Szerelem, szabadság, halál – ugrás az Angyalvárról

Kivételes élményben volt részük azoknak az operarajongóknak, akik a Tosca-előadáson vettek részt és láthatták Puccini egyik legkülönlegesebb darabját, ahol a világhírű tenor, Francesco Meli Cavaradossi szerepében először lépett fel Budapesten, Sümegi Eszterrel és Kálmándy Mihállyal a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.

Fotó: Oszlányi Gyöngyvér

A hideg idő és erős szél ellenére óriási sikerrel mutatták be Puccini Tosca című operáját a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A zord időjárás sem riasztotta el a nézőket, és majdnem telt ház előtt láthatták a világhírű operaénekeseket, akik világszínvonalú előadásukkal méltán erősítették a budapesti nyári szabadtéri hely hírnevét, ahol évtizedek óta a világ legismertebb előadói lépnek fel.

Sümegi Eszter Kossuth-díjas operaénekes a női érzelem minden skáláját elénekli Tosca szerepében. Hol féltékeny, hol odaadó szerelméért rajongó nő, hol keményen küzd, aki nem adja fel soha és nem alkuszik. Sümegi Eszter tökéletesen hozta Tosca összetett személyiségét, előadásában, hangterjedelme széles skálájával mesterien tudott kemény hangon, csattanóan énekelni, bársonyosan lágy, érzelmekkel teli áriát előadni, szenvedélyes és kétségbeesett lenni, és a végén a drámaiságot még magasabb szintre emelve elbúcsúzni.
Cavaradossi szerepében Francesco Melinek elhittük, hogy szerelmes, hogy hisz a barátságban, hogy odaadó és igazi férfi, aki kiáll az igazság és a barátság mellett, és nem lehet megtörni. Kálmándy Mihály Scarpiaként sokkal egyértelműbb, a hatalmat és az erőszakot képviseli, saját önző céljai érdekében, briliánsan manipulál, aki útjában van, attól megszabadul, ami kell neki, azt erőszakkal megszerzi, nem törődve morállal és következményekkel.
Ahogyan nyilatkozta korábban:

Az utóbbi időben van néhány negatív szerepem, ahol akár ki is dühönghetem magam. Nem féktelenül, hanem nagyon gondosan komponált módon. A színpadon még a düh és a keserűség is csodálatos kontroll alatt van.

Követve Puccini koncepcióját, az előadás rendezője, Nagy Viktor hagyománykövető és az énekesekre fókuszáló darabot állított színpadra. A duettekben és a rövid áriákban megjelenő érzelmeket erőteljes zenekari kísérettel fokozta, a díszlet komorságában pedig előrevetítette a végzetet. A Magyar Állami Operaház Zenekara és kórusa fegyelmezett játékában minden érzelem és szenvedély érezhető volt, a drámaiságot még a telihold előtt díszletként elvonuló felhők is emelték.

A darab történelmi háttere részben valós: a napóleoni háborúk idején az olaszok próbálták a franciákat kiszorítani Itáliából, és a nápolyi királyság egy rettegett hírű rendőrfőnököt bízott meg az elfogott vezér kivégzésével, így érthető a darabban Scarpia szerepe. A történet további része az írói képzelet szüleménye, bár egyes források Cavaradossit egy ismert párizsi festő (Jacques-Louis David) tanítványának tüntetik fel.
Nehéz a Toscáról elfogulatlanul beszélni, hiszen ez az egyik legtöbbet játszott opera a világon, és minden énekes szerepálma, amely nemcsak tökéletes énekesi tudást, hanem színészi alakítást is kíván. A Tosca az egyik legszebb és legizgalmasabb opera, melyben a zene és a szöveg együttesen emeli drámaivá a cselekményt, a teljes zenekarra hangszerelt zenei partitúra pedig Puccini fülbemászó dallamaival finoman emelik ki a legfontosabb áriákat.
A Tosca szereplői igazi hősök, életszerűek, akik a saját érzelmeikért, hitükért cselekednek és halnak meg. Francesco Meli Cavaradossijaként a levél­áriát olyan átéléssel és mély érzelemmel énekelte – „E lucevan le stelle” –, hogy mi, nézők sem tudtuk kivonni magunkat a hatása alól, és ott voltunk azon a hajnalon, ahol várta a halált és közben szerelmére gondolt. Amikor a zenekar a fődallamot kísérni kezdte, a szívünk belesajgott és nem tudtunk nem reménykedni, hátha valaki másképp fejezi be ezt a darabot csak egyszer, és hátha végre a szerelem és igazság győzedelmeskedik.
És ez a dallam kísért mindenkit a Margitsziget fái között hazafelé egy lebilincselően izgalmas előadásról, ahol az Operaház zenekara Kesselyák Gergely vezényletével az erős szél ellenére gyönyörű és világszínvonalú játékával ejtett rabul minden operarajongót.

Borítókép: Jelenet az előadásból  (Fotó: Oszlányi Gyöngyvér)