A Szász Endre Munkácsy-díjas festőművész a hollóházi Szász-stúdióban készült alkotásaiból, Szász 100 címmel nyílt kiállítás a Káli Fecske Kulturális Központ galériájában Salföldön szeptember 1-jén. A rendkívül érdekes tárlat megnyitóján Várhegyi Attila, a Hollóházi Porcelánmanufaktúra ügyvezetője arra figyelmeztetett, noha majd minden család otthonában található egy-két hollóházi váza vagy bonbonier, mégis félve vesszük kezünkbe a porcelánt, miközben ez a legtermészetesebb anyag, ahogy fogalmazott, nem áll másból, csak földből, vízből, tűzből és levegőből.
A tárlattal kapcsolatban Szász Endréről és a hollóházi manufaktúráról L. Simon László beszélt, akiről kiderült, maga is értő gyűjtője a porcelántárgyaknak. Olyannyira, hogy megnyitóbeszédét akár művészettörténeti előadásként is hallgathatták a Salföldön összegyűlt érdeklődők. Kiderült például, hogy
miközben a Herendi és a Zsolnai manufaktúrák mindig felismerhető, önazonosságot mutató formavilágban és motívumkinccsel dolgoztak, addig a Hollóházán inkább a kísérletező jellegű újítás, a sokféleség volt jellemző a gyár munkáira.
Ez a sokoldalúság Szász Endrére is jellemző volt. Ráadásul róla tudjuk – amit egy gyárról nem lehet elmondani –, hogy lázadó szellemű, nyughatatlan természetű alkotó volt. Hiába támogatták tanulmányait olyan kiváló mesterek, mint Bernáth Aurél és Szőnyi István, hiába indult jó reményekkel pályája, ő nem volt hajlandó felvállalni a kommunista propaganda tolmácsolását, s ezért börtönbe is került. Nem csoda, hogy amint tehette, elhagyta a diktatúrát.
Az Egyesült Államokban rövid idő alatt fényes sikereket aratott, ám – hangsúlyozta L. Simon László – a felajánlott amerikai állampolgárságot nem fogadta el. A hagyomány szerint leszögezte: köszöni, neki van hazája, Magyarország.
Szász művészetét is jellemzi a sokféleséget integráló tehetség. Munkáiban megtaláljuk az antik vázaképek nyomait, a középkori fametszetek, a reneszánsz életöröm, a szimbolista és szürrealista törekvések fantáziadús elemeit vagy az avantgárd leegyszerűsítő, színekre és formákra csupaszított analitikus szemléletét. Ráadásul – tette hozzá az előadó – Szász esetében nem a korszakokra bomló életút egyes állomásain jelennek meg a különféle hatások, érdeklődések, kezdeményezések, hanem szinte egyszerre, egyidejűleg.
