Meghalt Sinéad O’Connor, a hipnotikus hangú énekesnő, aki szándékosan ment szembe a mainstreammel

A haját is ezért borotválta le. Sinéad O’Connor ötvenhat évesen hunyt el.

Sinead O'Connor performs live at Campus Industry Music in Parma, Italy, on January 18 2020. (Photo by Mairo Cinquetti/NurPhoto) (Photo by Mairo Cinquetti / NurPhoto / NurPhoto via AFP) Fotó: NurPhoto via AFP

Sinéad élete végéig nonkonformista volt, aki azért borotválta le a haját, hogy a lemezkiadója ellen tüntessen, ugyanis nem a szépségével vagy a nőiességével, hanem hangjával és teljesítményével akarta kivívni mások elismerését. Politikai véleményformálása, valamint zaklatott magánélete azonban gyakran háttérbe szorította zenéjét. 

Összeveszett Frank Sinatrával, és azzal vádolta Prince-t, hogy megfenyegette őt. 1989-ben arról beszélt, hogy támogatja az Ír Köztársasági Hadsereget, amit egy évvel később aztán visszavont. Nagyjából ugyanebben az időben úgy döntött, nem megy el a Grammy-átadóra, mondván, hogy az túlságosan elüzletiesedett.

A kilencvenes években új, spirituális útra indult. Az énekesnőt az 1990-es évek végén pappá szentelték egy a Vatikántól független keresztény csoportban, az ír ortodox katolikus és apostoli egyházban. Akkoriban sokan azt gondolták, hogy ez is valamilyen extravagáns kezdeményezés ám néhány év múlva kiderült, a popsztár nagyon is komolyan gondolja vallásos elkötelezettségét: 2018-ban az a megdöbbentő hír járta be a világot, hogy áttért az iszlám hitre és nevét Shuhada’ Sadaqatra változtatta.
A következő évben – hosszú hallgatás után – elfogadta az ír televízió egy beszélgetős műsorának meghívását és őszintén beszélt új vallásos meggyőződéséről. 

Csak a második fejezetet olvastam el a Koránból, és rájöttem: Itthon vagyok

 – magyarázta az énekesnő. Úgy fogalmazott, hogy aki komolyan tanulmányozza a Koránt, hamarosan ráébred, hogy egész életében muszlim volt, de nem vette észre. „Ez történt velem” – tette hozzá.
„52 éves vagyok – folytatta –, és egy egészen más Írországban nőttem fel, mint a mostani. Vallásilag nagyon deprimált ország volt. Elkezdtem tanulmányozni a különböző vallások szentírásait, megpróbálva megtalálni az igazságot Istenről… Soha nem gondoltam volna, hogy csatlakozom valamelyik valláshoz, de a végsőkig elutasítottam az iszlámot, mert nagyon sok előítéletem volt vele kapcsolatban. De aztán, amikor elkezdtem olvasni, és csak a Korán második fejezetét olvastam el, elfogott az az érzés: Istenem, otthon vagyok!”

A beszélgetés során a hidzsábról is nyilatkozott, melyben áttérése óta gyakran felbukkant. Az interjút is tradicionális mohamedán viseletben adta. 
– Ha úgy érzem, hordom – mondta. – Nincs erre vonatkozó szabály. Az iszlám szufi irányzatához tartozom, ahol koromban nem kötelező a hidzsáb viselése… Azért hordom, mert szeretem. Számomra a hidzsáb ugyanazt, mint amikor a feszületet hordtam, azt jelenti, hogy muszlimként azonosítom magam, egy család tagja vagyok.
Hosszú spirituális útkeresésének egészét úgy kommentálta, hogy az iszlámra való áttérés „minden intelligens teológus utazásának természetes lezárása.” 
„Minden szentírás-tanulmányozás az iszlámhoz vezet. Ez minden más szentírást feleslegessé tesz” – mondta akkor.
Legközelebb 2022 januárjában került a sajtó érdeklődésének előterébe, amikor négy gyermekének egyike, 17 éves fia, Shane öngyilkos lett.
Az elkeseredett édesanya több bejegyzést tett közzé akkor a közösségi médiában élesen bírálva a Tusla gyermek- és családügynökséget és az ír hatóságokat is, akik meglátása szerint mind kudarcot vallottak a tragédiával összefüggésben, hozzátéve, akárcsak ő maga. Az előzményekhez tartozik, hogy Daily Mail felfedezte, hogy a fiatalember már öngyilkossága előtt részletesen eltervezte a saját temetését. A fiút állítólag annak ellenére bocsátották el a Gyermek és Serdülő Mentális Egészségügyi Szolgálattól (CAMHS) a tragédia előtt egy hónappal, hogy egyértelmű jelei voltak öngyilkossági szándékának.

Sinéad O’Connor Twitteren arról írt, hogy elveszettnek érzi magát fia öngyilkossága óta
Fotó: Twitter/Sinead O’Connor

Sinéad O’Connor egyébként maga is kísérelt meg öngyilkosságot. 2015-ben búcsúlevelet is írt hozzátartozóinak. Igaz a kísérlet még csak komoly következményekkel sem járt, tükrözte az asszony rendkívüli bizonytalanságát. Az eset után orvosi kezelés alá vonták, bipoláris zavarral és összetett poszttraumás stressz-rendellenességgel diagnosztizálták. 2016-os eltűnésének idején a rendőrök nem zárták ki, hogy ismét öngyilkosságot kísérelt meg.

A zaklatott életút mögött gyermekkorából eredő problémák lappanghattak. 

Amint azt Sinéad O’Connor maga mondta, kislányként az anyja által elkövetett fizikai és szexuális bántalmazásokat szenvedett el. Miután rövid ideig apjával élt, 15 éves korában egy fiatal bűnelkövetők otthonába küldték, mert többször is lopáson kapták. Bár itt már nem kellett tartania a testi bántalmazástól, a tinédzser megszenvedte a családjától való elszakadást, illetve azt a lelki terrort, és sokszor indokolatlanul szigorú büntetéseket, aminek otthon ki volt téve. Ugyanakkor innen indult karrierje is, hiszen az otthon egyik apácája ismerte fel tehetségét, vett neki gitárt, és adta meg a kellő lökést a zenetanuláshoz. Egy újsághirdetésen keresztül ismerkedett meg Colm Farrellyvel († 55), akivel megalapították a Ton Ton Macoute bandát, amelynek hangzásvilágát Farrelly boszorkányság, miszticizmus és világzene iránti érdeklődése ihlette. 
A nyolcvanas évek derekán a divatos zenekart pozitívan fogadták, de a siker és a hírnév ellenére démonai soha nem engedték el Sinéad O’Connort. 
 

Borítókép: Sinéad O’Connor (Fotó: AFP/NurPhoto/Mairo Cinquetti)