Akkorát szólt az AC/DC, hogy megbénult Pozsony

Százezres koncertet adott Pozsonyban az ausztrál rockbanda. Bár a szervezést joggal érték kritikák, az AC/DC olyan energiával csinálta végig a két és fél órás fellépést, mintha nem most élte volna át fennállása legnagyobb válságát. Nem sok ötvenéves együttes képes ilyesmire.

Az AC/DC koncertje Pozsonyban. Fotó: Bukovszki Péter

Százezres tömeg gyűlt össze az AC/DC koncertjére. Fotó: Bukovszki Péter

A Power Up turnéjára azonban 2024-ig várni kellett – és a világ nagy részének továbbra is kell, a koncertkörút ugyanis csak európai állomásokat tartalmaz. Ezek egyike volt a vasárnapi, július 21-i pozsonyi koncert, ami a június végi bécsi duplázástól eltekintve az egyetlen helyszín a térségünkben, így borítékolható volt, hogy sokan lesznek rá kíváncsiak, magyarok is. Így is lett, 

több mint százezer ember gyűlt össze az alig 475 ezres Pozsony régi repülőterén, amire a város nem volt és nem is lehetett felkészülve. Ez, ahogy várható volt, kisebb-nagyobb káoszt is okozott.

Az érkezés még viszonylag rendben lezajlott, a déli kapunyitás és az AC/DC este 9-es kezdése között ugyanis volt elég ideje mindenkinek elfoglalnia a helyét. A fél 12 körüli befejezéskor azonban százezer ember indult egyszerre haza, a többség gyalog. A tömegközlekedést metró híján a vonat képviselte, a közeli vasútállomásról 15 percenként indítottak vonatokat a pozsonyi főpályaudvarra, de a peronokon így is annyian zsúfolódtak össze, mint még soha. Taxiról ilyen helyzetben álmodni sem érdemes, a környező utakat egyébként is a tömött sorokban, de békésen és rendezetten vonuló irdatlan embertömeg foglalta el. A pozsonyi koncert esetében a leglassabb közlekedési eszköznek az autó bizonyult, a koncerthelyszín mellett berendezett parkolóból – szervezői irányítás híján – egymás hegyén-hátán, 10-15 sorban próbáltak meg az autók kijutni az utakra – amik a tömeg miatt egyébként is zárva voltak. A helyszíni beszámolók szerint voltak olyan rajongók, akik még hajlani 4 után is az autójukban rostokoltak étlen-szomjan, arra várva, hogy végre elhagyhassák a területet.

A koncert végén tömegek vonultak Pozsony belvárosa felé. Fotó: Bukovszki Péter

A koncert helyszíne madártávlatból a szervező cég Facebook-oldalán: 

Rossz döntésnek bizonyult a szervezők részéről a fizetési rendszer is: a fesztiválokhoz hasonlóan külön chippel, illetve applikációval lehetett csak fizetni a koncerthelyszínen lévő büfésátraknál, ahelyett, hogy elfogadták volna az egyszerű bankkártyát, ami egyébként is ott lapult mindenkinek a zsebében.

A zenére azonban nem lehetett panasz. Az előzenekarként fellépő The Pretty Reckless jól megalapozta a hangulatot, az énekesnő Taylor Momsen (akit színésznőként több amerikai filmben és sorozatban is láthattunk) erőteljes hangja hozta a kívánt energiaszintet. 

Az AC/DC valósággal berobbantotta a koncertet, és olyan lendülettel zenélték végig a két és fél órát, mintha nem is egy több mint ötvenéves banda nagypapakorú tagjairól lenne szó.

A hangosítás is jó volt, az amfiteátrum mintájára berendezett, óriási füves területen úgy helyezték el a hangfalakat és a kivetítőket, hogy a hátrébb állók se szenvedjenek hiányt. Brian Johnson is jól énekelt, hiába kritizálják sokan, még mindig több hangja van, mint sok más együttes frontemberének valaha is volt. Angus Young ikonikus mozgásával többször végiggaloppozta a színpadot, a tizenkilencedikként eljátszott Let There Be Rock című szám után pedig legalább húszperces gitárszólóval szórakoztatta a közönséget (és persze saját magát), ezzel mindenki számára világossá vált: az AC/DC tagjai tényleg őszintén élvezik, amit csinálnak. Nem sok olyan együttes van, amely képes százezer embert a Pozsony melletti pusztába csábítani, ahonnan a szervezési problémák ellenére is életre szóló élménnyel távoznak. Az AC/DC viszont ilyen. Ha pedig így van, miért kéne abbahagyniuk a zenélést?