Szerelemben és háborúban minden megengedett, tartja a mondás, Antoine François Prévost XVIII. századi regényének szerelmespárja, Manon Lescaut és des Grieux pedig kiszolgáltatottságában csakugyan szinte mindenre kész: a lopástól, a prostitúción és a csaláson át a gyilkosságig semmitől sem riadnak vissza, míg a hősnőt el nem éri a tragikus végzet.
Prévost abbé 1731-ben megjelent és nagy botrányt kavart, fordulatos történetének szokatlan témaválasztása, hiteles korrajza, szentimentalizmusa és erkölcstelensége évszázadok óta egyaránt rabul ejti az alkotók és a közönség fantáziáját.
A regény több mint 250 kiadást ért meg, amivel abszolút csúcstartó a francia nyelvű irodalomban, emellett tucatnyi színpadi és filmes adaptációt is megihletett. Kenneth MacMillan mégis formabontónak számított, mikor 1974-ben a klasszikus balett királyi udvarokban kikristályosodott, kifinomult eleganciájával és esztétikájával kétes alakokat és bordélyok félvilági közönségét vitte színpadra.
A londoni Királyi Balett művészeti igazgatója Leighton Lucas zeneszerző-karmesterrel Jules Massenet több mint egy tucat művét felhasználva állította össze a darab zenei anyagát, érdekesség azonban, hogy ezek közt nem szerepel a francia zeneszerző a regény nyomán született operája.
A zenére, ami 2011 óta Martin Yates karmester hangszerelésében hallható, MacMillan olyan koreográfiát készített, amiben a szólisták és a tánckar művészei számára is lehetőséget nyújt izgalmas figurákon keresztül bemutatni technikai tudásuk és jellemábrázoló készségük legjavát. A központi karakter mégis a címszereplő Manon, akinek az anyagi biztonság és az igaz szerelem közti megingásai a szólisták számára még inkább kibővítik a szerepértelmezés lehetőségeinek határait.
