Az Erdélyi Hagyományok Háza a világban zajló nehéz körülmények között is töretlenül fejlődik. Kelemen László tisztában van azzal, hogy egy szervezet felépítése hosszabb folyamat, de a maga természetes módján kell létrejönnie.
Nagyon sok programot szervezünk Erdélyben, munkánkra már a szélesebb közönség is felfigyelt
– mutatott rá az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány elnöke.
Erdélyben nem mi voltunk az úttörők, a hagyományőrzésnek ebben az országrészben igen gazdag története van, ami még a kommunista időszakra is visszanyúlik. 1990 után sorra alakultak a hagyományőrző, megújító szervezetek. Hosszasan lehetne sorolni a kezdeményezőket, de elég, ha Kallós Zoltán nevét, s a Kallós Alapítvány három évtizedes munkáját említem.
– tette hozzá.
Mint kifejtette, az Erdélyi Hagyományok Házának ebben a jól működő rendszerben kellett megtalálnia a helyét. Gyümölcsöző együttműködések alakultak ki stratégiai civil szervezetekkel, mintegy tizenkettővel dolgoznak együtt Szatmártól Sepsiszentgyörgyig.
A választék is igen színes, a napi apró munkáktól, a gyerekekkel való foglalkozásoktól a nagy tömegeket vonzó koncertekig szerepelnek programok a palettán.
Különösen emlékezetes volt a nagycsütörtöki koncertsorozat, amikor – az ökumené jegyében – a csíksomlyói kegytemplomban, valamint a marosvásárhelyi vártemplomban és a kolozsvári Magyar utcai evangélikus templomban szerveztünk hangversenyeket.
– idézte fel Kelemen László.
A hagyományos székelyudvarhelyi erdélyi táncháztalálkozó a legfontosabb programnak számít Erdélyben, idén is több ezer embert mozgatott meg.
A Mikházi szabadegyetemmel is hagyományt teremtettünk, s az elért eredmények tükrében idén is tervezzük. Igen, Mikháza a magyar kultúrtörténet legendás helye, s ezt a legendát mi éltetni kívánjuk
– folytatta az elnök, aki a sarkalatos programok mellett a kisebb, közösségépítő szervezésekre is felhívta a figyelmet. Mint mondta, még a pandémia alatt kezdték szervezni a csíkszeredai munkatársaik az online Népdalkalákát, s a sikerek nyomán idén Mezőbergenyében is találkoznak a kis közösségek. A Kacagókaláka egy kolozsvári kezdeményezés nyomán született, a lányok-asszonyok, mint régen a fonóban, összegyűlnek, kézimunkáznak énekszó mellett, s a mese sem maradhat el.
A hagyományok ápolása mellett az identitás megőrzést is fontos feladatuknak tekintik; a népszámlálás nyugtalanító adatai különösen fontossá teszik számukra ezt a munkát.
