– Az utóbbi időben sokat tartózkodott Amerikában. Milyen érzés az ottani magyar közösségnek játszani?
– Már évek óta együtt emlékezünk a magyar közösségek tagjaival az ’56-os forradalom résztvevőire, akik vállalták a hősi halált és az emigrációt a szabadságért. Sokan közülük az Egyesült Államokba és Kanadába menekültek és a semmiből kezdtek új életet. Magyarok maradtak még sok ezer kilométeres távolságból is. Őrizték a nyelvet, a kultúránkat és figyelemmel kísérték hazánk sorsának alakulását. Amikor az Egyesült Államokban játszom, akkor személyesen is megtapasztalhatom, hogy mennyire fontos a tengeren túli magyar közösségnek a történelmünk, a múltunk és Magyarország.
Ha amerikai magyar közönségnek játszom, mindig el szoktam mondani, hogy jó érzés közöttük megélni a magyarságot, mert megerősít a magyarok tisztelete, szeretete, identitása és mindez erőt ad, hogy még nagyobb odaadással védjük a szabadságunkat, a békét és harcoljunk az elnyomás és a zsarnokság ellen.
Láthatjuk: lázong, forrong a világ – nagy szükség van a hitre, a reményre és a szeretetre, hogy a háború véres borzalmai véget érjenek. Ukrajnában honfitársaink, Izraelben testvéreink élete van veszélyben. Az imák hangjait most még elnyomja a fegyverek robaja, de hinnünk kell abban, hogy hamarosan eljön a megbékülés ideje. Hiszek abban, hogy a békét nem fegyverekkel, tankokkal, hanem párbeszéddel lehet elérni. Hazánk vezetői, élén a miniszterelnökünkkel, a béke nagykövetei. Békemissziós tárgyalásaiknak és közvetítésünknek is köszönhető, hogy a helyzet eddig nem eszkalálódott és reményeink szerint nem is fog. A földön egy ember sem akarhat újabb világégést.
A második világháború rémtetteit, borzalmait nem feledjük, és a történelem nem ismételheti meg önmagát. Éppen ezért kötelességünk támogatni mindazokat, akik a békét, a megnyugvást akarják, akik kizárólag az emberi élet megmentését tartják szem előtt.
– Más típusú kulturális eseményen is részt szokott venni az Egyesült Államokban? Nemrég arról kaptunk hírt, hogy Donald Trump is a lelkes közönséghez tartozott.
– Mivel a fiam már harmadik éve kint tanul a Juilliard Schoolban, így miatta is sokat tartózkodom kint. Támogatom a tanulmányaiban és a kinti életében. De persze szakmai körökben is már jól ismernek engem, hiszen számos nívós színpadon megfordultam már, mint például a New York-i Carnegie Hall, a Lincoln Center, a Los Angeles-i Walt Disney Concert Hall, az Oscar-díj átadásoknak is otthont adó hollywoodi Dolby Theatre, vagy Washington-ban a Strathmore Music Center. Legutóbb december New Yorkban adtam koncertet, amin Donald Trump, Amerika 45. elnöke is jelen volt. Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy nem csak állva tapsolt nekem, hanem személyes üzenetet is küldött a magyaroknak. Arról beszélt, hogy Orbán Viktor nagyon jó barátja, Magyarország pedig nagyszerű hely és fantasztikusak a magyar emberek.
Hálás vagyok, hogy ilyen sok helyen és sok embernek játszhattam már, viszont minél több helyen járok a világban, annál inkább úgy érzem, hogy hálás lehetek azért, hogy Magyarországon élek, mert hazatérve mindig megállapítom, hogy az egyik legszebb, legbiztonságosabb, legélhetőbb ország a miénk.
– A tavalyi Budapesti újévi koncerten a béke üzenetét fogalmazta meg.
