Tisztán emlékszem arra, amikor az első sorban ülve láttam őt Eliza Doolittle szerepében a My Fair Ladyben, a Centrál Színházban. Angyali hangját, huncut mosolyát, természetes báját, törékeny alkatát, egész színpadi jelenlétét fel tudom idézni, élénken él bennem a mai napig. Tompos Kátya 2024. május vége óta az égi színpadon játszik tovább, ám elfelejteni soha nem fogom. Mert annyira sokoldalú tehetség volt. Minden egyes szerepében kitette elénk a szívét, amire csak a legnagyobbak képesek. Nem ismerek hozzá hasonlót. Hatalmas űrt hagyott maga után, amit pótolni nem lehet. A Bajor Gizi Színészmúzeum most mégis arra vállalkozott, hogy valamiféle kapaszkodót adjon.
Tompos Kátya színházi pályája fotográfiákon
Ragyogó személyiségére, tehetségére és tragikusan rövid pályájára emlékezik a Tompos Kátya (1983–2024) című időszaki kiállítás, amelynek megnyitóján annyi ember gyűlt össze a múzeumban, mint még soha. Bodolay Géza, a Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet igazgatója, rendező, egyben a tárlat egyik kurátora felidézte, hogy Tompos Kátyát egyetemi hallgatóként először Ács János rendezte a Nebántsvirág című operettben a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban, ezután számos nagyszerű szerepben láthatta a közönség, amelyekről e tárlaton is meggyőződhetünk.
Szőcs Artur színművész, rendező Tompos Kátya osztálytársa volt a színművészetin, jól ismerte a színésznőt. A megnyitón elcsukló hangon úgy fogalmazott:
Kimondani nehéz, felfogni alig lehet, elfogadni képtelenség, hogy Tompos Kátya nincs már köztünk. Mégis egy különleges, nagy és komoly művészt ünnepelhetünk e kiállítással, amely fotókon keresztül kalauzol végig egy rövid, de annál gazdagabb, tartalmasabb színházi, filmes, zenei pályán.
– Nem csupán Tompos Kátya tehetségét ünnepeljük, hanem az elhivatottságát a színházhoz, az összművészethez – tette hozzá.
Tompos Kátya a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Kerényi Imre operett–musical osztályában végzett 2005-ben. A rendezők hamar felismerték művészi sokszínűségét, jellemábrázoló tehetségét, természetes játékát, így sokféle szerepben megmutathatta magát. A József Attila Színházhoz 2005-ben szerződött, 2007-től a Bárka Színház, 2008 és 2018 között a Nemzeti Színház tagja volt. Ezt követően a Madách Színházban és a Centrál Színházban játszott.
Összesen hatvanegy színpadi darabban és huszonkét filmszerepben láthatta a közönség.
Szólóénekes előadóként számos zenekarral fellépett, mindig komoly sikerrel.
