A pincebogár valójában nem bogár, hanem egy rákokhoz közel álló rovar. Bár a nevében szerepel a pince szó, és tényleg gyakran előfordul ott, ennek oka egyszerű. A nedvességet és a magas páratartalmat keresi, és rajong az ott tárolt, nedvdús gyökerekért. A köznyelvben több, eltérő rovart is pincebogárnak hívnak. Ilyen például a foltos pinceászka (Qniscus asellus), a gyászbogárfélék közül pedig a halottbűzű bogár (Blaps mortisaga) és a közönséges bűzbogár (Blaps lethifera). Nem állítom, hogy ha a gyanútlan közönség az előbbi ismeretekkel felvértezve beül a nagyváradi Szigligeti Színház Én, a féreg – Kafka-kabaré című előadására, akkor kevésbé éri sokkhatás, mint egyébként. Azt viszont igen, hogy sosem árt, ha a színházlátogató utánanéz, kinek is tartják, minek is nevezik valójában, már csak az önidentitás felszabadító megélése okán is. Ízelt lábú önazonosság ez, mert hogy a nagyváradi előadás bogara, kedves néző, te vagy.
A Transilvania Színpadon és a nézőtéren – akárcsak Franz Kafka Az átváltozás című elbeszélésében – Gregor egy napon arra ébred, hogy bogárrá változott. Fáradt, gyenge, beteg: aggódik, hogy elkésik a munkából, de képtelen kibújni az ágyából. A családtagok nem értik, hogy mi történt vele, egyenként járulnak a gyengélkedő féreg szobájába, aggódnak, hogy mi lesz így velük, ha elapad a munkabér, miből fognak megélni. A történet végén – persze csak azután, hogy kiderül: Gregort immár pincebogárként munkahelyén is elismerik, sőt címlapra is fotózzák – már a családnak sem kellemetlen, hogy a kenyérkereső fiatalember kissé másként él majd a jövőben, mint ők.
A nagyváradi Szigligeti Színház az elmúlt években számos kitűnő előadást vitt színre. Elég, ha csak a Botos Bálint rendezte Szép Ernő: Lila ákác, a Tóth Tünde által jegyzett A tigris vagy éppen a Novák Eszter nevével fémjelzett Csiky Gergely: Buborékok című produkciókra gondolunk.
A friss színházi szellemiségű, járatlan utakon haladó és a közönségcsalogató darabok mellett olykor meghökkentő bemutatókat tartó társulat ezúttal fergeteges abszurd kabarét kínál. Kárpáti Péter drámaíró darabja görbe tükröt tart a közönség elé, Kovács D. Dániel rendezése pedig kiforgatja önmagukból a saját maga által lefektetett színházi formákat is.
