– Az önazonosság volt a kulcs a korábbi generáció zenészeinél is. Ehhez képest a mai világ és persze a képzés is az átfogóbb képességekre épít, hogy egyszerre akár menedzselje is magát valaki. Hogy fér mindez össze?
– Ha megnézzük a hatalmas neveket, Jim Morrison, Janis Joplin vagy akár Jimi Hendrix: az az időszak nem mérhető össze a mostanival, mert máshogy lehetett hatni, érvényesülni. A ma fiataljainak elképesztő zajon kell átjutniuk, és nem engedhetik meg maguknak, hogy ne legyenek erőteljesen jelen az online térben. Ehhez pedig a zenész egyszerre lesz a tartalomgyártó, a fotós, a videóvágó, a szervező. Azt a mentalitást továbbadni, hogy a benned lévő potenciált juttassa kifejezésre, és ne a körülmények határozzák meg a zenészt. A megfelelési kényszer eredménye ugyanis a csonkolódás. Ha viszont a rendelkezésre álló eszközöket jól használod, kitartó vagy, akkor sikereket érhetsz el. A Petőfi Kulturális Ügynökség tevékenységeit is összehangoljuk a képzéssel, ez kiegészül az oktatási programokkal, tehetséggondozással, ezáltal egy nagyon erős pluszt is hozzá tudunk tenni a képzés víziójához.
– A közösségépítés is fontos szerepet játszik?
– Nekem régóta vágyam volt, hogy a különböző művészeti intézményekben tanuló tehetséges tanulókat összehozzuk, és olyan projekteket adjunk nekik, ahol egymást, egymás művészetét is megismerik. Azt remélem, ha egymásra találnak, akkor egészen elképesztő dolgok fognak majd születni. Mindezt szeretnénk megadni a mindenkori diákjainknak, s ez nem ér véget a képzés hat félévével. Az a közösség, ami itt alakul, ezek a kapcsolatok, nagyon finom kelmévé tudnak válni, ami szép lassan körbe tudja ölelni a társadalmunkat, és tud nekünk adni egy olyan biztonságos közeget, amely mindennap hozzátesz az életünkhöz.
Borítókép: Póka Vanessza (Fotó: Bach Máté)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!