Királyok, koronák, legendák, babonák

Ömlenek ránk a londoni koronázással kapcsolatok hírek, információk, fun factek. Természetesen apróbb-nagyobb érdekességek minden királyi eseményt kísérnek, így magától értetődő, hogy a magyar koronázások története is telis-tele van különleges pillanatokkal. Ezekből válogattunk egy csokorra valót.

Eztán sem mindig volt érvényes a koronázás, időnként ismételni kellett, ám a szabályokon túl afféle babonák is kötődtek a koronázáshoz. Szerémi György például úgy számol be Szapolyai János koronázásáról, hogy a király fején megcsúszott a korona, ami csakis rossz előjel lehet. Mindez 1526. november 11-én történt, Mohács után ugyan, de azt követően, hogy a török had október elején kivonult az országból. Senki nem láthatta előre, milyen tragédia vár a hazára. 

Szulejmán visszaadja a koronát János királynak, török miniatúra

Pedig hamarosan sorscsapást sorscsapás követett. Perényi Péter, az egyik koronaőr hamarosan átállt Habsburg Ferdinándhoz, s magával vitte a Szent Koronát. Így Szapolyai baljóslatú megkoronázása után egy évvel, 1527. november 3-án a bécsi trónkövetelő is fejére tehette a koronát. Ez volt egyúttal az utolsó székesfehérvári koronázás.

Itt érdemes elmondani azt a kevéssé tudott tényt, hogy a magyar szent koronának volt egy lengyel mása is. Szapolyai halála után özvegye, Izabella átadta ugyan a nemzeti ereklyét a Habsburgoknak, ám készíttetett egy másolatot, amit aztán évszázadokig a lengyel királyi kincstárban őriztek Magyar korona néven. A fejdísz annyira fontos lett, hogy ezzel koronázták meg Jagelló Annát és férjét, Báthory István erdélyi fejedelmet. Igaz, nem ez volt az eredeti terv. A korabeli lengyel ellenzék a prímás vezetésével megakadályozta, hogy az uralkodó hozzájusson a Wawelben őrzött lengyel koronázási ékszerekhez, Báthory tehát az úgynevezett Magyar koronát használta lengyel királlyá koronázásához. Sajnos a fejdísz ma már nincs meg. Lengyelország porosz megszállása után a lengyel királyi ékszerereket megsemmisítették.

A XVIII. században a lengyelek Magyar koronáját örökítette meg Marcello Bacciarelli olasz festő, azt képzeletében Nagy Lajos fejére helyezve. A kép a varsói királyi palota márványtermében látható

Bár a magyar történetírás jobbára monolit tömbként mutatja be a Habsburg Birodalmat, a XVII. század elejéig az hercegségek laza kapcsolata volt. Az elmeháborodott Rudolf császár lemondása után a Habsburg testvérek között éles küzdelem bontakozott ki, melyiküké legyen a család két legfontosabb koronája, a cseh és a magyar. Végül a magyar rendek hathatós segítségével Mátyás lett a befutó, aki 1608-ban nyerte el a magyar koronát. Ezen a szertartáson jelentek meg először a mai magyar nemzeti színek. Pozsonyban a koronázási útvonalat díszítette piros, fehér és zöld drapéria.

III. Ferdinánd 1625. december 8-i koronázása ugyancsak különlegesre sikerült. Egy országos szempontból jelentéktelen városban, Sopronban tartották, mivel Pozsonyban akkoriban pestisjárvány tombolt.

A török kiűzése után többször is fölmerült, hogy a koronázási szertartás Pozsonyból kerüljön át Budára, de uralkodóink – jobbára kényelmi okokból – nem pártolták az elképzelést. Annak ellenére nem, hogy József császár, a kalapos király már Pest-Budát tekintette az ország fővárosának. Pozsonyból átkerült ide a Helytárótanács székhelye, nagyszombatról az egyetem, sőt, József halála az állami szuverenitás visszanyerését is ünnepelve nagy pompával hozták Bécsből Budára a koronát. Az első budai koronázásra mégis csak két évvel később, II. Lipót rövid uralkodása után, I. Ferenc királlyá testálása alkalmával került sor.

I. Ferenc koronázási esküje Budán, 1792 – színezett rézmetszet

Ferenc döntéséből azonban nem lett hagyomány. A következő Pest-budai koronázásra csak a kiegyezés után, 1867-ben adódott alkalom, s harmadik, egyben utolsó budapesti koronázáshoz több  baljós eset kötődik. 
A koronázás főpróbáján például a főoltár világítását moderáló vastag üveglap úgy felforrósodott, hogy felrobbant és szilánkjai beterítették a szentélyt. Baj ugyan nem történt, csak a babonás elmék láttak előre valamiféle széthullást… Aztán másnap a hagyományos kardvágás alatt a király fején megbillent a korona. Hiába igazította napokkal korábban a bélést az uralkodó fejére a szakember, hiába rögzítették állszíjjal is az ékességet, a Szent Korona mégis csúszkálni kezdett Károly fején. Sokaknak az évszázadokkal korábbi rossz ómen jutott eszébe, hiszen a hagyomány szerint a király sorsát az ország sorsához fűzte a koronázás.