A Rebecca-történet Alfred Hitchcock Oscar-díjas filmjéből is ismerős lehet, majd a német nyelvű musical aratott nagy sikert. Az utóbbi magyarországi bemutatója 2010-ben volt a Budapesti Operettszínházban, majd 2024-ben a Szegedi Szabadtéri Játékok mutatta be újra. Mindkettőt Béres Attila rendezte, akárcsak most, az Erkel színpadán, de itt egészen új dimenziókkal gazdagodott a darab. A Rebecca nem pusztán romantikus történet, hanem sűrű szövésű, szinte megoldhatatlannak tűnő krimi, amelynek minden rétege újabb és újabb kérdéseket vetett fel.
A Rebecca egy érzelmi utazás
Már az első jelenetekben magával ragadta a nézőt a Monte-Carlóban induló cselekmény: a névtelen fiatal lány és a titokzatos Maxim de Winter találkozása, majd gyors házassága egy olyan világ kapuját nyitja meg, ahol a múlt nem múlt el, csupán rejtőzködik. Manderley, a legendás birtok az előadás valódi főszereplőjévé válik. Horesnyi Balázs díszletei, Velich Rita jelmezei és Madarász János látványvilága különös atmoszférát teremt: a ház szinte lélegzik, figyel, és emlékezik.
A térben minden Rebecca, az egykori úrnő jelenlétét idézi, még akkor is, amikor egyetlen szó sem esik róla. E fojtogató légkörű, mégis lenyűgöző világ megjelenítése a produkció egyik nagy erénye.
Béres Attila rendezése érzékenyen egyensúlyoz a prózai színház és a musical műfaji sajátosságai között. Nem engedi, hogy a látvány vagy a zene öncélúvá váljon: minden a történet szolgálatában áll. A karakterek kidolgozottsága külön figyelmet érdemel, hiszen a darab egyik legnagyobb kihívása éppen az, hogy a jól ismert regényalakok színpadon is hús-vér figurákká váljanak.
Kovács Gyopár a névtelenségbe burkolózó „Én” szerepében hiteles fejlődési ívet jár be: a kezdeti bizonytalanságtól a belső erő megtalálásáig vezető út minden állomása jól érzékelhető. Maxim de Winter alakját Béres Attila rendező a magyarországi ősbemutató idején arisztokratikusnak, rendkívül zárkózottnak képzelte el. Az Erkel Színház verziójában Brasch Bence Maximja érzékenyebb és emberközelibb a megszokottnál, ami új megvilágításba helyezi a karakter vívódását. Kettejük viszonya nem pusztán romantikus, hanem mélyen emberi és esendő.
Az este egyik legnagyobb ereje Malek Andrea Mrs. Danvers-alakítása. Nem a hideg, számító gonoszság felől közelít, hanem az érzelmi megszállottság tragikumát emeli ki. Játéka finoman árnyalt, minden gesztusa mögött ott lüktet a veszteség és a torz hűség elhunyt úrnője iránt. Erőteljes szólóit nagy tapssal jutalmazta a közönség.
A darab intrikusai sajátos színt adnak a történetnek. Udvaros Dorottya a közönséges, nagyvilági Mrs. Van Hopperként elegáns iróniával és pontos karakterérzékkel teremti meg a figura társadalmi karikatúráját, Veréb Tamás Jack Fawell szerepében pedig a tenyérbe mászó stílusú gonoszt alakítja lenyűgözően. Vágó Bernadett és Fejszés Attila egységesen erősítik a produkció egészét.
A zene külön fejezetet érdemel. Lévay Szilveszter partitúrája messze áll a könnyed musicalhangzástól: komplex, filmszerű zenei szövet, amely folyamatos feszültséget teremt. A dallamok nem csupán kísérik, hanem alakítják is a történetet, a visszatérő motívumok pedig szinte észrevétlenül építik fel a drámai csúcspontokat.
A Rebecca az Erkel Színház színpadán nem csupán látványos produkció, hanem valódi érzelmi utazás. A félelem, a szenvedély, a féltékenység és a bűntudat egymásba fonódó szálai végül egy katartikus végkifejletben teljesednek ki.
A múlt szó szerint lángba borul, hogy helyet adjon valami újnak és tisztábbnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!