A mozi szépségversenyét nyerte

„Egy nő húszévesen olyan, mint a jég, harmincévesen melegszik, és negyvenévesen lesz forró” – nyilatkozta egy helyütt Gina Lollobrigida, akit a világ egyik legszebb színésznőjeként tart számon a filmtörténet. Az 1950-es és 60-as évek európai filmművészetének egyik legnagyobb sztárja 95 éves korában, tegnap halt meg. Nekrológ.

Gina Lollobrigida három lánytestvérével együtt nevelkedett egy festői szépségű hegyi faluban, de ahogy mondta, mindig is többet akart az élettől, mint az átlag, ezért Rómába ment festészetet és szobrászatot tanulni. Pénz híján modellkedésből tartotta fenn magát. A tündöklő szépségű fiatal lányt hamar megtalálták a kisebb szerepek, ám a világsiker még váratott magára. 1947-ben, húszévesen a Miss Italia szépségversenyen harmadik helyezést ért el, ami elhozott számára egy hollywoodi meghívást. Ám a filmsiker heyett csalódottan tért haza két év amerikai tartózkodás után. Húszévesen tehát, amikor a nő még olyan, mint a jég (legalábbis elmondása szerint), nem volt olyan operatőr, aki beleszeretett volna. Mert a filmiparban régi igazság, hogy nem elég az, ha egy lány különleges szépség, mindig szükség van egy operatőrre, aki a fények és színek segítségével a mozivászonra festi a portréját, de úgy, ahogyan azt még soha senki nem tette. 

A világsikert tehát Christian Matras operatőr hozta el Ginának, a Királylány a feleségem című 1952-es francia filmmel, ahol Gérard Philipe oldalán tündökölt.

 Előtte is dolgozott jelentős olasz filmrendezőkkel, de 1952-ig nem akadt operatőr, aki hasonló varázslattal volt képes élni, mint például Hegyi Barnabás operatőr Törőcsik Mari esetében a Körhinta című filmben négy évvel később, 1956-ban. Christian Matras neve a francia lírai realizmus idején került a figyelem középpontjába, és ha arra gondolunk, hogy ő volt Jean Renoir rendezte A nagy ábránd (1937) című Jean Gabin-film operatőre, akkor érthető minden, ugyanis a filmtörténet legnagyobb fényfestőinek egyikéről van szó. Itt még szó sincsen komoly színészi játékról, egy húszas éveit taposó lánytól még nem is várhatunk ilyet, itt még fényfestésről van szó, varázslatról.

Gina Lollobrigidát az Isten is a tenyerén hordozta, mert ugyanebben az évben rátalált egy másik szerep is, René Clair Az éjszaka szépei című filmjében, ahol egy másik nagyon különleges képességű fényfestő operatőr figyelt fel a lányra, Armand Thirard, aki a következő évben forgatja A félelem bérét Henri-Georges Clouzot-val. 

Aki látta a filmet, az már mindent ért, aki pedig nem, annak csak annyit mondunk, hogy egy évvel Gina Lollobrigida fényképezése után, a Kegyelemlövés című Anatole Litvak rendezte Kirk Douglas-filmben Brigitte Bardot fiatal színésznőt is varázslatosan fényképezte ugyanez az operatőr. Sophia Loren és Claudia Cardinale mellett pedig ők voltak a legszebb nők a mozivásznon a filmtörténet aranykorában az 50-es és 60-as években.

Egy nemzedék emlegette A párizsi Notre-Dame (1956) című film kapcsán, amikor Esmeralda táncát adta elő, és leginkább olyan szenvedélyesen, amit nem igazán lehet filmszínészettel foglalkozó iskolákban megtanulni. 

De ekkor már majdnem harmincéves, és ahogy ő maga s fogalmazott, ez már az olvadás, a melegedés időszaka, ekkor már nem a jéghideg húszéves leányzót látjuk, mert megszületett végre a valódi nő, akiért több nemzedék rajongott, de nemcsak a férfiak, hanem a nők is szerették, talán azért, mert szókimondó és őszinte volt, vagy legalábbis remekül játszotta a szókimondó és őszinte olasz nőt, akit a francia operatőrök tettek igazán naggyá francia filmekben. 

És bár olyan sztárokkal játszott együtt, mint Humphrey Bogart, Frank Sinatra, Yul Brynner, Burt Lancaster vagy Tony Curtis, az egyik legkedvesebb emlékű forgatása is egy franciához, Jean-Paul Belmondóhoz köti, amikor az Őrült tenger képeit vették fel a 60-as évek elején. 

Miután felhagyott a filmkészítéssel, interjúkat készített, az egyik legemlékezetesebbet Fidel Castróval. A kubai diktátor a vele töltött napok alatt annyira megszerette az olasz színésznőt, hogy állítólag még kultuszminiszteri állást is ajánlott neki, amit persze nem fogadott el. Ő ugyanis színésznőnek született, és színésznőként is halt meg kilencvenöt éves korában. Nyugodjon békében!

Borítókép: Gina Lollobrigida (Fotó: Facebook)