A film alapjául az az írás szolgált, amelyet az egyébként mérnökvégzettségű szerző egy Madridból Budapestre tartó repülőút alkalmával kezdett el megalkotni. Ebben a műben gyermekein, unokáin keresztül valójában a felnövekvő generáció minden egyes tagját megszólítva, a madártávlatból megcsodált hazai táj által megihletve azokat az értékeket szeretné a jövőnek megőrizni és örökségül hagyományozni, amelyek az évszázadok során a történelem viharai közepette is összetartották a magyar nemzetet.
Az utódokhoz írt leveleim ecsetvonások. Olyan mozaikok az életemből, amelyek túlmutatnak rajtam. Milliók gondolkozásmódját tükrözik, és én mások helyett is papírra vetettem őket. Ezért mondjuk mi, alkotók a számos blokkból építkező filmünkről azt, hogy az a magyar ember imázsfilmje
– fejtette ki gondolatait lapunknak Mészáros László. Hozzátette: – Ha hagynánk, hogy elvesszen a hitünk, akkor nem lennének gyermekeink, ahogyan nyugaton gyakorlatilag már évtizedek óta nem születnek meg az új generációk. Ahol pedig nincsenek gyermekek, ott megszűnnek a hagyományos családok.
Márpedig a család a fundamentum: minden egészséges társadalomnak, nemzetnek a legfontosabb alkotóeleme. Ha a családi kisközösség élete, helyzete stabil, akkor van esélyünk arra, hogy a társadalom is működőképessé váljék, a nemzet pedig egészséges és életerős legyen.
Tehát ha nincsenek hagyományos családok, akkor megszűnik a nemzet is – fogalmazott a szerző, hangsúlyozva, hogy nemcsak ennek a műnek, de közéleti és alkotói tevékenységének nemzetszolgaként is ezek voltak a vezérlő elvei.
A Mészáros László által írt műben megfogalmazott üzenet megszólította és megihlette Pozsgai Zsoltot is, aki úgy fogalmazott, hogy mindez egy belső utazás egy hazáját szerető és alkotó ember gondolatvilágában. Az érdemes művész egy komplexebb – versekkel, tánccal és lenyűgöző látványvilággal kiegészülő –, még erősebb hatással, még több kifejezőerővel bíró, a nemzeti identitásunk mellett az emberi lélekről szóló film formájában közvetítette ezeket az örökségül hagyományozott üzeneteket.
A csodás, erős érzelmeket és kötődést kiváltó hazai táj szemlélése számos gondolatot kivált a filmben szereplőként is megjelenő íróból. Mit jelent a haza? A mindennapjainkat, mindazt, ami körülölel bennünket. Mit jelent magyarnak lenni, ki a magyar? Aki szívében annak érzi magát. Mi az, ami az országhatárokat is legyőzve életben tartja és összefogja a magyar nemzetet? A közös anyanyelvünk, és a páratlan kulturális értékeink, köztük népzenénk, néptáncaink, irodalmunk, képzőművészeti és építészeti kincseink.
Ilyen és ehhez hasonló égető kérdésekre keres és ad választ ez a film, amelynek alkotói és közreműködői együtt olyan örök értékeket őriznek és közvetítenek, amelyek nélkül nemcsak nemzeti identitásukat, hanem önmagunkat, emberi mivoltunkat is elveszítenénk.
A filmben látható, Kuri Ákos operatőr és vágó lencséjén keresztül megjelenő, lebilincselő szépségű Kárpát-medencei tájak már önmagukban is páratlan értéket képviselnek.
Mindezek érzelemkeltő ereje kiegészül azokkal a kiváló magyar költők – köztük Janus Pannonius, Ady Endre, Sík Sándor, Kányádi Sándor – által megírt versekkel és a narrációval, amelyek Kakasy Dóra, Kautzky Armand és Lux Ádám színművészek páratlanul kifejező előadásában hangzanak el. Az így elért hatás válik teljessé a Király Dávid és Suhaj Miklós által komponált zenékkel, illetve a Sebestyén Csaba koreográfus, balettművész, balettmester által megalkotott koreográfiákban, valamint a Tóth Nikolett által megálmodott táncjelenetben. A táncművésznek a balesete után ez az első alkotása. A koreográfiákat Sebestyén Csaba, Dienes Ildikó, Lugosi Fábián, Nagy Zorka és a Ladybird Stúdió növendékei adják elő. Az alkotók minél több helyszínen, minél több generációt szeretnének a jövőben megszólítani a most bemutatott filmmel.
Borítókép: A Kárpát-medence csodás tájai is megjelennek a filmben (Fotó: KuriMedia Horatio Film/Kuri Ákos)
