A változás mögött nem egyszerű műfaji kísérletezés áll. Moura édesanyja Angolában született, anyai nagyanyja, Guilhermina pedig angolai volt – róla kapta címét a lemez is. Az énekesnő egy augusztusban megjelent, a NAIZ-nak adott interjúban arról beszélt, hogy számára az afrikai zenei világ nem külső hatás, hanem a saját történetének része: „Szükségem van az afrikai hangzásokra, mert részei a történetemnek, az életemnek és a családom életének.”
Moura szerint a fadóról kialakult kép sem teljes. A műfaj eredetéről beszélve felidézte, hogy korai formái a tánchoz is szorosan kapcsolódtak, és csak később váltak olyanná, amilyennek ma leginkább ismerjük őket. Így a ritmus és a táncolhatóság szerinte nem feltétlenül szakítás a hagyománnyal, hanem akár egy régebbi réteg felfedezése is lehet.
Fadista vagyok, de ez nem lehet akadálya annak, hogy másfajta zenéket fedezzek fel
– mondta.
Moura azóta a klasszikus portugál zenei örökséget sembával, mornával, kizombával, brazil és elektronikus hatásokkal kapcsolja össze. Koncertjein a koreográfia is egyre fontosabb szerepet kapott, a fado azonban nem tűnt el a zenéjéből. Éppen ellenkezőleg: a tradicionális dalok és az új hangzások egymás mellett jelennek meg.
Az énekesnő szerint az új zenei irányok a fiatalabb hallgatókat is közelebb vihetik a tradicionális fadóhoz.
A hagyomány így nem lezárt szabályrendszerként jelenik meg, hanem olyasmiként, amit újra és újra lehet értelmezni.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!