Őry Krisztina, a Mandiner újságírója előbb Vashegyi György zenei pályája alakulásáról, a kultúra iránti elkötelezettségéről érdeklődött, majd szóba hozta azt a kényes témát, amely Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektorválasztása körül zajlott, illetve az is napirendre került, minek köszönhető az intézmény nemzetközi hírének egyre gyengébb megítélése.
A Kossuth-díjas művészről megtudtuk, hogy a Zeneakadémián szerzett diplomát karmesterszakon 1993-ban. 1990-ben megalapította a Purcell Kórust, 1991-ben pedig az Orfeo Zenekart. 1992 óta a Zeneakadémia tanára, ahol 2010-ben alakította meg a régizenei csoportot. Rendszeres vendégkarmestere a legtöbb magyarországi szimfonikus zenekarnak, a Magyar Állami Operaháznak. 2013 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2017 és 2023 között elnöke volt. 2020-tól 2023-ig a Nemzeti Kulturális Tanács vezetője, 2022 októberétől a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója.
Arra a riporteri kérdésre, hogy miként ítélné meg azt a két ciklust, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia élén szolgált, Vashegyi György elmondta, hogy Fekete György találta ki a hároméves művészeti ösztöndíjrendszert, ő járta ki az anyagi forrás ígéretét a kormánynál, ő csak továbbvitte, és akadémikustársaival kidolgozta a működés részleteit.
– Részben a koronavírusnak „köszönhető”, hogy akadémiai elnökként tanácsot adhattam a kulturális területet érintő kormányzati döntésekhez. Szemléletváltást hozott az államnak a kulturális élet menedzseléséhez való viszonyában a Nemzeti Kulturális Tanács megalakítása is 2019 őszén. A nemzeti kultúrstratégiai intézmények vezetőiből és az MMA-elnökből felálló testület vezetésére engem kért fel a miniszterelnök. A koronavírus-járvány árnyékában egyik első feladatunkként kormányzati mentőcsomagokat dolgoztunk ki a kultúra területén tízmilliárd forintos léptékben – emlékezett vissza a nehéz időszakra Vashegyi, aki azt is elmondta, hogy 2020 tavaszán a miniszterelnök felkérte, hogy tegyen javaslatot a szimfonikus zenekarok éves költségvetésére.
– Az akkori kilencmilliárd helyett 12 milliárd forintot javasoltam, és sikerült meggyőznöm erről. Azt hiszem, a koronavírus-járvány miatti lezárások és az azzal összefüggő gazdasági válság alatt a hivatalban lévő kormányfők kilencvenkilenc százaléka azonnal kidobott volna ezzel az ötlettel. Nagyszerűnek tartom, hogy a magyar kormányzat akkor több pénzt tudott adni a kultúrára, így megmentettük az intézményeinket – tette hozzá a korábbi akadémiai elnök.
Az interjúban kiderült, hogy a zenésztársadalom, a kulturális területen dolgozók mégis gyakran elégedetlenek a szféra állami támogatásával, pedig nem ebben van a probléma.
Ha a tehetséges embereket nem tudjuk itthon tartani és legfogékonyabb éveikben megfelelő színvonalon képezni, külföldön fognak képzést, majd munkát is találni, így idővel csak a kevésbé tehetségesek maradnak itthon.
– jegyezte meg Vashegyi György.
Őry Krisztina kitért arra, hogy a Zeneakadémia rektorválasztása ügyében riportalanya akkori MMA-elnökként határozottan elzárkózott attól, hogy ebben a témában megnyilatkozzon, s megkérdezte, hogy mit szól ahhoz, hogy ez a kérdés ekkora hullámokat vert a szakmában.
– Hogy a magyar klasszikus zenei élet nem könnyen pacifikálható terület, azt illetően már Liszt Ferenc is óvatosságra intette Hubay Jenőt: „A Lajtán túli terület csak a kivételesen erős idegzetűek számára ajánlott!”
– jelentette ki Vashegyi György, mire a riporter szóba hozta azt a levelet, amelyet a művészeti akadémia elnökeként írt a tagságnak a Zeneakadémia vezetőváltása ügyében.
