Bogárlét a nagyváradi Szigligeti Színházban

A nagyváradi Szigligeti Színház előadásai között friss színházi szellemiségű, járatlan utakon haladó, de közönségcsalogató produkciók is láthatók, mindemellett olykor meghökkentő bemutatókat is tartanak. A Franz Kafka Az átváltozás című elbeszélése nyomán készült Én, a féreg – Kafka-kabaré ezúttal fergeteges abszurd előadást kínál a közönségnek.

A nagyváradi teátrum közönsége értékeli az előadásokat. Forrás: Facebook/Nagyváradi Szigligeti Színház

A játékteret hosszanti irányban óriási lakásfal, ajtószerkezet osztja két részre: a színpad mélyén feltárul a konyha, a közönséghez közelebb eső rész pedig a nézőtérrel együtt Gregor szobája (díszlettervező: Szakács Ferenc). A többnyire hétköznapi ruhákban megjelenő családtagok (jelmeztervező: Bajkó Blanka Alíz) a játék során a közönséghez fordulnak, majd összeszámolják lábaikat, mintha sok kis – vagy egyetlen nagy? – Gregor ülne a székeken. A színlapon az is olvasható, hogy egy Néző nevű szereplő is feltűnik az előadásban, aki folyamatosan kommentálja az estét, kifejezi elégedetlenségét a látottakkal kapcsolatban: ez igazán botrány, hogy itt Nagyváradon már mindent megengednek maguknak a színházban! Hol az éteri tisztaságú, szépségesen nemes művészet? És így tovább. 
Az alkotók fricskája telibe talál. A hátam mögött négy tisztesen ősz hölgy foglalt helyet, elegáns kiskosztümben, még brossuk is volt, s talán nem olvasták el figyelmesen az ismertetőt, mert felültek a nézőtéri kellemetlenkedőnek, helyeselnek, bólogattak: 

Így is van, ahogy mondja. Már évek óta. Ki is mennek mindjárt, többet ide se jönnek...

A nézőtér majdnem lefordult a székekről a nevetéstől, de nem viháncolhattak sokáig, ugyanis a rendezés a következő negyedórára teljes sötétségbe burkolta a közönséget. Érdekes tapasztalat, hogy ki meddig bírja: van, aki figyelmesen fülel, más élvezi, hogy palira veszik, a harmadik a telefonját nyomkodja, a hölgykoszorú pedig döbbenetében elhallgat. Az előadást a színészek közös, önfeledt tánca zárja (zeneszerző: Trabalka Cecília). 
Természetesen a felszín alatt mély emberi drámák is meghúzódnak. Az apa lassacskán elfogadja fiát olyannak, amilyenné vált, az anya is átbillen az aggódás és a tenni akarás ólomsúlyú hegyfokán. Csak Gregor szerelme tart ki elejétől fogva imádottja mellett így is, úgy is, legyen akármilyen. Az előadást a kitűnő színészek koncentrált figyelme és a többségében befogadó, nyitott nézők partneri közössége teszi teljessé.

Borítókép: Jelenet az előadásból (Fotó: Vigh László Miklós)