I Wanna Dance With Somebody – Whitney Houston története címmel Kasi Lemmons rendezett egy egészen elgondolkoztató filmet, amely az énekesnő életének és pályájának legfontosabb állomásait tárja föl a nézők előtt a mozivásznon. Felemelő látni, ahogy egy fiatal fekete lány minden idők egyik legnépszerűbb énekesnőjévé válik. Karrierjét édesanyja indította el, majd kapott az élettől egy olyan zenei producert, aki valóban odafigyelt rá, tehát akár lehetett volna életének története boldog pillanatok tárháza is. A filmből azonban azt látjuk, hogy nem az volt. Méghozzá azért nem, mert az éneklésen kívül szinte mindent rosszul csinált az életben. Elsősorban azt a hibát követte el, hogy nem figyelt oda a pénzügyeire. Rábízta édesapjára, aki viszont elherdálta azt a sok millió dollárt, amit keresett. Mindez nemcsak azért volt negatív fordulópont az életében, mert mindenkit felőrölnek az anyagi gondok, hanem azért is, mert csak emiatt vállalt el egy hetven állomásból álló turnét, ami viszont nemcsak a maradék energiáját emésztette fel, hanem a hangját is tönkretette.
Egészen elképesztő látni, hogy ugyanúgy megy tönkre Whitney Houston élete, mint Elvis Presley-é. Mindketten bevállalnak az anyagi gondok miatt egy olyan megfeszített tempót kívánó, emberfeletti munkát, amely aztán összeroppantja őket. És persze ilyenkor a művészvilágban azért, hogy bírják a gyűrődést – az elviselhetetlenségig fokozódó stresszt –, és egyenletes szinten tudjanak teljesíteni, elkezdenek drogozni, aminek gyakran korai halál a vége.
A filmből kiderül az is, hogy Whitney Houston a párválasztás terén is igencsak melléfogott, mert Bobby Brown (Ashton Sanders játssza kellő önhittséggel), aki maga is énekes volt, nemhogy segített volna minél előbb letenni a kábítószert, hanem éppen ellenkezőleg: a kábítószerezésben találták meg a legjobban a közös nevezőt. A film remek dramaturgiai felépítésének következtében valódi dühöt érez a néző, amikor feláll a moziszékből. Mert nemcsak azt megrázó látni, hogy az elvonó sem tudja megmenteni az énekesnőt, hanem azt is, ahogy tönkreteszi a hangját minden idők egyik legtehetségesebb énekese. A fiatalabb generációnak egyébként azért is tanulságos a történet, mert a rendező arra is felhívja a figyelmet, hogy tanulnunk kell Whitney Houston életének történetéből. Mert ha az ember elindul a lejtőn, az nagyon veszélyes. Aki megszokja, hogy droggal csökkenti az óhatatlanul felgyülemlő feszültséget, az már csak nagy küzdelmek árán lehet igazán boldog és laza drog nélkül. Vagyis tönkre is mehet az élete.
Kasi Lemmons bár egy fél órával rövidebbre is megvághatta volna alkotását, ettől függetlenül egy nagyon tanulságos, megrázó és magával ragadó filmben mutatja be Whitney Houstont. Érdemes megemlíteni az operatőrt is, Barry Ackroydot, aki az úgynevezett óriási dalokat totálokban gazdag és lendületes kameramozgással tárja a néző elé, ami igazán lenyűgöző.
Felettébb elgondolkodtató viszont, mi lett volna, ha az énekesnő nem a gigakoncertek világában, nem a popipar lélekölő gépezetében találja meg a kiteljesedését, hanem megmarad dzsesszénekesnőnek, aki kisebb és hangulatosabb klubokban játszik; másrészt valószínűleg nincsen létjogosultsága ennek a gondolati játéknak, mert a zseniális képességekkel megáldott emberek mindig megtalálják az utat, hogy megmutassák azt, amiben mindenkinél jobbak.
Naomi Ackie, aki az énekesnőt játssza a mozivásznon, nagyon természetesen tudott Whitney Houston szerepébe bújni. Látszik rajta, hogy alaposan tanulmányozta minden mozdulatát, de ami talán még ennél is fontosabb, teljesen át tudta venni az énekesnő gondolkodásmódját. Hitelesen ábrázolja, és kicsit sem játssza túl, Whitney Houston lelki békéjének felborulását, harmóniájának elvesztését és az egész életen át cipelt terhet, amit csak finoman érzékeltet a film.
Szerencsére a befejezés nem teszi le a voksát sem az öngyilkosság, sem a drog véletlen túladagolása mellett, a következtetés levonását a nézőre bízza. A nézőre, aki lelke mélyén úgyis pontosan érzi, mik azok a bajok, amik boldogtalanná tették az énekesnőt.
Borítókép: Jelenet a filmből (Fotó: InterCom)