– Tisztázzuk, mi történt: 2023. július végén az MMA zenei tagozatának írtam egy belső levelet – zenész akadémikustársaim kérésére –, amelyet közülük valaki kiküldött a sajtónak, hogy abból szemezgetve kiáltson botrányt. Ezért a cselekedetért, mármint levelem illegális továbbküldéséért a Magyarország büntető törvénykönyvében foglaltak szerint egy év börtön is járhat, ha az elkövetőre rábizonyítják a vétséget. Ezek után – alkotmányos köztestületi elnökként – megírtam a zenei tagozatnak, talán nem szép dolog, hogy az akadémia tagjai közül valaki elkövette ezt – erre gyorsan ezt a levelet is kiszivárogtatták, ugyanoda.
Szomorú, hogy a zeneművészeti tagozat több mint negyven köztiszteletnek örvendő és becsületes akadémikusát ilyen helyzetbe hozta néhány tisztességtelen ember
– fejtette ki Vashegyi, aki megjegyezte, különösen jellemzőnek tartja, hogy a nagy és hangos, álszent felháborodáson kívül senki nem kérdezte meg tőle, mire gondolt, amikor azt írta, hogy a Zeneakadémia fennállásának egyik legnagyobb szakmai és morális válságában van.
Ezt szerinte leginkább az mutatja, hogy rengeteg ifjú tehetség gondolja azt, hogy az intézmény már nem a régi, s ezért külföldre megy inkább tanulni.
Kötelességünk visszaépíteni a Zeneakadémia hitelét, megreformálni az oktatást és nem utolsósorban virulens komolyzenei szférát teremteni az itthoni felsőfokú képzés köré. Nyilván sokat lehet és kell beszélni az alap- és középfokú zeneoktatás helyzetéről és problémáiról, de itt és most arra volt lehetőség, hogy egy új, kompetens zeneakadémiai rektort válasszunk. Elszalasztottuk!
– jelentette ki a korábbi akadémiai elnök.
Arra a riporteri kérdésre, hogy ennyire súlyosan megosztottnak ítéli-e a zenészszakmát, Vashegyi György kifejtette:
– Ha a mai Magyarországon valamiben egyet kellett volna érteniük a különböző politikai nézeteken levőknek – közülük is azoknak, akik jártak már életükben magas minőségű klasszikus zenei koncerten –, az ez az ügy. Nem lett volna szabad politikai kérdést csinálni belőle. A sajtó szenzációéhes része – sajnos az MMA néhány tagjának nem éppen szeplőtelen ténykedése miatt is – rengeteg kárt okozott az ügynek, a magyar klasszikus zene, végső soron a magyar kultúra ügyének
– adott hangot véleményének a művész, aki azt is elmondta, hogy szerinte Keller András jó választás lett volna az intézmény élére, mivel nemzetközileg kiemelkedő és elismert zeneművész és tanár.
– Most pontosan ilyen személyre lett volna szükségünk. Biztos vagyok benne, hogy kiváló rektor lett volna; az említett gyűlöletkampány helyett sokaknak érdemes lett volna legalább beleolvasniuk a nyilvános pályázatába, amely most is hozzáférhető az interneten. A magyar zenei élet egy hangos része pedig azon volt, hogy Keller Andrást – az általam jelenleg ismert egyetlen olyan, valóban kompetens embert, aki a következő éveit hajlandó is lett volna erre a hatalmas, nehéz és valószínűleg hálátlan munkának szentelni – megpróbálja gyorsan karaktergyilkolni vagy legalább minél messzebbre elkergetni.
Margaret Thatcher mondta állítólag: „a kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána jön”. Nos, szomorú, hogy a magyar zenei élet több évtizedes kontraszelekciója olyan szintre jutott, hogy már-már önmegsemmisítő mechanizmusokat indít be – fejtette ki Vashegyi György.
A Magyar Művészeti Akadémia korábbi elnökével készült nagyinterjút teljes terjedelmében a Mandiner oldalán olvashatják el.