– Amikor egy évvel ezelőtt az Aréna színpadán álltam, azt kívántam, hogy a 2023-as év hozza el a szeretetteljes békét és a valódi összefogást, amelyre nemcsak hazánknak, Magyarországnak, hanem egész Európánk és a Világnak is nagy szüksége van! Kértem, hogy minden ember találjon megnyugvást, töltse be a szívét a szeretet, és a fegyverek örökre némuljanak el! De ez sajnos nem történt meg, továbbra is folytatódnak a véres összecsapások.
Ezért, az idei újévköszöntőn azt mondtam, ha most egyetlen kívánságom lehetne azt kérném, hogy legyen végre béke a Földön és szeressék egymást az emberek! A gondoskodás felelőssége vallástól független. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk egymás védelmében!
– A béke üzenete mellett egyéb fontos társadalmi kérdésekben is határozott álláspontja van.
– Közéleti szerepvállalásom során mindig kiálltam a rasszizmus és antiszemitizmus ellen. Bárhol járok a világban, szót emelek a diszkrimináció és az erőszak minden formája ellen. Mi, magyarok nem teszünk különbséget sem faji, sem vallási alapon és elutasítjuk a megkülönböztetés minden formáját.
– Ha jól tudom, szerény körülmények között nőtt fel. Innen fakad a humanisztikus hozzáállás?
– Valóban szerény körülmények között nőttem fel, de büszkén vállalom ezt az időszakot is. Zenész dinasztiából származom, édesapám is zenész. Amikor kisgyermek voltam, apukámnak egyetlen tanácsa volt:
kisfiam, becsületesen élj és szorgalmasan tanulj, mert akkor egyenlő eséllyel indulhatsz az életben.
A zene mellett ő komoly fizikai munkát végzett azért, hogy a tandíjaimat és különóráimat ki tudja fizetni. Ezt soha nem fogom elfelejteni, és nagyon hálás vagyok neki ezért. Gyerekkoromban a szolnoki zeneiskolába felvételiztem – de nem volt már hely. A hegedűtanárnak viszont nagyon tetszett, ahogy játszottam. Ő azt mondta, hogy ragaszkodik hozzám és felvesz akkor, ha magánórákra járok hozzá. Mivel az édesapja református lelkész volt, így a helyi templomban tudott tanítani. A hajnali buszról leszállva a templomba mentünk, ahol a tanárom fél hattól fél nyolcig adott órákat.
Az oltár előtt gyakoroltunk, a kedvemért a téli hidegben kis villanyradiátort állított be, hogy megmelegítsem a kezem, mert a hidegtől reszketve érkeztem hozzá. A nagykabátot nem vettem le, de a kesztyűt muszáj volt. Skálázással, ujjgyakorlatokkal lassan engedtek fel elgémberedett ujjaim.
De vállaltam a hajnali tanulást, mert a hegedűtanárom remek pedagógus volt. Nem sokon múlt, hogy feladjam, de kitartottam. A családom adott nekem erőt, hogy folytassam, illetve az az elhatározás, hogy a szüleimnek segíthessek. Tizenkét évesen felvételiztem a Rajkó Zenekarhoz, akikkel később bejártam a világot. A karmester hamar kinevezett a gyerekzenekar főprímásává – erre a legtöbbeknek éveket kellett várni. Kollégista voltam ebben az időben és minden szabadidőmet gyakorlással töltöttem, az estéket, éjszakákat is, hiszen nem a tehetség tud utat törni magának, hanem a szorgalom és a kitartás.
Már gyermekkoromban megígértem Istennek, mivel hívő keresztény ember vagyok: ha egyszer kitörünk a szegénységből, akkor én miden erőmmel azon leszek, hogy segítsem a rászorulókat.
– Ebben az ígéretben gyökerezik a templomi koncertsorozat ötlete is?
– Nagy büszkeség számomra, hogy immár harmadik alkalommal teljesítettük a 100 templomi jótékonysági koncertsorozatunkat. Missziónk ökumenikus, éppen ezért játszottunk már katolikus, református, evangélikus templomokban és zsinagógákban is. A templom kapuja – hitünk szerint - mindenki előtt nyitva áll, bárki beléphet rajta.
