Tizenöt éves a magyar dal napja

2008-ban született meg a magyar dal napjának ötlete azért, hogy célzottan a hazai előadóművészeket és dalaikat helyezzék a középpontba.

20220625 Nyíregyháza Évadzáró hangversenyt rendeztek a Kodály Zoltán iskola hangversenytermében. A Cantemus Fiúkórus, gyermekkar, ifjúsági vegyeskar, a Pro Musica Leánykar, és a Cantemus Vegyeskar lépett a színpadra. Fotó: Pusztai Sándor ps Kelet-Magyarország Fotó: Pusztai Sándor

Tizenöt éves a magyar dal napja. Az esemény eredeti ötletgazdája Presser Gábor, az egykori Omega és Locomotiv GT együttes előadóművésze, dalszerzője volt. A magyar dal napjának nem csak jelene van, hanem történelmi előzményei is.

Jutagyári Testvériség Dalárda, 1922-ből. Képünk illusztráció (Fotó: Fortepan/Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény)

A száz éve éneklő magyarok

A nemzet magyarságának összetartozását megerősítő állami és civil kezdeményezések az első világháború után megsokasodtak. Az 1920-as évek legelejétől megfogant a különböző szervezeteknél az a szándék, hogy a Kárpát-medencei magyarságot összefogja. Ilyen elképzelés alapján jött létre az az ötlet, hogy „magyar dalos napokat” kellene tartani. 

1922-ben ez az álom megvalósulni látszott, amikor Szombathely dalárdái és énekeskörei lettek az akkori „magyar dal napjának” szervezői. 

A város akkor csak a csonka Magyarország dalárdáit tudta vendégül látni, de így is sokan eljöttek. Többek között Kőszegről, Sopronból, Győrből, Székesfehérvárról, Debrecenből, Pécsről, Salgótarjánból és Egerből is érkeztek. Nem hiányozhatott természetesen a MÁV zenekara és a Budai Dalárda sem. Az énekeseket szállító vonatok a Szombathelyi Dalos Egyesület énekszavára futottak be. Igazi ünnep volt születőben már a szombathelyi vasútállomáson, amelyre a trianoni veszteségeit nyögő országnak nagy szüksége is volt. A magyarok együtt zengő éneke ideig-óráig némiképpen feledtetni tudta mindazt a bút és a bánatot, amelyet a magyarság kénytelen volt elviselni.
 

Szombathely, a dalárdák városa

1922-ben az ország legjelentősebb állami vállalatai és polgári dalárdái gyűltek össze Szombathelyen, hogy egy hosszú hétvégén keresztül együtt énekelhessenek. A rendhagyó kulturális eseményt élénk figyelem kísérte. Vas vármegye fővárosának minden pontján felzengtek a magyar nóták és énekek. Este a helyi huszárezred laktanyája adott otthont a nagyszabású daljátéknak. A magyar dalárdák vastapssal övezett fellépését követően azonban váratlan fordulat következett be: 

az ország ezen területét ellenőrző kisantant bizottsága sietősen Szombathelyre érkezett, mert nyugat-magyarországi revizionista felkelést vizionáltak a dalárdatalálkozó háttérében. 

Ellenőrzésekkel, jegyzőkönyvek felvételével, sőt a dalárdistákat szállító gépjárművek lefoglalásával igyekeztek ellehetetleníteni a „magyar dal napját”. De hiába forgatták fel a szállodai szobákat, hiába kutakodtak fegyverek után, hiába kellemetlenkedtek a kisantant fontoskodó bakái, az ünneplő magyarok kedvét nem tudták elvenni az énekléstől. Sőt pillanatok alatt még inkább összekovácsolódtak az ország minden pontjáról érkező dalárdák. Szombathely utcáin együttesen zengett fel a Magyar hiszekegy. Az utca népe is egy torokból énekelte, hogy „hiszek Magyarország feltámadásában!” 

Aki csak élt és mozgott, ott volt ezen a nem mindennapi, nemzetegységesítő hangversenyen, ahol az este második felében – a revizionista dalokat követően – már a hölgyeknek szánt finom szerenádok előadásával is kedveskedtek a dalárdák tagjai. A háromnapos esemény vasárnap délután fejeződött be, a dalárdák pedig azzal a tudattal térhettek haza, hogy egy összetört és szétszabdalt országban sincsenek egyedül. A magyar dal összeköt zenészt, énekest és hallgatóságot egyaránt. 

1931-ben hasonló célok mellett az Országos Magyar Dalos Szövetség elhatározta, hogy egy konkrét napot, május 3-át a „magyar dalos nappá” nyilvánítanak. 

A második világháború, majd az utána felálló új diktatórikus rendszer nem tette lehetővé a „magyarkodást”. A kommunista párt 1948 után minden civil szervezetet megszüntetett, illetve állami ellenőrzés alá vont. Így szűntek meg azok a több évtizedes hagyományú és tapasztalatú dalkörök, dalárdák, amelyek 1920 után szívügyüknek tartották azt, hogy a magyar dal a Kárpát-medence minden pontjára elhallatszódjon. Mindaz a repertoár, amelyben addig milliók hittek és bíztak, poros kottaként maradt meg eldugott padlásokon és poros levéltári dobozokban.

Presser Gábor, a magyar dal napjának újraálmodója 2015-ben (Fotó: Mohai Balázs)

A modern magyar dal napja

Sok-sok évtized után Presser Gáborban merült fel a gondolat, hogy meg kellene ünnepelni a magyar dalt egy külön erre az alkalomra szánt napon. Mindez már teljesen más alapokon nyugodott, mint a korábbi évtizedek elképzelései. Ha az országhatárok nem is, de sok minden más megváltozott itthon, többek között a zene társadalmi szerepe is. Új zenei műfajok jöttek létre, amelyek teljesen megváltoztatták a hazai zenei életet is. Az egykori nótakörök szerepét átvették a sok-sok decibellel dübörgő együttesek. Az angolszász pop-rock kultúra térnyerése a fesztiválokon, illetve a rádióadásokban sokakban megérlelte a gondolatot, hogy fontos lenne kifejezetten a magyar előadókat és dalokat támogatni, reflektorfénybe helyezni, legalább ezen a napon. 

