még cirkuszművészeink is „besegítettek”. Az est díszvendége Szinetár Miklós, Kossuth-díjas rendező volt, akivel az ünnepélyes megnyitó után Oberfrank Pál, a Petőfi Színház igazgatója közönség előtt beszélgetett. Mi másról, mint e gazdag életpálya főbb állomásairól – hatvan aktív év kétszáz rendezése fűződik a nevéhez –, amely az opera mellett ezer szállal kötődik az operetthez is, köztük a legendássá vált Csárdáskirálynőhöz. Ez volt az első nagy alkotása ifjú rendezőként, ami azért is elképzelhetetlenül óriási teljesítménynek számított akkoriban egy kezdőtől, mert a kor „érinthetetlen” nagy sztárjait kellett instruálnia. Ennek ellenére, mégis A víg özvegyet tartja legkiemelkedőbb operettrendezésének, a világ számos pontján állította színre – Veszprémben is –, a budapesti változata például Japánban kétszáz (!) előadást ért meg. Megtudtuk ars poeticáját is: – Mindig arra törekedtem, hogy soha ne változtassak a remekművek gondolatiságán, a lehető leghívebben tolmácsoljam az alkotók eredeti elképzeléseit.
Másnap, szombaton, egy operettikonnal találkozhatott a közönség a délutáni órákban, a 70. évébe lépett örökifjú, szintén Kossuth-díjas Oszvald Marikával, akinek a zenés beszélgetésére a pótszékek is elfogytak. A színház igazgatóhelyettese, kreatív menedzsere, Kellerné Egresi Zsuzsanna volt a kérdező, általa sok mindent megtudhattunk a népszerű szubrettről. Például azt, hogy: – Boldog életem volt, hiszen egy boldog műfajban dolgozhatok évtizedek óta, egy olyan sikamlós pályán, ahol egy pillanat alatt el lehet bukni. Nem állt előttem sima út, mindenért meg kellett küzdeni, a sikerért, a látszólagos könnyedségért. A mindig vidám „Marika”, védjegyéről, a mosolyról, ezt mondta:
– A mosoly hozzátartozik az operett műfajához. A mosolygás, a nevetés nekem amúgy is könnyen megy, mert mindig vidám természetű voltam, egész kislánykorom óta, és ez úgy látszik, megmaradt öregségemre is…
Este már a színpadon, az évtizedek óta nem játszott, a Sissi, a magyar királyné című Huszka Jenő-operettben láthattuk viszont, amelyet végigmókázott, táncolt és énekelt, sőt legendás akrobatikus mozdulataival is elkápráztatta a nézőket, akik a Monarchia Operett vendégjátékát a végén állva ünnepelték. Igaz, az önfeledt ünneplést egy szomorú hír beárnyékolta, Oberfrank Pál igazgató ugyanis a színpadon váratlanul megjelent és a következőket mondta: – Az operett ugyan a vidámság, a boldogság műfaja, de itt jelentjük be, hogy fesztiválunk névadójának az özvegye, Németh Margit, most este, 95 éves korában csendesen és nyugodtan távozott közölünk. Milyen furcsa az élet, hogy éppen most, amikor ezzel a rendezvénnyel ünnepeljük a férjét és a műfajt, de ne legyünk szomorúak. Isten vigyázzon rá. Lánya, Hajnalka és fia, Robi gyászolják.
Oszvald Marika szomorúan jegyezte meg:
– Ismertem, szerettem Margitkát, aki igen kedves és családszerető volt, Robi igazi társa hosszú évtizedeken át.
Éppen harminc évvel élte túl, az 1992. október 8-án elhunyt híres színészférjét. Rátonyi Róbert is nagyon családszerető volt, a pályán Hajnalka lánya követte, fia, Róbert, jó nevű zongorista lett.
A fesztivál utolsó napján, vasárnap a 75 éves Benkő Péter emlékezett a névadóra, akivel a Thália Színházban dolgozott együtt, miután méltatlan körülmények között, több évtized után otthagyta szeretett színházát, az Operettszínházat.
– Robi átlépett a Nagymező utca másik oldalára, és ezzel átlépett egy másik műfajba – utalt arra, hogy Kazimir Károly rendező-igazgató alatt, egyik pillanatról a másikra prózai színésszé vált. Méghozzá nem is akármilyenné, ahogy fogalmazott: – Új oldaláról mutatkozott be, és prózában is komoly, mély nyomokat hagyott. Jó volt vele együtt dolgozni, de rendezőként is nagy tehetségről tett tanúbizonyságot, érdemes volt megfogadni tanácsait.
Erre a napra még egy zenés-beszélgetés jutott Szóka Júlia operettprimadonnával, aki elárulta a nézőknek, hogy veszprémi lányként, mindig szívesen jön szülővárosába fellépni, a Rátonyi-fesztiválnak is minden évben vendége volt.
– Az énekesi pályám alapjait itt, szemben, a Petőfi Színház szomszédságában, az Ének-Zenei Általános Iskolában tettem le tanáraim segítségével, s nagy örömömre most felújították az épületet, ami ezentúl a színházat fogja szolgálni– mondta, majd hozzátette, azt sajnálja igazán, hogy Rátonyi Róbert nem rendezhette meg vele a Csárdáskirálynőt 1992 őszén Veszprémben, ahogy tervezte, mert váratlanul elhunyt – igaz, más rendezésben eljátszhatta. A Bál a Savoyban című operettben játszott még itt évekkel később főszerepet vendégként, hiszen munkája a Budapesti Operettszínházhoz kötötte. Most pedig zenés beszélgetős műsora után, nézőként láthatta a Rátonyi-fesztivál zárásaként ugyanezt az Ábrahám operettet, a Soproni Petőfi Színház remek vendégjátékában.
Ez a három nap ismét az operett ünnepe volt, számos családi programmal kiegészítve, több ezren szórakoztak itt, elégedettek lehetnek a szervezők a látogatottsággal.
– Még többen voltunk, mint tavaly, minden rekordot megdöntöttünk!– újságolta örömmel az egyik fő szervező, Keller János színész, aki hamarosan belekezd a színház vezetésével a jövő évi szervezésbe, mert az, a tervek szerint, még nagyobb szabású lesz, mint az idei, hiszen 2023-ban ünnepeljük Rátonyi Róbert születésének századik évfordulóját.
Borítókép: Rátonyi Róbert „fogadja” a fesztiválra érkezőket a veszprémi színház bejáratánál (Fotó: Temesi László)
