Manapság talán egyre inkább kezd elterjedni, ám korántsem szokványos (legalábbis hazánkban), hogy egy bohócokból álló társulat önálló, egész estés előadást hozzon létre. Az újcirkusz esernyőfogalmán belül számos olyan társulatot említhetünk, amelyek egy ötletet valamilyen kísérleti megoldással párosítanak. A hagyományos cirkuszi előadásokkal ellentétben cselekményről és az annak alárendelt műsorszámokról beszélhetünk – nem pedig önálló számokról, amelyek a hatásdramaturgiának alárendelve kapnak helyt a produkcióban. Hazai példát említve újcirkusz-társulatnak tekinthető a Recirquel, külföldről pedig talán a legismertebb a szélesebb publikum körében a Cirque du Soleil. Utóbbinál vannak bohócok, ám nem elsősorban erről vált közismerté a társulat, előbbi viszont jellemzően artistákkal, zsonglőrökkel dolgozik. De a Baross Imre Artistaképző tanárai és diákjai is bemutattak már olyan előadást, amelyet a manézsból részint kiszakadva, bohócokkal és artistákkal közösen hoztak létre, a Rock bohócokat. Ezeket a törekvéseket azonban jócskán megelőzi Szlava Polunyin tevékenysége, aki 1968-ban alapította a Licegyei Színházat (Alakoskodók) kollégájával, Alekszander Szkvortszovval, amely az első csak bohócszámokra építő együttes volt Oroszországban. Ennek az iskolának az egyik sajátossága a könnyen megkülönböztethető karakterek létrehozása, amelyek produkciótól függetlenül akár önállóan is megélnek.

Több olyan műsorszámot fedezhetünk fel a Snow Show-ban, amelyek még a Licegyei időszakában készültek. Szlava Polunyin azonban a kilencvenes években saját, önálló társulatot alapított és kivált a színházból. Ezután jött létre a Snow Show, amely 1993 óta a világban utazva szórakoztatja és gondolkodtatja el a közönséget. A művész azonban nem szakadt el híres karakterétől, Assisyaitól, a sárga bohóctól, aki tulajdonképpen az előadás főszereplője. Ez a sárga kezeslábasba és piros mamuszba bújt bohóc valójában magányos, melankolikus, és sokszor gondolkodóba esik a világ szemlélése közben. Assisyai karaktere 1981-ben vált igazán ismertté, amikor a szovjet állami televízió szilveszteri műsorában szerepelt. Erről itt láthatnak archív felvételt. Ez a telefonos szkeccs egyébként az egyike azoknak, amelyet manapság is láthatunk a Snow Show-ban. Annyi a különbség, hogy pár éve már nem az idős bohóclegenda, hanem a társulat egy-egy tagja bújik ebbe a szerepbe – ezzel persze mit sem változtatva a műsor minőségén. Hiszen itt minden patikamérlegen van kiszámolva. Pontosan megtervezett mozdulatok jellemzik az egész előadást, ahol néha zenére, néha saját tempójukban mozognak a színészek. Mindkét esetben mindennapi természetességgel és pontos gyakorlottsággal keltik életre a kicsit sem megszokott bohócalakokat.