Ne hallgassunk annyi külföldi szemetet, még akkor se, ha nagyon jók!

 – mondta Nagy Feró 2008-as fellépése előtt, aki azt is elárulta, hogy annak örülne, ha a rádiók és televíziók kínálata legalább hetven százalékban magyar előadóktól származna. 

 

A 2008-as nagy durranás 

2008-ban a Sziget fesztivál mínusz egyedik napjaként kezdődött meg a magyar dal napja, amely Presser Gábor ötlete alapján, Novák Péter előadóművész segítségével valósult meg a világhírű fesztivál infrastruktúrájának felhasználásával. Az elismert zenészek célja az volt, hogy ezen a nagyszabású koncerten a hazai nagyközönség és a szórakoztató zene képviselői együtt ünnepelhessenek. 

Ekkor többségében az elmúlt négy-öt évtized hazai beat, pop, rock dalai és előadók kapták meg a nagyszínpadot, a Beatricétől Keresztes Ildikóig. 

Az első évben több mint nyolcvan nagyszerű énekes és zenész bűvölte el a Hajógyári-sziget látogatóit. A nagyszabású, hétórás koncertmaratonon számos zenei műfaj képviselője lépett fel. A magyar dal napjára összeálló „Rock Allstar” nevű formációban olyan zenészek kaptak helyet, mint Török Ádám, Takáts Tamás vagy éppen Vikidál Gyula. Hasonló nagynevű, ideiglenes gárdával lépett fel az Omega Tribute Band is. Az első év sikere megmutatta a szervezőknek, hogy nagy igény mutatkozik az efféle zenei attrakciókra, valamint azt is, hogy nemcsak az ifjúság, hanem a felettük járó korosztály is szívesen jár szabadtéri koncertekre, fesztiválhelyszínekre, ha ott nekik megfelelő együttesek húzzák a talp alá valót.

Ha szeptember, akkor magyar dal napja

2009-től a magyar dal napja igyekezett elszakadni a Sziget fesztiváltól, és kialakult az azóta is szokásban lévő időpont, amely szerint minden szeptember második vasárnapján rendezik meg a magyar dal napját. Az esemény sajátossága lett az is, hogy aznap a dalok gyakorta másképpen szólalnak meg. A magyar könnyűzene különböző korosztályai mutatkoznak be, akár az elődök áthangszerelt slágereivel, illetve az ünnephez alakított egyedi zenekari renddel. A későbbi években a szervezők már nemcsak a Budapestre koncentráltak, hanem számos más nagyváros – többek között Debrecen, Miskolc, Kecskemét és Győr – biztosított egyidejűleg helyszínt a magyar dal napjának. 

Mert mindenütt jó együtt énekelni, táncolni a magyar dalokra.

2010-től minden fővároson kívüli település pályázhat a magyar dal fővárosa címre, amelyet a legegyedibb program megszervezője kaphat meg. A magyar dal napjának sikerességét jól mutatja, hogy 2012-ben az eseményt kétszer is megtartották. Elsőként az augusztusi Sziget fesztivál mínusz második napján, ősszel pedig a magyar dal napjának akkori fővárosában, Szombathelyen. 
A növekvő érdeklődés hatására Budapesten a különböző zenei műfajok képviselői külön-külön helyszínen léptek fel a Zeneakadémiától az egykori Zöld Pardonig. 

A különleges alkalom nagyszerű lehetőséget biztosított arra, hogy a különböző zenészek egy igen sokszínű közönség előtt mutatkozhassanak be, jobban megismerve egymást.

 Valamint arra is, hogy a magyar kultúra meghatározó zenei alkotásait újból elhangozzanak élőben. Az elmúlt tíz évben a magyar dal napján több kisebb, lokális eseményt tartanak. 

 

A magyar dal napja a Magyar Művészeti Akadémián

Idén szeptember 10-én Székesfehérváron, Nagyatádon és a Pesti Vigadóban is felcsendülnek magyar dalok. Az utóbbi nagyszabású rendezvényt a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) szervezi, amely 2016-ban csatlakozott a magyar dal napjához, ráirányítva a figyelmet a kortárs zene fontosságára. Vasárnap az MMA zeneművészeti tagozata Verslábak kortárs zenei köntösben címmel ad ünnepi koncertet a Pesti Vigadóban. A műsor betekintést enged a megzenésített versek birodalmába. A szervezők szerint a versek megzenésítője mindig abban bízik, hogy alkotása több lesz, mint önmagában a vers vagy a zene, egyfajta új minőség. Hogy ez megtörténik-e Kocsár Miklós és Tóth Árpád műveinek találkozásakor vagy Huszár Lajos zeneszerző Else Lasker-Schüler verseire írt dalaiban, az kiderül a vasárnap a MMA által tervezett programból. A koncerten Kristóf Réka és Bátori Éva énekel, zongorán kísér Virág Emese, valamint Szokody Anikó. Kovács Zoltán Scottish Ballads című művének bemutatóján, majd Hollós Máté angol dalokat idéző darabjában közreműködik Baráth Nóra angolkürtön. Nógrádi Pétertől a Boroveci táncok lesz hallható, közreműködik Tönköly József klarinéton.

Borítókép: A Kodály Zoltán iskola hangversenyterme Nyíregyházán (Fotó: Kelet-Magyarország/Pusztai Sándor)