– Mit hoznak otthonról? Mindketten az országhatárokon túli területeken nevelkedtek.
Galán Angéla: – Ákos a Vajdaságban nőtt fel, én meg Pozsonyban, de mindkettőnkre igaz, hogy gyerekként a magyar kultúrával való kapcsolódás egy fontos dolog volt. Járt nekünk az Új Szó és a Sme, a legnagyobb szlovák napilap, de gyakrabban néztük a magyar tévét, mint a szlovák műsorokat. Amikor pedig Budapestre jöttünk, az nagy esemény volt: megvásárolhattam a magyar ifjúsági lapokat, magazinokat, könyveket. Anyai nagyszüleim nem voltak értelmiségiek, de a II. világháború után, a reszlovakizáció éveiben, a nagymamám azt mondta: a nyelvünket és a hitünket nem adjuk. Ez az akkori világban egyértelmű állásfoglalás volt. Ma már sokkal hamarabb megtörténik az asszimiláció a határainkon. Nem tudom, hogy ma Magyarország egy szlovákiai fiatalnak tud-e annyira érdekes lenni, mint valaha nekem volt.
Zámborszki Ákos: – Mondhatom én is a saját példám alapján, hogy gyerekként a magyar könyvek, képregények és a magyar televízió műsorai sokat jelentettek nekünk. A 80-as, 90-es években Szegedről, Hódmezővásárhelyről hoztuk haza a magyar irodalmat. Ma a fiataloknak a nemzeti identitásukkal egyszerűen nincs idejük foglalkozni. Ott a világháló, ahonnan ömlenek az önmeghatározást irányító tartalmak, ez megnehezíti az identitáskeresést. A kérdés az, hogy mely kulturális értékek irányíthatják a fiatalokat az anyaország felé. Mert abból, amiket a forgatásokon tapasztaltunk a határon túli fiatalokkal való beszélgetések során, kiderült: nekik ma kevésbé vonzóak például a magyar filmek a külföldiekkel szemben.

– Amikor készítik a sorozat epizódjait, átgondolják, hogy ezt vajon milyen korosztály nézi majd? Kiknek készül?
Z. Ákos: – Ha valaki nyitott arra, hogy ezzel a témával foglalkozzon, akkor rá fog találni a Szomszédaink, a magyarok sorozatra. Jellemzően nem a legfiatalabbak nézik, de levetítették már gimnazistáknak is, és őket mondjuk érdekelte. Egyébként nagy megtiszteltetés számunkra, hogy több egyetemen tananyagnak számítanak a dokumentumsorozat darabjai, tehát sikerült olyan filmeket alkotnunk, amelyek objektíven mutatják be a határainkon élő kisebbség és a velük élő többségi társadalmak viszonyát. Ami a konkrét nézettségeket illeti, a szlovák részt majdnem félmillióan látták, ami egy dokumentumfilmnél elég komoly eredmény. Több százezren nézték meg a Szerbiáról és a Romániáról szóló részeket is.