Az Operaház különleges, a nagyközönség elől elzárt helyszínén, a Királylépcsőnél várakozó vendégekhez csatlakozó Papagenót nagy bánat érte: eltűnt imádott Papagenája. A lányt kutatva a csodás épület szinte minden zegzugát végigjártuk.
Felsétáltunk egyebek mellett a nevezetes lépcsőn, amelyen egykor maga Ferenc József császár és Sisi közelítette meg a nekik fenntartott páholyt. Papagenát keresve nemcsak ebbe a páholyba, de egyebek mellett a jelmeztárba, a zsinórpadlásra, egy próba- és egy táncterembe, illetve még sok-sok izgalmas, kulisszák mögötti helyszínekre is bepillanthattunk. Papageno – bármennyire aggódott kedvese miatt – egy pillanatra sem veszítette el humorát, ráadásul számos izgalmas részletet is elárult egy-egy helyszín történetéről, az ott található tárgyakról és az ott zajló, a közönség számára ritkán látható történésekről. Utunk során találkozhattunk számos operaszereplővel – köztük az Éj királynőjével, Rigolettóval, Tatjánával, Cherubinóval, sőt magával a démoni Mefisztóval is.
Az Operaház kiváló énekeseinek előadásában sok-sok operaária és duett is felcsendült. Emellett megismerhettünk számos izgalmas eszközt, megtekinthettünk díszletelemeket, kellékeket, jelmezeket, egy gyakorlóterembe is bepillanthattunk, ahol az egyik művész egy korrepetitor kíséretével Carmen Habaneráját énekelte éppen. Egy izgalmas, különleges világ kapui tárultak ki előttünk.
A túránk rendkívüli felkészültséggel bíró vezetője, Papageno, azaz Mona Dániel zenetörténész kiváló humorával és könnyed stílusával pillanatok alatt megtalálta a hangot kicsikkel, szülőkkel és nagyszülőkkel egyaránt. A túrával kapcsolatban lapunknak elárulta: nagyon szemléletes visszajelzés az, hogy év végéig az összes alkalom telt házas.
– A zene és a móka mellett a gyönyörű épület is csábítja a közönséget, az érdeklődők olyan helyekre is betekinthetnek, ahová a hagyományos Operatúrán nem lenne lehetőség. Ezt egészíti ki a megelevenedő, izgalmas mesevilág, amelyen kiváló humorral és kommunikációs készséggel megáldott vezetőnk Papagenóként kalauzolt minket végig. Emellett feladatot is kaptunk: a kalandos, közel másfél órás utunk során megismert szereplőket, tárgyakat egy feladatlapon össze is kellett párosítanunk egymással, ami még izgalmasabbá tette a kalandot.
Nagyon lényeges, hogy nem lehet kompromisszum a zene minőségében. Itt is a legjobb énekesek vannak, ahogy a többi programunkban is a legjobb zenészek működnek közre. A másik fontos cél, hogy a közönséget minél több élménnyel lekössük. A zene mellé vizuális élményeket is nyújtunk, betekintést engedünk a színpadtechnikába, a díszletek közé. Láthatják azt is, mennyi ember precíz, kitartó és összehangolt munkájára van szükség egy előadás létrejöttéhez
– fejtette ki lapunknak a zenetörténész, aki a Magyar Állami Operaház egy másik, általa vezetett programjáról, az O/Encia Mona Danival című sorozatról is mesélt nekünk. Ennek közönsége ebben az évadban szintén a háttérszakmák titkait és a háttérben zajló folyamatokat ismerheti meg az Opera háttérbázisának számító Eiffel Műhelyházban.
– Immár a harmadik évadnál tartunk. Az első évadban az operával mint összművészeti műfajjal foglalkoztunk: a zenével, a díszlettel, a jelmezzel, a rendezéssel, a zenekarral. Minden irányból megvizsgáltuk az előadásokat. A második évben az éppen repertoáron futó előadásokból tartottam egy kis beavatót a gyerekeknek, akik – ha kedvük támadt hozzá – az így kapott kis ízelítő után akár az igazi előadásra is elmehettek.
Az idei évadban – ami szerintem az eddigi legizgalmasabb évad – az opera- és balettprodukciók láthatatlan hőseit mutatom be. Megismerhetik, sőt egy kicsit ki is próbálhatják például a súgó, az öltöztető, az ügyelő, a fodrász, a sminkes, a kellékes, a díszletfestő vagy a korrepetitor feladatait. Amióta az Operában dolgozom, ámulattal figyelem a munkájukat. Amíg nem látjuk, nem is sejtjük, hogy hány ember van, aki szó szerint láthatatlan a nézők szeme előtt, miközben nélkülözhetetlen egy-egy produkció megszületéséhez. És szerencsére mindig találok olyan kollégát az adott tárból, aki szívesen mesél a munkájáról – emelte ki Mona Dániel, felhíva a figyelmünket arra is, hogy ezek az alkalmak ugyanakkor rendkívül interaktívak.
– Egyrészt a gyerekek irányíthatják az eseményeket, másrészt próbára tehetik magukat az adott területen. A kellékes munkáját bemutató alkalmon például egy gyors változást csináltunk a gyerekekkel: lemértük az időt, kiderült, hogy gyorsabbnak kell lenni. Megbeszélték, hogyan lehetne, együtt kidolgoztak egy stratégiát. Megtanulták, hogyan kell négyen-öten-hatan együtt dolgozni: megbeszélték, ki viszi az asztalt, ki viszi a széket, mi hova kerüljön. Mindez ráadásul sötétben.
A következő, február 3-i alkalom a sminkesek és fodrászok napi munkájába enged majd betekintést. Itt is számos izgalmas feladat és a fodrász-, illetve sminkeszközökkel való játékos ismerkedési lehetőség várja majd a gyerekeket, miközben népszerű operákból hallhatunk részleteket az Opera művészeinek előadásában
– hívta fel figyelmünket a zenetörténész, aki 2016-ban csatlakozott a Magyar Állami Operaház csapatához.
– Az opera összművészetiségének óriási vonzereje van. Ha túllépünk az ősrégi és egyébként igazságtalan sztereotípián, miszerint az opera azt jelentené, hogy nagydarab énekesek elviselhetetlen vibrátóval „kornyikálnak” órákon át, és meglátjuk azt, hogy ez közel sem csak erről szól, hanem ott a látvány, a technológia és az a sok ember, aki azért sürög-forog, hogy ez a varázslat megszülethessen, betekintünk a kulisszák mögé vagy felmegyünk a színpadra, ott hirtelen egy kisebb sokkot kapunk mindezt megtapasztalva. Mielőtt idejöttem volna az Operához, írtam operakritikákat, és imádtam, hogy nemcsak a zenéről beszélhettem, de írhattam a látványról, a színészi játékról és mindarról, amitől ez az összművészeti műfaj teljes, kerek egésszé válik – osztotta meg érzéseit és gondolatait lapunkkal Mona Dániel zenetörténész.
Borítókép: Papageno egy kalandos és különleges világot mutatott be a túra közönségének (Fotó: Jónás Jácint)
