Az új adásban a film történelmi hátere mellett sok szó esik Balázs Péter munkásságáról, és a filmből készült színdarabról is, bár pontosabb megfogalmazás lenne, ha hazatérésről beszélnénk: az Egy bolond század csinál ugyanis valójában Süle Mihály bohózatának filmadaptációja. Az eredeti darabot már nagy sikerrel játszották a hazai színházak, a korszak gyakorlatának megfelelően a filmesek már ebben a tudatban csaptak le rá, s a film nem is tagadhatná színpadi gyökereit. A színészek túlzó színészi játéka és a jelenetkezelés is ezt az érzetet erősítik, ám ez hozzátartozik a 30-as, 40-es évek magyar filmvígjátékaihoz.
Martonffy és Latabár már 1941 és 1942 között is számos alkalommal dolgozott együtt (Pepitakabát, Behajtani tilos!, Édes ellenfél, Csákó és kalap,) de ezekben még csak mellékszerep jutott a híres színészdinasztiából érkező Latabárnak.
Erre az Egy bolond százat csinál utal a film elején, mikor a színész a saját nevével viccelődik: kikacsintva a közönségre, jelzi azt, ami akkorra már köztudott, hogy ő a családi brand legfőbb képviselője éppen – olvasható Beretvás Gábor tanulmányában a Filmtett.hu-n.
Latabár számára a nagy (filmes) áttörést utolsó Martonffyval közös filmje hozta meg, ami egyben amolyan korszakhatárának is felfogható: az 1939-ben kényszerűségből emigrált Kabos Gyula után a főnevettető szerepét lényegében Latabár örökölte meg.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!