Hiszem, hogy a templomok atmoszférája erőt, hitet, reményt ad az embereknek. Ott mindig feltöltődik a lelkünk, melyben a zene - mint a Jóisten csodálatos adománya - a segítségünkre van. Mivel hívő ember vagyok és sokat jelent nekem Isten közelsége, ezt én is tapasztalom.
Ennek van egy olyan hatása, hogy az emberek fogékonyabbak az önzetlen cselekedetekre is. A 100 Templomi Jótékonysági Koncertsorozatot azért indítottuk el, hogy segítséget nyújtsunk a beteg vagy tehetséges gyerekeknek, kórházaknak, iskoláknak, szépkorúaknak és sokszor egy-egy templom felújításáért is megszólalt a hegedűm.
Most már a háromszázadik koncerten is túl vagyunk.
Szerte a világban, már számos helyen volt templomi koncertem. Büszkeség számunka, hogy nagyon gyorsan elkelnek a jegyek – ilyenkor a teljes jegybevételt felajánljuk jótékony célra. Fontos megjegyezni, hogy ez sosem alapítványon keresztül történik, hanem közvetlenül a rászorulókhoz jut el a pénzösszeg. Ez azért nagyon lényeges, mert
jártunk már úgy, hogy a közvetítő szervezet elcsalta a befolyó összeget. Nagy tanulság volt ez, sajnos szomorú, hogy számtalan példát tudnék felhozni.
Azóta mindent magunk kontrolálunk: a koncertek meghirdetése után pályázni lehet és egy kuratórium dönt arról, hogy melyek azok az ügyek, amelyek mellé leginkább oda kell állni. A bevételt rögtön a koncert végén átadjuk, ebből a szervezői díjak nem jönnek le, tehát itt teljes bevételről beszélünk. Mindezen felül gyakran szoktam magánadományt is adni a családoknak, ha azt látom, hogy az adott ügyben kell még segítség, vagy esetleg ki kell egészíteni a befolyó adományt. A 100 templomi koncert misszióját tavaly is teljesítettük, több 100 millió forint értékben nyújtottunk támogatást a rászoruló embertársainknak.
Azt is fontos megjegyezni azonban, hogy a missziót a magyar kormány támogatásával lehet kivitelezni, hiszen a szimfonikus és kamarazenekarok mellett nemzetközi hírű és Kossuth-díjas művészek jönnek velem fellépni, akiknek a honoráriumukat természetesen illik rendezni.
–Az újévi koncerten bejelentette az 50 év – 50 koncert projektjét. Ez pontosan milyen vállalást takar?
– Ez a projekt ötven nagy gálakoncertet foglal magába, amelyet május 18-án az MVM Dómban tartott nagyszabású esemény koronázza meg. Itt az újévihez hasonló módon dupla koncertet tervezek. Maga a modell már bevált az Aréna-koncertek során. Számomra nagyon fontos, hogy ilyen módon adhatok valamit a rendvédelmi szervek, az egészségügyi és pedagógiai dolgozók számára, és hálás vagyok Pintér Sándor belügyminiszter úrnak azért, hogy a kezdeményezés mellé állt.
A koncertet Amerika legnagyobb televíziós társasága, a PBS fogja közvetíteni, erről már tárgyalások folynak. Az MTVA pedig egy nagy dokumetumfilmet fog készíteni az ötven állomásos koncertsorozatról, ami majd a Duna televízión kerül bemutatásra.
Ezen kívül elmegyünk Magyarország számos nagyvárosába és sok kisebb településére is, hogy a magyar zenei kultúrát népszerűsítsük és egyben a koncert bevételéből segítséget nyújtsunk, elsősorban beteg gyermekeknek és kórházaknak. Ezen kívül meghívást kaptam számos városba és országba is: Új-Zélandra, Kínába, Japánba, Dél-Koreába, Izraelbe, és Európa számos fővárosába. Mindenhol a magyar zenét és kultúrát népszerűsítjük: Bartók, Kodály, Liszt nem maradhat ki a repertoárból.
Borítókép: Mága Zoltán (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
