Táncok és imák a Duna mentén

A Duna Művészegyüttes májusban a Nemzeti Táncszínházban egy nagyszabású gálaműsorral ünnepelte fennállásának 65. évfordulóját. A jubileumi évet lezárva, legújabb bemutatójukat ugyanitt viszik színpadra november 18-án, A Duna balladái – Táncok és imák a Duna mentén címmel. Ezen az estén a Duna menti népek táncaiból és zenéiből merítkezve, énekkel és tánccal elevenednek meg a dunai ember életérzései, a nagy folyamhoz kötődő rítusai. A Duna Művészegyüttes művészeti vezetőjével, Juhász Zsolttal beszélgettünk.

– A Duna balladái milyen előadás lesz? Inkább autentikus vagy táncszínházi?
– Ez is, az is. Az autentikusságra törekedtem, de ez egy színházi forma. Mindig igyekszem, hogy költészet legyen a színpadon. 

Itt nem egy történetet fogunk látni, hanem a Dunához kötődő apró szokások, történelmi szálak, rítusok jelennek meg. 

Szeretnénk egy szép képet festeni arról a nagy folyóról, ami itt, Európában összeköti a különböző népeket nemcsak gazdasági, földrajzi, hanem kulturális tekintetben is. Egy autentikus alapokra épülő táncszínházi előadást láthat a közönség, amelyben nagyon fontos partner a Szent Efrém Férfikar.

A Duna balladái – Táncok és imák a Duna mentén                                                     Fotó: Duna Művészegyüttes

– Más művészeti ág is megérintette, ez látszódik az előadásokon. Szereti bevonni a kortárs művészetet? 
– Középiskolában szobrász szakra jártam, ahol sok más művészi élmény is ért. Ez meghatározza, hogyan alkotok a színpadon. A képzőművészet mindig ott lebeg. Mivel más művészeti ág is megérintett, ez nemcsak képzőművészeti, hanem színházi és zenei vonalon is érezhető. Amatőr táncosként is rengeteget jártam a Szegedi Kortárs Balett előadásaira, amelyek nagyon inspirálók voltak. Rengeteget jártam komolyzenei, később kortárs zenei koncertekre. Amikor Budapestre kerültem a kilencvenes években, virágkorát élte a kortárs táncművészet, ami nagyon hatott rám, és lehetőséget mutatott arra, hogyan lehet a színpadi néptáncot továbbfejleszteni. A színpadi néptáncművészet csak akkor frissül, ha valamivel megtermékenyítjük. Én a kortárs művészetekben láttam a frissítési lehetőséget. 

A mával kell fuzionálni ahhoz, hogy korszerűt hozzunk létre a színpadon.

 Ebben az előadásban többek között két olyan alkotótárssal dolgozom együtt, akik ezen a vonalon komoly eredményeket tudnak felmutatni. Mihályi Gáborról és Hégli Dusánról van szó, akiknek az életútja az autentikus néptánctól a komoly kortárs színházig vezet el.

– Repertoárjukban szerepelnek olyan produkciók, amelyekben a nemzeti múlt sorsfordító eseményeit tematizálják. Miért jó, ha ez a tánc nyelvén is megfogalmazódik?
 

– Nemcsak hagyományőrző együttes vagyunk, a nemzetünk különböző sorskérdéseivel is foglalkoznunk kell a színpadon.

 Természetesen nem politikai értelemben, hanem az identitásunk kifejezése miatt. Ahhoz, hogy az identitásunk megmaradjon, néha azt is el kell táncolnunk, hogy meg akartak minket ettől fosztani.

Borítókép: Juhász Zsolt, a Duna Művészegyüttes művészeti vezetője (Fotó: Végh Tamás)