J. Robert Oppenheimer 1904-ben született New Yorkban, tehetős bevándorló szülők gyermekeként. Briliáns elméje már fiatalon megmutatkozott, a Harvard Egyetemen kémiából, majd a Göttingeni Egyetemen fizikából szerzett diplomát. Kutatásaival forradalmi eredményeket ért el a kvantummechanika és a magfizika területén, amire az amerikai hadsereg is felfigyelt. Az Egyesült Államok a második világháború idején a náci Németország atomfegyver-programjának megelőzése érdekében Oppenheimert bízta meg a Manhattan terv felügyelésével. A háború végül Hirosima és Nagaszaki bombázásával ért véget, ami az első – és máig egyetlen – háborús alkalmazása volt a nukleáris fegyvereknek. Az atombomba megalkotásának történetét tavaly Christopher Nolan vitte vászonra Kai Bird és Martin J. Sherwin Amerikai Prométheusz című életrajzi könyve alapján.
Robert Oppenheimer: Az atombomba atyja és a tudomány lelkiismerete
Oppenheimert tudományos zsenije és vezetői képességei miatt már 1942-ben kinevezték a Manhattan-projekt élére. A fizikus Los Alamosban összegyűjtötte a kor legkiválóbb fizikusait, és irányításával 1945-re sikerült kifejleszteniük az első atombombát. Az Oppenheimer által vezetett Trinity teszt robbantásával örökké beírta nevét a történelembe, így ő lett az „atombomba atyja”.
Christopher Nolan életrajzi filmje ezt a kétes örökséget boncolgatja a fizikus ellentmondásos személyiségén keresztül. Oppenheimer egyszerre volt hazája feltétlen híve és a náci Németország megszállott ellensége, de a kommunista kapcsolatai miatt egyben gyanús elem is az amerikai nemzetbiztonság számára. Mert mi is az atombomba valójában: egy kipusztulással fenyegető világkatasztrófa első láncszeme, vagy a béke egyetlen biztosítéka?
Én lettem a halál, világok pusztítója.
Az atombomba kifejlesztése mellett és ellen egyaránt komoly érvek sorakoznak, Nolan filmje ezeket járja körbe mérnöki pontossággal, de a választ meghagyja a nézőknek. Az emberi tényezőket is számításba véve azonban valószínűleg a legtöbben hasonló következtetésre jutunk, mint maga Oppenheimer. A tudós nem csapán tudományos megszállottságból vett részt a Manhatten-projektben, hanem a háborút is meg akarta nyerni az Antant országainak – ami sikerült is.
Oppenheimer Hollywoodban
Christopher Nolan az Oppenheimerben egymásra reflektáltatva osztja fel a történet idősíkjait, az idő témája más tekintetben a rendező életművének visszatérő témája (lásd Eredet, Csillagok között, Tenet). Az egyik szál a 40-es években játszódik, és az atombomba kifejlesztését követi végig a kezdetektől, érintve a felvetődő összetett morális kérdéseket, míg utóbbi egy bő évtizeddel később veszi fel a fonalat, és sokkal inkább szól a fizikus felelősségének boncolgatásáról, mint a kommunizmushoz fűződő kapcsolatairól.
Az ötvenes évek elején a hidegháború árnyékában ugyanis a mccarthyzmus elérte őt is: korábbi kommunista kapcsolatai miatt politikai megbízhatóságát megkérdőjelezték, és biztonsági engedélyét visszavonták. Ez a tudományos életből való kiűzetés gyakorlatilag száműzetés volt számára.
Az Oppenheimer Oscar-diadala (7 kategóriában nyert a film, köztük olyan fontos kategóriákban, mint a legjobb film, rendező, férfi fő-, és mellékszereplő) azonban ismét rávilágította a világ figyelmét tudomány és a technológia örök kettőségére.
