Legendákból épülő palota

Attila hun király fapalotájának fogadótermét építik fel Zsadányban pályázati pénzből. A település polgármestere, Dudás Árpád évek óta gyűjti a bizonyítékait annak, hogy Zsadány környékén lehetett Attila fővárosa és a temetkezési helye. Az épülő látogatóközpontban a hun életmóddal és a hun–magyar rokonsággal ismertetik majd meg az érdeklődőket.

A polgármestert rejtélyes események sorozata vezette a kezdeményezésre. A sarkadkeresztúri állomáson állítólag hun leleteket talált egy házaspár, az Okány és Zsadány közti telkekről is tetemes mennyiségű hun régiség került elő. Emlékei szerint ezeket archeológusok szállították el. Az 1950-es végén a geszti Csörsz-ároknál két személy szántás közben talált rá két táskányi aranypénzre és három aranybaltára. Ezek mindegyikét bevitték a nagygyantéi gépállomásra, ahonnan eltűntek. 
Tölgyfáspusztán, a Korhány-patak partján két, szétvert koponyájú ember csontvázára akadtak 1928-ban. A maradványoktól harminc méterre egy húsz literes dézsa fordult ki a földből, amelyben igazgyöngyök és aranyékszerek voltak elrejtve. Ezekért Madarassy László muzeológus jött el Budapestről. A felfedezésről az 1920-ban született Deák Sándortól hallott Dudás Árpád. Az adatközlő egy marék régiséget elrejtett a zsebében, majd a gyöngyökből néhányat beépített a botjába. A fancsikapusztai Pala Gyula pedig egyszer megkérdezte a polgármestertől, milyen nagy csata zajlott Zsadányban, hiszen az 1960-as években tömegsírok tucatjait forgatták ki a földből ásás közben. Mivel a halastó igazgatója nem engedte, hogy a felügyelet alá tartozó területre kihívják a régészeket, a temetőt lebetonozták. A hun köznép csontjai most is a beton alatt porladnak, állítja Dudás Árpád. 

 

Legendából tehát van éppen elég errefelé, tény annál kevesebb. A polgármester húsz éve, 2003-ban levelet írt a Magyar Tudományos Akadémiának és az akkori kulturális miniszternek, Görgey Gábornak azzal, hogy Zsadány Attila hun király fővárosa. De a címzettek egyikétől sem kapott megerősítő választ, jóllehet az összes címzett köszönettel fogadta megkeresését.
A terepbejárás előtt a polgármesterrel a községháza tanácstermében beszélgetek, ahol forráskiadványok és szakkönyvek halmazát teríti elém. Ezek legtöbbje szerinte azt erősíti, hogy neki van igaza. A leghitelesebbnek Priszkosz rétor leírását tartja. Arról a római követről van szó, aki 448–449-ben járt Attila udvarában, és papírra vetette, amit látott, mondja a tisztségviselő. Belelapozunk Radnai Mikes A dombegyházi Attila-hagyomány új megvilágításban című könyvébe is, mivel Dudás Árpádot ez indította el abba az irányba, hogy a hun király után kezdjen kutakodni. 

Hogy van-e írásos bizonyíték arra, hogy Zsadány Attila faluja volt? Úgy hiszem, hogy van! Ilyenek a környék földrajzi elnevezései, amelyek türk eredetűek. Mi, magyarok, a mai napig az őseink nyelvét beszéljük, amely egy türk nyelv, és amely nem állhat távol a hunokétól. Az emberek itt háborítatlanul éltek, a mocsárvilág lehetetlenné tette, hogy ismeretlenek ide bejöjjenek, így a településnevek is megőrződtek. Az itt élők mindig is tudták, hogy Attilától származunk 

– hangsúlyozza riportalanyom.
Ami a hun király sírját illeti, Dudás Árpád úgy véli, az etimológia alapján Attila testét a közeli Királyhalom és Atyás földpiramisa is rejthetné, mégsem oda, hanem Zsadány és Mezőgyán közé, a Korhány árterébe, Szépapóba temethették el, a névadással jelezve, hogy ott nyugszik minden magyar ember őse. Ám nem három koporsóban, hanem ahogyan a gót történetíró, Iordanes írja, három szemfedővel: egy arannyal, egy ezüsttel és egy bronzzal. 

 

Kevésbé ismert, és talán maga Dudás Árpád sem tud róla, hogy Szepes vármegye alispánja, Horváth Imre már a XVIII. században megfogalmazott egy hasonló tézist. Az 1792. január 28-án Lőcsén keltezett latin nyelvű leveléből az derül ki, hogy a tisztségviselő a kunsági Bánhalom környékét kívánta Attila királyi székhelyeként kanonizáltatni Priszkosz rétor útleírása alapján. Erről Szikszai Mihály számolt be az utókornak 2010-ben, a szolnoki múzeum Zounuk tudományos periodikájában. Szikszai ebben a szakcikkében említi, hogy Tápiószentmártonban is erős Attila-kultusz alakult ki, ugyanis a település határában, Zöldhalompusztán 1924-ben találták meg a híres szkíta aranyszarvast, amely az akkori tudományos felfogás szerint egy Kr. e. 400 körül élt ismeretlen fejedelem pajzsdísze volt. A szentmártoni birtok tulajdonosai, Blaskovich György és János azonban azt feltételezték, hogy a szarvas Attila király tegezét ékesítette. Mivel ekkor több régészeti lelet is előkerült, a testvérpár arra a következtetésre jutott, hogy Attila városának ott kell lennie. Nyughelyét a szentmártoni ménesbirtok istállói melletti dombbal azonosították.
Bóna István Széchenyi-díjas régészprofesszor azon az állásponton volt, hogy ha Attila sírját keressük, a számításba vehető temetkezési terület csaknem húszezer négyzetkilométer, amelyen körülbelül egymilliárd sír férne el. A helyre rá lehetne találni a véletlen szerencse jóvoltából, régészeti eszközökkel viszont képtelenség felfedezni. Ugyanez érvényes Attila szálláshelyére is. Attila fapalotájáról így vélekedett: 

érdekes ötlet, ha egyesek a leírás alapján megpróbálják rekonstruálni a hunok épületeit. Annál is inkább mivel hitelesen csak Priszkosz rétor elbeszélésére lehet támaszkodni.

Dudás Árpád rekonstrukcióját azonban eddig még senki sem támasztotta alá, a múzeumaink sem bővelkednek a Zsadány területén kiásott hun régiségekben. Sőt a folyamatban lévő idegenforgalmi beruházás ellenére maga a polgármester is mintha elbizonytalanodott volna. 
Attila fogadótermét a Terület- és településfejlesztési operatív program pályázatán nyert száztízmillió forintból építik fel Zsadányban. A látogatóközpontban ötven személyt fognak tudni egy időben fogadni. A kézműves foglalkozás mellett az érdeklődők hun ételeket kóstolhatnak meg, sétálhatnak a levendulásban és a gyümölcsösben, íjászkodhatnak az udvaron, meghallgathatnak egy előadást Zsadány és Attila kapcsolatáról, megtekinthetnek egy fotókiállítást a környéken talált hun leletekről, végül szétnézhetnek a Körös–Maros Nemzeti Parkban. Az elöljáró biztos abban, hogy akik azért utaznak Békés vármegyébe, hogy bejárják a felújított kastélyokat, azok Zsadányt is útba fogják ejteni.

Borítókép: A polgármester és az épülő palota (Fotó: Gurzó)