Michelangelo di Lodovico Buonarroti Simoni 1475. március 6-án született a toscanai Capresében. Anyja betegsége miatt egész kiskorától egy kőfaragó családjával élt, ezért mondogatta később, hogy az anyatejjel szívta magába a kalapács és a véső használatát. Iskoláit Firenzében, Itália akkori kulturális központjában végezte, de tanulás helyett inkább a festményeket másolgatta és a művészek társaságát kereste. Tizenhárom évesen lett Domenico Ghirlandaio festőműhelyében tanuló, egy évvel később mestere – mivel már nem volt mit tanulnia – beajánlotta Lorenzo de Medici fejedelem udvarába, a humanista akadémiára. Egy itteni torzsalkodásban tört el az orra, testi hibája minden arcképén látható.
Firenzében 1494-ben a fanatikus, a művészetet világi hívságnak tartó Girolamo Savonarola vette át a vezetést, így Michelangelónak megbízások híján távoznia kellett.
1496-ban érkezett Rómába, ahol kifaragta első nagy szobrát, a Bacchust, ennek sikere nyomán bízták meg 1498-ban a Pietà elkészítésével.
Az ölében halott fiát tartó Madonna ma a Szent Péter-székesegyházban látható, 1973-as megrongálása óta üveg mögött. 1499-ben visszatért Firenzébe, s megalkotta talán legismertebb szobrát, a Dávidot, amelyet a firenzei dóm építéséhez vágott, évtizedek óta használatlanul heverő egyetlen óriási carrarai márványtömbből faragott ki. A klasszikus formákat életszerű aszimmetriával gazdagító alak a reneszánsz embereszmény megtestesítője.
Az öt tonna súlyú, 5,17 méter magas szobor ma a Galleria dell’Accademia múzeum erre a célra készült termében, másolata a firenzei Palazzo Vecchio előtt áll.
Firenze vezetése 1504-ben őt és az általa soha nem kedvelt vetélytársát, Leonardo da Vincit bízta meg a Palazzo Vecchio nagytermébe szánt freskókkal, de egyik munka sem készült el, csak a vázlatok maradtak fenn. Michelangelo hírneve egyre nőtt, így a művészetpártoló II. Gyula pápa Rómába hívta, hogy készítse el az egyházfő síremlékét. A monumentális, 40 alakos kompozícióra szánt összeget és a szobrok számát a Szent Péter-bazilika építése és a folyamatos háborúk miatt pénzszűkével küszködő pápa folyamatosan csökkentette és végül ki sem fizette, a művész pedig sértődötten otthagyta az Örök Várost.
A pápának sikerült visszaédesgetnie és mintegy kárpótlásul megbízást adott a Sixtus-kápolna kifestésére. Michelangelo sokáig húzódozott, mondván, hogy ő nem festő, hanem szobrász, de végül elvállalta a méretét és műfaját illetően is hatalmas kihívást jelentő munkát.
A nehéz természetű zseni segítséget nem tűrt meg maga körül, a munka nagyját egyedül végezte a födém alatt görnyedezve, szinte vázlatok nélkül. Az 1508 és 1512 között készült 540 négyzetméteres monumentális alkotás (a világ legnagyobb egybefüggő freskója) a teremtés és az özönvíz mellett a biblia prófétáit és a görög szibillákat is ábrázolja, szenvedélyes és kifejező alakjai az alkotás kínjait is tükrözik. A maga korában újszerű látszólagos márványdíszítés mellett különböző pózok, átfedések segítségével érzékelteti a teret. Michelangelo 1533 és 1541 között elkészítette a kápolna 13 méter magas lenyűgöző oltárfestményét, Az utolsó ítéletet is, az öreg és magányos művész ellenfeleit is ráfestette, önmagát lenyúzott bőrével ábrázolta.
