Anima Mundi, azaz világszellem. Bár az elképzelést Platónnak tulajdonítják, az már korábban és más kultúrkörökben is létezett. Az erő, amely az anyagi világot átjárja és működteti, részeinek formát és funkciót ad. Rendezőelv, illetve annak feltételezése. Elmélete a reneszánszban újra felbukkan, és Paracelsustól Hegelig foglalkoztatja mindazokat, akik a dolgok rendjét vagy az esetlegesség törvényszerűségeit kutatják.
„Mivel mindennek, amit valaki lát vagy kimond benne, legyen az bármily csekély, triviális dolog is, köze lehet a történet végső kimeneteléhez, egyetlen mozzanat sem hagyható figyelmen kívül. Minden lényeges; a könyv középpontja bármikor arrébb csúszhat, könnyedén továbblöki bármilyen új fordulat. Bárhol lehet a középpont tehát, s mindaddig nem rajzolható köréje kör, míg a könyv véget nem ér” – görgeti a gondolatmenetet a jó detektívregény ismérveiről a narrátor Paul Auster Üvegváros című könyvében. A New York-trilógia első regénye egyfajta antidarab, amelynek középpontja a könyv letétele után is mozgásban marad: nem a nyomozás megoldása áll a fókuszában, hanem a nyomozás folyamata és a nyomozó maga.
Bartha Máté új munkája esetében egy hasonló „nyomozás a nyomozás kedvéért” vagy inkább „megfigyelés a megfigyelés kedvéért” helyzet áll fent.
Sorozatában Daniel Quinnhez hasonló módon járja a várost, „néz, figyel, keresi a gondolatot, ahogy gázol a tárgyak és események zűrzavarában, az eszmét, ami mindezt összetartja, ami mindennek értelmet ad”. Olyan urbánus tereket, látványokat gyűjt össze, amelyek a város mindennapi használata során általában észrevétlenek maradnak; felhalmozásuk és egymás mellé helyezésük révén azonban egyfajta megmagyarázhatatlan értelmezési kényszert váltanak ki a nézőjükből. Mit kommunikálnak és kinek? Kinek az érdekeit szolgálják? Milyen (titkos) rendszer szerint működnek, állnak egybe? Gondolati programjának középpontjában ez a rendszeralkotási inger vagy folyamat áll, amely a jelenségekhez rögtön értelmet társít, és köztük ok-okozatiságot, vagy másféle összefüggést vázol fel.
