Csorba László, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója a tárlat csütörtöki bemutatóján elmondta, hogy a kurátorok koncepciója szerint a kiállítás az alkotásokon és azok történetein keresztül mutatja be a Fővárosi Képtár történelmét. – Emlékezni csak történetek segítségével lehet, amelyek nemcsak emlékeket őriznek, idéznek fel, de reflexiók is a mai, modern világra − mondta a főigazgató.
Molnárné Aczél Eszter, a tárlat egyik kurátora elmondta, hogy a Budapesti Történeti Múzeum részeként működő Fővárosi Képtár mintegy 40 ezer darabot számláló, országos jelentőségű képzőművészeti gyűjteménye a Kiscelli Múzeum épületében található, ám állandó kiállítás híján műtárgyai csak alkalmanként láthatók. Ezt az űrt tölti be most ez az időszaki kiállítás, amely mintegy 150 műből álló válogatáson keresztül igyekszik átfogó képet nyújtani a magyar művészet történetéről a 19. század végétől a kortársakig.
Kiemelte: a cím egyfajta demonstráció, ahogy maga az egész kiállítás is az. A kurátorok egyik kiemelt célja volt, hogy bemutassák a főváros különleges művészeti gyűjteményét, amelyet így egyben ritkán, vagy talán sosem lehetett látni – tette hozzá a kurátor.
A több mint száz kiállító művész között olyan nevek találhatók, mint Ferenczy Károly, Rippl-Rónai József, Lesznai Anna, Vaszary János, Bortnyik Sándor, Ferenczy Noémi, Reigl Judit, Vera Molnar, Ország Lili, Ladik Katalin, Lakner László, Maurer Dóra, Chilf Mária, Eperjesi Ágnes vagy Szíj Kamilla.
A tíz egységre osztott kiállításban erős hangsúlyt kap a női alkotók szereplehetőségeinek alakulása, a háborúk okozta szakadások, az emigráció vagy a hazában maradás dilemmái is, valamint a társadalmi normákon és a művészettörténeti kánonon kívül rekedő művészek pozíciói.
Róka Enikő kurátor elmondta, hogy a gyűjtemény egy részét korábban már bemutatták, de az anyag nagy része még a muzeológusok előtt is ismeretlen volt. A képtár történetéről szólva felidézte, hogy az 1950-es években a Fővárosi Tanács képzőművészeti vásárlásokba kezdett, majd 1960-tól a BTM-en belül új képzőművészeti gyűjtemény létrehozásáról döntöttek. Ekkor még csak kortárs és budapesti témájú művek megszerzését tervezték, de később már szélesebb merítésben történeti anyagot is vásároltak, valamint bármilyen, a főváros szellemi életét méltón tükröző alkotás is bekerülhetett a gyűjteménybe. A következő három évtizedben példátlan arányban, magas összegekkel támogatta a főváros az anyag gyarapítását, és a stabil pénzügyi keretek mellett, valamint az alacsony műkereskedelmi áraknak köszönhetően kiemelkedő műveket tudtak begyűjteni a muzeológusok a Bizományi Áruház Vállalattól, még élő művészektől, leszármazottaktól vagy olyan, két világháború közötti magángyűjtemények anyagából, amelyek épp akkor szóródtak szét.
A kiállítás elrendezése nem követ szigorú kronológiát. A Fővárosi Képtár kurátori csapatának tagjai sokféle nézőpontot vetettek fel, így például a 20. század eleji alkotások között az 1990-es vagy a 2010-es években készült művek is feltűnnek.
A falszövegek és a műtárgyakat kísérő, bővített feliratok nemcsak az adott alkotásról szólnak, hanem arra is kitérnek, hogy a mű mikor és hogyan került a gyűjteménybe, ezáltal kritikai szemmel láttatják az intézmény mindenkori történetét.
A gyűjtemény nem választható le az intézményről, keletkezéstörténete és a mai tartó folyamatos formálódása, gyarapodása összefonódik a képtár történetével. A kiállítás installációja tudatosan idézi meg az ötven évvel ezelőtt, 1977-ben a Budapesti Történeti Múzeumban ugyanebben a térben rendezett tárlat arculatát, amely először mutatta be a modern gyűjteményt.
A június 7. és február 2. között látogatható tárlat kurátorai Árvai Mária, B. Nagy Anikó, Molnárné Aczél Eszter, Oth Viktória, Páldi Lívia, Róka Enikő és Veress Orsolya.
