Magyarsága, hite rendíthetetlen volt

A felvidéki mártír politikus, Esterházy János életútjának drámai pillanataiból készült Lukácsy György Hazatérés című színdarabja, amelynek bemutatóját tegnap tartották a Nemzeti Színház Kaszás Attila-termében. A mostani premiert megelőzte egy előbemutató tavaly szeptember 18-án, az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpontban, az Esterházy János-emlékév kapcsán. Ott, ahová halála után hatvan évvel, 2017-ben Esterházy János végre hazatért, utolsó kívánságának megfelelően. Akkor erősödött meg a társulatban a gondolat, hogy a történetet tovább éltessék a Nemzeti Színházban is. A darabot ma, november 5-én és 30-án is műsorra tűzik.

2022. 10. 29. 7:10
null
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A krakkói érsekség 2019-ben elindította Esterházy János boldoggá avatási eljárását, a dráma és annak előadása ehhez a procedúrához csatlakozik. A felemelő darab főszerepét Tóth László alakítja, darabbéli feleségét Tóth Auguszta. Több szerepet is megformál Rácz József és Berettyán Nándor, valamint az előadáshoz csatlakozik az Esterházy János lengyel édesanyját alakító Szász Enikő. A balladai hangvételt Szabó Sebestyén László adja meg kobozon kísért megrendítő énekével. A darab rendezője Rubold Ödön.
Esterházy János a magyar ügy legkövetkezetesebb képviselője volt a Tria­non utáni Felvidéken. Kiállt a magyar érdekekért, de a szlovák kisebbségi jogokért is. 1942-ben a szlovák parlament egyedüli képviselőjeként mondott nemet a zsidók deportálásáról szóló törvényre: 

mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom.

Személyesen is mentett zsidó családokat a kibontakozó vészkorszakban. Nyilvánosan megvallja: „a mi jelünk a kereszt, nem a horogkereszt”. Ezért a kiállásáért a Gestapo üldözte, de végül a szovjet megszállók fogták el és küldték a Gulagra két év kényszermunkára. Visszatérve a kommunista Csehszlovákiába először indoklás nélkül halálra, majd „kegyelemből” életfogytiglanra ítélték, s a börtönben érte a halál. Esterházy János törvényes rehabilitálására a bírósági próbálkozások ellenére máig nem került sor. Szlovákiában a törvények szerint még ma is háborús bűnösnek számít.
A mű történészszakértője, Molnár Imre az 1980-as évek végétől kutatja Esterházy János életét. Korábban így nyilatkozott a darabról és a „Felvidék csillagáról”, ahogy a mártír grófot nevezik szülőföldjén: 

Esterházy János sorsa magán viseli a XX. század minden stigmáját, tehát nagyon nehéz volt kiválasztani azt az irányvonalat, hogy életének melyik szeletét dolgozzuk fel, hiszen mindegyik megérdemel egy-egy külön drámát. Sorsközösséget vállalt a Benes-dekrétumok által háborús bűnösnek bélyegzett magyarsággal. Egyik levelében azt írta, hogy döntése előtt azért imádkozott, hogy akár szenvedések árán is, de Jézus Krisztus követésének útján járhasson.

 – Esterházy János életében megvalósul egy krisztusi sors, egy krisztusi vállalás – mondta a történész.
Szépirodalmi mű eddig csak kevés jelent meg róla. Ezek egyike Lukácsy György filmkritikus, egyetemi oktató Hazatérés című misztériumdrámája. A darab írója nyilatkozta korábban: 

Esterházy János még ilyen viszonyok között is hitben élt, ahogyan ezt fogolytársainak és családtagjainak visszaemlékezései tanúsítják. Egészen kivételes, hogy nem vesztette el a reményét. 1957-ben bekövetkezett haláláig soha nem panaszkodott, sem a gulagon, sem utána, a csehszlovákiai börtönévek alatt. Amikor két év után hazaszállították a Szovjetunióból Csehszlovákiába, fizikailag rendkívül leromlott állapotban volt, kihullott a haja, a foga. Megtört embernek látszott, lélekben viszont egyáltalán nem volt az.

Rubold Ödön már a darab ősbemutatójának is a rendezője volt, vele beszélgettünk a mű sajtóbemutatója után. – Nehéz témát dolgoz fel a darab – mondta. – Esterházy János felvidéki politikus soha nem tagadta meg sem a hitét, sem az elveit. Az előadás abba a sorba tartozik, ami a Nemzeti Színházban névtelen és nemes hősök bemutatásáról szól. Ilyen a Tóth Ilonka vagy  A gulág virágai című darabok . 
A rendező megosztotta lapunkkal, hogyan talált rá Esterházy János története. Elmondta, hogy tavaly tavasszal párjával Budán, a Gesztenyés-kertben sétáltak, ahol rábukkantak Esterházy János szobrára, amin tizenkét évnyi raboskodásának helyszínei, köztük a két év gulag is fel van tüntetve. Megrendülve álltak az expresszív szobor előtt. Másnap Vidnyánszky Attilával darabokról, szerepekről beszélgettek, majd a főigazgató megkérdezte tőle, nem akar-e rendezni egy előadást Esterházy Jánosról. 

A döbbenettől előbb szólni se tudtam. Nem akarok túlzásokba esni, de sorsszerűnek éreztem a felkérést. Azonnal igen mondtam 

– emlékezett Rubold Ödön.
Lukácsy Györggyel együtt utaztak el Zoboraljára és Alsóbodokra, a zarándokközpontba, ahol azzal szembesültek, milyen nagy és erős kultusza van a mai napig Esterházy Jánosnak. A rendező végül felhívta a figyelmet arra, hogy az előadáshoz szorosan hozzátartozik egy sűrű életrajzi adatokkal jegyzett kiállítás. Ahol a néző várakozik, mielőtt belép a terembe, meg tudja nézni a tárlatot, így megismerheti a mártír gróf életrajzát. – Amit a színen látnak, az pedig egy misztériumjáték, amiben felidézzük egy ember jellemének, lelkiségének eszenciáját, a karizmáját.

Borítókép: Misztériumjáték mutatja be az állhatatos politikus sorsdöntéseit (Fotó: Teknős Miklós)

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.