A másik olyan jelenet, amelyet lényegében átvettek a régi repertoárból, az a Blue Canary (kék kanári), ami egy énekes szám. Ezt már 1984-ben is játszották, ahogyan ezen az archív felvételen is látszik, ám itt még nem a sárga bohóc a középső alak. Ez most a Snow Show-ban így fest, ahogyan ezen a videón látható. A korábbi verzióval ellentétben jót tesz a jelenetnek az, hogy a magas karakterek mellett az alacsonyabb sárga bohóc jelenik meg, és nem egy velük egy magasságban lévő másik karakter. Apró változtatás, ám mégis sokat jelent. Ahogyan az ugrások ütemezése is, amely láthatóan nem ugyanúgy történik, mint évekkel ezelőtt. Ilyen és hasonló apró változásokkal próbálja a rendező elérni, hogy az előadás friss maradhasson mind az előadók, mind a közönség számára is. Érdekesség egyébként, hogy a Szlava Polunyin távozása után is tovább működő Licegyei Színház továbbra is műsoron tartja a kék kanári számot. A fentebb bemutatott jelenetek alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a rendező meg kívánta őrizni azokat a műsorszámokat, amelyek egyrészt meghozták számára a hírnevet (elvégre ez Szlava show-ja), s amelyek az évek során ikonikussá váltak.
Az előadás erőssége azonban nem csupán a szórakoztatásban érhető tetten. Ami szokatlan, már-már meghökkentő, hogy milyen biztos kézzel nyúl tragikus témákhoz: magányhoz, veszteséghez, depresszióhoz. Az egyedül lévő kis sárga bohóc próbál beilleszkedni egy olyan világba, ahol senki sem olyan, mint ő. A többi szereplő nyurga, nagy füles sapkája van és hosszú zöld kabátja, ezen kívül pedig ők egymásnak a közösséget jelenik, s jól érzik magukat, míg ezekben Assisyainak nincs része. Összebarátkozik ugyan egy-egy zöld bohóccal, de valahogy mindig egyedül marad. A nevetős és sírós jelenetek váltakozásában olyan látványos megoldásokkal is találkozhatunk, mint például a nézőtér beborítása mesebeli pókhálóval, a bohócok kiáramlására és esőcsinálására a nézőtéren, vagy akár a hóvihar, a záró akkordok utáni játék az óriás labdákkal. Konklúzióképpen megállapíthatjuk, hogy a hó egyszersmind az elmúlás metaforája. Ahogyan hópihévé változnak barátja levelei Assisyai kezében, úgy döbbenünk rá, hogy végletesen egyedül maradt. Azt gondolhatjuk, hogy a bohócok a gyerekekhez szólnak, de ez nem így van. Szlava Polunyin rendezése a belső gyermeket és a veszteségeket megélt felnőttet is megszólítja.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!