– Az előadás műfaji megjelölése: kulturális összművészeti kaland, hiszen egy tárlatvezetéssel összekapcsolt előadásról van szó. Mit gondol, miért fontos, hogy egy ilyen komplex élményhez jusson a néző? Milyen pluszt adhat ez az előadásnak?
– Egy összművészeti produkció amellett, hogy különleges élményt nyújt, lehetőséget biztosít arra, hogy az adott témára több oldalról is rávilágítson. Ez történik itt is: az előadás előtt A főváros képtára – Művek és történetek című időszaki kiállítást tekinthetik meg a nézők, amely a XIX. század végétől a kortársakig mutat be válogatást és nyújt átfogó képet a magyar művészet történetéről. A tárlatvezetés végén pedig megérkeznek a kiállítótér székekkel berendezett részébe, és itt kezdődik el a hetvenperces előadás, Nick Hornby CiciKrisztus című novellájának színpadi adaptációja.
– Hornby szövegei könnyen befogadható, közeli szövegek, amelyek egyszerre intelligensek és szórakoztatók. Könnyű volt vele dolgozni?
– A CiciKrisztust M. Nagy Miklós fordításában ismerhetjük, a darab rendezője, Bodor Géza azonban úgy ítélte meg, hogy a befogadást segítheti, ha tovább lazít a szövegen. A történet főszereplője, Dave, egy középkorú kidobó, aki megelégeli az éjszakázást, és egy számára teljesen ismeretlen közegbe kerül, ugyanis egy múzeumban kap állást, ahol egy igen kényes képzőművészeti alkotás őrzését bízzák rá. Egy hétköznapi figura, és ez nemcsak a megjelenésében, de a beszédstílusában is kell, hogy tükröződjön. Erre törekedtünk az előadás megalkotásakor.
– A mű olyan fontos kérdéseket tesz fel, minthogy mi a művészet, honnantól és meddig művészet valami, illetve hogy kialakulhat-e személyesebb, mélyebb viszonya az alkotással a befogadónak, mint magának az alkotónak? Az előadás mennyiben ad választ ezekre?
– Egyetemes válaszokat nem kapunk, de nem is ez a célunk. Dave értelmezései, kérdésfeltevései azonban az előadás után mindenképpen gondolatot ébresztenek, arra ösztönzik a nézőt, hogy ő is elkezdjen gondolkodni.
A darab előbemutatóján is azt tapasztaltuk, hogy ez a monodráma párbeszédre hívja az embereket, mindenki tud valamilyen véleményt formálni arról, miként lehet a művészetet értelmezni.
– A téma, de már a cím kapcsán is felmerülhet a blaszfémia kérdése. Milyen árnyalatokat, értelmezési lehetőségeket ad ez az előadás, ha ebből a perspektívából szemlélődünk?
– Szó sincs blaszfémiáról, sem ilyen rendezői szándékról, ez a novella s egyben a műben szereplő ellentmondásos műalkotás címe (NippleJesus), ehhez maradtunk hűek. Az tény, hogy a novellában szereplő különleges technikával készült kép sokakban megrökönyödést kelt, a darab viszont épp arra mutat rá, hogy egy műalkotásról sokféleképp lehet gondolkodni.
– Lehet-e ez a darab az edukáció egy módja, egyfajta bevezetés a kortárs képzőművészet megértéséhez?
– Ilyen célja nincsen a darabnak, a novellát viszont művészeti egyetemeken is oktatják, egyfajta gondolatébresztő írásként, amely lehetőségeket nyit azon kérdések megválaszolására, minthogy mettől művészet a művészet, hogy egy mű hatása megegyezik-e az alkotói szándékkal, avagy egyéni értelmezések születnek-e róla.
Ficzere Béla 1991-től 1993-ig a Józsefvárosi Színházban, 1993 és 1995 között az Ódry Színpadon, 1995-tól 1997-ig a Pinceszínházban szerepelt. 1999 és 2003 között a Radnóti Színházban, 2003-tól 2013-ig a Nemzeti Színházban dolgozott. 2013 óta az Orlai Produkció előadásaiban, mellette kőszínházak és független társulatok előadásaiban, valamint számos reklámfilmben, filmben és sorozatban láthatjuk. Játszott Mads Mikkelsennel a Move on című filmben, szerepelt egyebek mellett a Mintaapák, a Gólkirályság és a Mellékhatás című sorozatokban is.
